2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kolozsvár-fejlesztési trendek: a lelkiismeret szünetel?

Kertész Melinda kérdezett:Kertész Melinda 2007. május 15. 13:21, utolsó frissítés: 2007. május 14. 20:27

A megalomániás urbanisztikai tervek előbb-utóbb #b#dugába dőlnek#/b#. 15-16 éves diákok kisfilmeken mutatják be, mi történik, ha mégse kerekedik felül a józan paraszti ész a városatyákon.





A múlt hét végén mutatta be az AltArt Alapítvány tavaly elkezdődött workshopjának termését. A tizenhat-huszonegy éves diákok öt rövidfilmben mutatták be Kolozsvár építészeti tendenciáit és a kolozsvári lakosok ehhez és egymáshoz való viszonyát. A bemutatóig vezető útról Szakáts István trainert, az AltArt elnökét kérdeztük.

Szakáts István:
– Az ARC (Közösségi Kapcsolatokért Alapítvány) egyik munkatársával utaztam tavaly augusztusban és arról beszéltünk, hogy Kolozsvár fejlődésének trendjei nem egységesek, de a lakosság nem tesz semmit, mivel a közösségi szellem nincs kifejlődve. Akkor fogalmazódott meg, hogy valamit tenni kellene ez ügyben.

Az ARC munkatársa javasolta, hogy hozzunk össze egy workshop-ot, amelyen eltúloznánk a város fejlődésének a trendjeit, azért, hogy negatív utópia-szerűen, reductio ad absurdummal próbáljuk megmutatni, hogy ha ezt az irányt választjuk, akkor mi lehet a végkifejlet.




Úgy véltétek, hogy nem a megfelelő irányba fejlődik a város?

– Igen is, meg nem is. Statisztikailag jó irányba fejlődik, a common sense működik, és minden ballépést kijavítanak végül. A megalomániás tervek előbb-utóbb dugába dőlnek, és a józan paraszti ész felülkerekedik.



Ez biztosítja azt, hogy hosszútávon a város fejlődése mégiscsak pozitív. Ugyanúgy, mint ahogy a társadalom fejlődése – mindenféle tévelygésünk ellenére is – létezik és kimutatható. Viszont vannak olyan jelenségek, amelyeket jó észrevenni, dokumentálni, vagy éppenséggel csúfot űzni belőlük.


Hogy indult a projekt?

– Novemberben a beküldött pályázatok közül kiválasztottuk a tizenkét legötletesebbet. A legfiatalabb pályázó tizenhat éves volt, a legidősebb huszonegy. A feladatuk az volt, hogy le kellett írniuk, mi tetszik, illetve mi nem tetszik a városban, és hogy számukra mi fontos.

Városrendészettel foglalkozó szakembereket hívtunk meg előadást tartani: Rudolf Polednát, Şerban Ţingănaşt és a Cicloturism Transilvania vezérét, a hírhedt Radu Mititeanut, aki mindenkit beperel környezetvédelem-ügyben. Minden héten a szakemberek egyike elbeszélgetett a diákokkal, majd a következő hétre a fiatal alkotók rövidfilmeket állítottak össze, teljesen maguktól; még felszerelést sem kellett a rendelkezésükre bocsátanunk.

A műhelymunkának ebben a fázisában azt feltételeztük, hogy a digitális kultúra már olyan szinten mozog ezekben a gyerekekben, hogy képesek maguktól filmezni, elkészíteni a nyersanyagot és megvágni. És valóban, a jelentkezők kilencven százalékának olyan telefonja volt, amivel filmezni is lehetett. Az igényesebbek videokamerát kértek kölcsön, számítógépe pedig mindenkinek van.

PlakátPlakát


A digitális alfabetizálást már olyan szinten birtokolja a fiatal generáció, hogy fel sem merült az a gondoltat, hogy a workshop résztvevői ne tudnának letölteni, vagy crackelni egy programot, vagy hogy ne tudnák felhasználni a neten megtalálható információkat.

Alina Suăteannal, a kolozsvári tévé munkatársával együtt tanítottam a gyerekeket filmezni, vágni, szerkeszteni, forgatókönyvet írni. Következő lépésként megkértük őket, hogy írjanak egy komoly forgatókönyvet annak alapján, amit a workshopon megtanultak.

Nagyon sok gyerek lemorzsolódott időközben, egyrészt azért, mert nagyon elnyúlt, hiszen novembertől mostanáig tartott. Viszont valahol suttyomban örvendek is annak, hogy egyesek elmaradoztak, mert szép a pozitív diszkrimináció és a fiatalság elősegítése, de úgy gondolom, a tyúkból a tojást nem kell ujjal kibányászni...


Beszéljünk a végeredményről.

– A forgatókönyv elkészülte után megcsinálták a képekre bontott és kamerabeállítást is előíró forgatási tervet. A végeredmény pedig öt film lett.

Az egyik, a Pauză de conştiinţă (A lelkiismeret szünetel) azt taglalja, hogy milyen a levegő minősége, milyen stádiumban van a zöldövezetek kialakítása Kolozsváron, valamint azt, hogy az emberek hogyan kommunikálnak egymással.

Egy másik filmecske ugyancsak a zöldövezet témáját dolgozza fel. Az animáció arról szól, hogy lejön a Földre egy kicsi zöld emberke, és mikor azt észleli, hogy az emberek minden zöldterületet tönkretesznek, akkor rájön, hogy ez nem neki való hely, és öngyilkosságot követ el.

A harmadik film, az I love Cluj (Szeretem Kolozsvárt) című azt hangsúlyozza, hogy egy város nemcsak épületekből áll, hanem az emberek is fontosak. Ennek a kettősségnek az alapján született meg az ötlet, hogy az alkotó egy-egy emberfigurát vetítsen rá a város valamelyik reprezentatív épületére.



Ezt két lépésben forgattuk, lefilmeztünk egy művésznőt fekete háttér előtt, majd éjjel kimentünk az utcára és videoprojektorral vetítettük a kész anyagot az épületekre, majd az egészet lefilmeztük.

A negyedik film az urban tribes-ról, a városi törzsekről szól: mégpedig arról, hogy a városban különböző hagyományú, kultúrájú, életvitelű, felfogású törzsek élnek, mint például a törzsgyökeres hatodik generációjú kolozsváriak, vagy a Monostor negyedi jövevények, avagy a hóstátiak. A film arról szól, hogy miképpen tudnak ezek kapcsolatot létesíteni egymással, vagy milyen konfliktusok jöhetnek létre ezen csoportok között.

A filmecske egy ilyen, két törzs képviselője között kitörő konfliktust ábrázol: a természetszerető sportos nő képtelen szót érteni kényelmes, hatodik generációs kolozsvári szeretőjével.

Az ötödik film, A kőpúp egy öreg hölgyet mutat be, amint az új épületek előtt meggörnyed, mivel nem érzi magát elemében, a régiek előtt pedig kiegyenesedik. A város régi épületei helyében újakat húznak fel, de a nagyi az új világban már nem érzi jól magát.

A film is ezzel a motívummal végződik: amikor a mama egy régi épület előtt annyira jól érzi magát, hogy már táncra perdülne, előretekint, és látja, hogy az utcában már nem régi épületek és új házak váltakoznak, hanem csupán vadonatúj házak sorakoznak – ő már az utca végére nem ér el, egyre görnyedtebb lesz és a végén meg is hal.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS