2019. december 8. vasárnapMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Munkácsy-backstage

K. A. 2007. május 04. 14:45, utolsó frissítés: 14:42

Kiszúrjuk a polgári idilleket rögzítő, színpompás festményeket, amelyekbe jön, hogy beleharapj. De ezt inkább kihagyjuk: a marcona, fegyveres teremőrök akkui feltöltve. #b#Megnyitó előtt jártunk a csíkszeredai Munkácsy-kiállításon.#/b#






Hajnalban a Corona túlfűtött kocsijának ablakából kocsányon lógó szemmel nézzük a teliholdat. Moon catchy... Landolunk, kis kitérő után irány a Csíki Székely Múzeum. A belvárosban több helyen hatalmas mash-ek hirdetik a kiállítást. Gyarmati Zsolt igazgató idült túlpörgés jeleit mutatja, életfunkciói robbanáshatáron, úgy pörög – füstcsík húzódik a háta mögött. Kicsit hátra húzódunk, mert valószínűleg ionizál.

Az igazgatónak nincs sok ideje, már érkezgetnek a fejesek a másnapi – vagyis a pénteki – protokoll-megnyitóra. 300 fontos ember – nem lehet könnyű ennyit reprezentálni egy ilyen topértelmiséginek, mint Gyarmati. Amúgy őrülten élvezi a dolgot, de valamiféle romániai magyar reflex folytán úgy érződik, nem meri elismerni, hogy



a munkamánia is lehet örömforrás.





A Mikó-várkastély (értsd: a Csíki Székely Múzeum) udvarán már áll a színpad, szerelik a tájékoztató nyilakat, sok ember van mozgásban, mindenki tesz-vesz, ezek már minden helyszínen az utolsó simítások. Bemegyünk a váróba, most hordják be a székeket, egy ajtó mögött egy dugikonyha – vadiúj minden.

A várórész padlóján egy plazmatévé, hamarosan a falra kerül – ezen fut majd a várakozóknak a Munkácsy-portréfilm. A váradi srácok szerelik és tesztelik a fényeket, a negyedik teremben pont nem mennek, pedig állítólag leszakadna a pofám: itt lesznek az ún. késelt fények, német csúcstechnológia. A csapat amúgy minden festményre fényt mér, ilyen értékű művészeti alkotásoknál ez a megszokott eljárás.

Nincs különösebben időnk körülnézni, azért inkább kiszúrjuk a polgári idilleket rögzítő, színpompás festményeket, amelyek olyanok, hogy jön, hogy beleharapj. De ezt inkább kihagyjuk: riasztók felszerelve,


marcona fel-alá sétáló fegyveres teremőrök akkui feltöltve.

Ha Magyarországon hűteni kell a termeket, hogy meglegyen a szükséges, 19 Celsius fokos hőmérséklet, itt 16-ról kell megemelni.

Párátlanítók ledjei villognak, a falakon bordó tapéták, három néni bordó filcekkel vonja be a festmények mellé szerelt tájékoztató táblácskák a vágás után feheren maradt, miliméternyi peremét, hogy még ezek az apróságok is pontra legyenek téve. Afféle poroszos maximalizmussal van dolgunk.






A befektetés nagyságrendje 10 milliárd régi lej. Lépcső, oszlopok, mellékhelységek: mindent, de mindent kicseréltek, felújítottak, pontratettek.

A nagyméretű műveket csak úgy tudta a munkáscsapat bevinni a kiállítóterembe, hogy kiemelték a rámákból és egyszerűen lebontották azokat az ajtókat, amelyek a művelet útjában álltak. A képkeretek – minthogy nem szétszedhetők – már nem fértek be az ajtónyílásokon, ezért újakat kellett csináltatni.

Amikor Gyarmati ide került, még fű nőtt a kiállítótermekben, pedig nem botanikus kertről beszélünk. Néhány órája pedig a nagyközönség számára is látogatható egy többmillió euró értékű Munkácsy-kiállítás. Beugró 15 illetve 10 új lej, a múzeumshopban van hűtőmágnes, póló és katalógus is. Ne hagyd ki!










fotók: ifj. Haáz Sándor

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS