2020. február 21. péntekEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ki ússza meg a szopatást?

Kassay Réka 2007. április 23. 21:23, utolsó frissítés: 20:40

Az idei Humorfeszten a karakterparódia a menő. Volt még tökkelfutó gepárd és ember, aki csak pisilni ment a cukrászdába.#b# Hajós András sírva könyörög.#/b#






Mindent akkor kell abbahagyni, amikor már tovább nem fokozható – nyitotta meg Béfé a IV. Erdélyi Humorfeszt gálaestjét, rögtön meg is nyugtatva a közönséget: ennek szellemében TSZ-szel még szerveznek kilencvenhat humorfesztivált. Teltház volt a kolozsvári ÁMSZ nézőterén, így Sebesi Karen Attila műsorvezető poénkodott: már a kezdés előtt többen betelefonáltak, hogy érkeznek, buszokkal.



Aki eljött, gazdag programban válogathatott: a színpadi produkciókon kívül volt lüke vigyor fotóverseny, reklámnyalók estje és karikatúrák mindenhol: falon, bikinin meg válogatott testrészekre festve. A showt a Swinging Train jazz együttes hangulatos intermezzói dobták fel.





Mindenki összevissza puskázott, ennek ellenére a fellépések színesre sikerültek: a Tiszta Szívvel Szavalók (Bertóti Johanna és Ravasz Tekla) adták elő egyre nagyobb sikernek örvendő Médiabefutós produkciójukat egy Karinthy-válogatással és egy stílusos (kabát)ráadással megtoldva.



Ezután az újonnan alakult Felméri Péter trió szereplős és kevésbé szereplős tagjai léptek fel, egyenként. A tavalyról már ismert morbid mutáns figura után most az izgulósabb, visszafogottabb karakter is bemutatkozott, aki a Duna TV fegyveres lerohanásáról hantázott, majd megismerhettük a harmadik tagot is egy vérbeli macsó gyerek személyében.




A tavalyi nagydíjas Felméri később költőként is debütált: Csoma Emőke, Szilágyi Szabolcs és Kecskés Levente a világirodalom legértelmesebb verseiből összeválogatott stílusparódiát adott elő Az ember, aki csak pisilni ment a cukrászdába címmel; a válogatásban Felméri-klasszikusok is szerepeltek.



A Szomszédnéni Produkciós Iroda ezúttal nem ismétlésekkel és újrahasznosított poénokkal, hanem új ötletekkel lepett meg: egyre gyakoribbak a külső hang-, illetve videóanyagot használó show-szerű műsorszámaik, de a beszédalapú produkciók is nagyon bejöttek. Tőlük már megszoktuk, hogy nem kímélik a közönséget sem: ezúttal csak az úszta meg a szopatást, aki szilárd halmazállapotú ételeket szokott fogyasztani, úgy mint a szalmakrumpli.





A versenyprodukciók körében inkább a karakterparódia dominált: Markó Béla, Dancs Annamari, Gyurcsány meg Cicciolina személyén kívül most már az EU csatlakozás is kihagyhatatlan poénforrássá lépett elő.


Őz Ferenc (alias Budivári Béla) cigányparódiájában a poénoknál erősebb volt a fellépés stílusa. Jó volt a karakter, csak kár, hogy ilyent láttunk már.


Burján Zsolt produkciója közelebb állt a stand-up comedy műfajához. A versenyszámot igazából a frappáns befejezés tette emlékezetessé, melyben a versenyző az időszűke miatt fél percbe próbálta meg belesűríteni hátralevő öt mondatát.


Keszegpál Anna plázacica-paródiája nagy sikert aratott a közönség körében, de a zsűri számára (melyben szintén nem volt túl sok nő) nem volt elég meggyőző. (Itt a tudósító hosszasan gondolkodott, mert valami nagyon szépet akart még írni). Meghatóan bájos alakítás volt.


A döntőbe három csíki legény jutott tovább – a harmadik díjas Tóth Szilárd tökkelfutó gepárdként megmutogatta, mi mindent tud kezdeni a tökével. A produkció tök jó volt, azonban a zsűri a vizuális poént hiányolta.


Zsók Levente székely-magyar szótárában is az alakítás volt a legjobb, de úgy látszik, ismerni kell a székely sztereotípiákat ahhoz, hogy az ember vevő legyen a poénokra. Hajós András, a zsűri elnöke megjegyezte, hogy nagyon vidám produkció volt, de felét se értette.


A fődíjas Bíró Zsombornak - akit a Humorfeszt közönsége már ismerhet a tavalyról - előnyére vált, hogy nem bújt karakterbe, magát adta. Politikai és közéleti poénokkal fűszerezett stand-up comedy-jét előadásmódja tette még jobbá.


A záró műsorszámban a sztármeghívott Hajós András őszinte vallomásán nevettünk és sírtunk: előadást tart arról, hogy a rút kiskacsa, aki még énekelni is tud, nem lett igazi sztár, csak egy vesztes a színpadon. De a humor mindig a vesztesség érzéséből születik, mi is mind vesztesek vagyunk, mert végig kell hallgatnunk. Vele szemben viszont mi legalább ültünk.



Hajós spontán poénjai a legjobbak: a nénikének odanyújtott taknyos zsebkendő, meg a törött deszka, ami geci pesti művészeket hivatott elsüllyeszteni. Azt is úgy mellékesen tudtuk meg, hogy előadás után a zakóját, kazettáját meg lehet vásárolni, és a sebhelyes sípcsontját meg lehet tapogatni. A zárószám: sírva könyörög, engedjük le a színpadról.






Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS