Kevesebbet járni: a tartós cipő titka
Kertész Melinda 2007. április 05. 10:30, utolsó frissítés: 2007. április 04. 16:21A kapitalizmus már kimondta a halálos ítéletet a suszterszakmára: utánpótlás nincsen, bár munka rengeteg. #b#Cipőriport.#/b#
Az enyv jellegzetes szúrós illata terjeng a Kolozsvár központjában levő kis, kétszer két méteres suszterműhelyben. A polcon több tucat cipő sorakozik, gazdájára várva.
"Magácska már volt nálam" – szakítja félbe egy félcipő talpalását Kovács Attila mester. Jár az agyam – valóban – de hiszen ez az ősszel volt...
"Nagyon sok a munka, húsvét előtt rengeteg a javításra váró lábbeli" – mondja, amikor megkérem: beszélgessünk. Közben egy fiatal hölgy toppan be a suszterműhelybe, mentegetőzve előhúz egy lógó sarkú cipőt a zacskójából: hamarább nem tudott jönni, tudja, hogy a suszter úrnak nagyon sok a dolga, megjavítaná-e a cipőt, egy óra múlva a templomban kell lennie,
csak három órát kell a topánkának kibírnia...
– hadarja. "Nézze kisasszony, ha megjavítom, akkor tartania kell, ha nem, akkor hozzá sem fogok" – közli jóságos mosollyal Kovács úr. Elkezdi a sarok javítását, s közben mesél.
"Örököltem a szakmámat. Édesapám is ezzel foglalkozott, jó szakembertől könnyű a mesterség fortélyait ellesni." Kiderül, hatvanhét éves, magánvállalkozását a rendszerváltás után indította el, azelőtt a kolozsvári divatház cipőrészlegének az igazgatója volt. Rendelésre készített csizmát már a bel- és hadügyminisztériumnak is.
Régen jobb minőségű cipőket gyártottak? - kérdem. „A rendszerváltás után a piacra beözönlő, modern kivitelezésű cipők javításának a fondorlatait ki kellett ismerni. Az olasz cipőgyártók még mindig világelsők, de vigyázni kell a vásárláskor, mert
rengeteg bóvlit adnak el
olasz gyártmányként. Ezeknek a cipőknek a hibáit nagyon nehéz korrigálni, mert öntött talpaikat szintetikus anyagból készítik."
A nem természetes anyagokkal nemcsak a cipők minősége romlik, de nem is egészségesek. Persze alkalmazkodni kellett az új kihívásokhoz, így már minden fajta cipő javítható, már a hozzájáró "alkatrészeket", akár a modern női cipőkhöz való sarkat is be lehet szerezni.
Közben bejön egy hölgy, nevén szólítja a suszter urat, beszélgetnek. Régi kuncsaft, jegyzi meg Kovács úr. Hál' istennek sok a visszatérő kliens, jól megy a vállalkozás.
Már nagyon kevés a suszterműhely a városban. A rendszerváltás után minden megváltozott, az inasiskolák padjaiból nem kerül ki utánpótlás. Sok régi suszter
nem mert boltot nyitni a kapitalizmusban.
A cipők gyártása sem a régi: már nem állítanak elő feles méretű cipőket, a lábbeli bőségére már nem figyelnek, a standard méretek uralják a piacot.
Mindenféle szociális réteghez tartozó kliens megfordul a műhelyben, hiszen mindenkinek, de főként az idősebbeknek nehezére esik a kedvenc lábbelitől megválni – magyaráz a suszter, majd klienseit kezdi elemezni cipőik alapján.
"Van rá eset, hogy az ügyfél nagyon eljárt, vagy piszkos cipőt hoz be a műhelybe. Ez a hanyagság jele. De van olyan is, aki csak enyhén elkoptatott sarkú cipőt javíttat, tehát az illető igényes, figyel a cipőjére."
"Kevesebbet kell járni”
- árulja el Kovács úr, amikor rákérdezek: tudna-e olyan receptet ajánlani amely meghosszabbítja egy lábbeli élettartamát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!