Nem is Béla, nem is vár
K. R. 2007. május 10. 09:15, utolsó frissítés: 09:15A tehenek veszélyesebbek a jégkorszaki növényekre, mint a turisták. A gonosz óriás várának helyén kővé vált oroszlán őrzi a növénykülönlegességeket. #b#[fotóriport]#/b#
Bélavárát nem Béláról nevezték el, és vár sem volt a környékén soha. A mondvacsinált szóösszetétel a Belioara kifejezésből alakult a múlt század elején, amikor divat volt a turisták körében magyarosítani a legkevésbé magyar hangzású helyneveket is. Valójában a név szláv eredetű (a bela szó oroszul fehéret jelent, mely a hegy fehér szikláira vonatkozik).
A különös formájú sziklákhoz a román nép is fűzött egy legendát, mely szerint egy kegyetlen óriás élt a hegy tetején (magyar változatban lehetett volna ő Béla). Égig érő palotáját két oldalról egy medve meg egy oroszlán őrizte. Az elvetemült úr addig hajszolta rabszolgáit, míg egy vallásos ünnepen megszakadt fölötte az ég.
A nagy mennydörgés közben az óriás a legocsmányabb káromkodásokat, átkokat ordibálta. Vára leégett, s mire a rabszolgák felnéztek imájukból, csak az óriás fehér csontjait látták szétszórva a hamuban. A mese szerint az oroszlán meg a medve is kővé változott.
A Bélavár az Erdélyi Szigethegység egyetlen olyan helye, ahol jégkorszaki növények maradtak fenn, az Öreg-havas felől fújó hideg szeleknek köszönhetően. A sziklahasadékokban viszont a szubmediterrán éghajlathoz szokott növények fordulnak elő.
Az 1941-ben létesült botanikai rezervátumban közel ötszáz növénykülönlegességet írtak le, melynek 70%-a jégkorszaki maradvány. A turisták inváziójánál nagyobb kárt okozott a környék természetes értékeiben a legeltetés, de az 1994-ben visszaállított kerítés újból védelmet biztosított a 450 hektáros védett területnek.
Fotó: Dr. Kósa Ferenc
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!