2019. szeptember 20. péntekFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hülye turista Bukarestben: “Informéjsön? Nó problem! Kám!”

S. Z. 2007. április 02. 10:19, utolsó frissítés: 2007. március 30. 19:00

Segítőkész emberek, engedékeny koldus és Băsescuhoz siető csöves. Ingyen múzeum, graffiti – #b#ki mondta, hogy ronda ez a város?#/b#






Az átlagosnál is balfaszabbra fazonírozom a tekintetem, nyelvem angolos raccsolásba gabalyodik, majd a bukaresti Északi Pályaudvar információs pultjához lépek. Turistairodát keresek – mondom angolul – a hivatalnok érti is, meg nem is, gondolkozik; majd továbbpasszol egy kinn ácsingáló tizenéves suhancnak:


Informéjsön? Nó problem! Kám!



A pályaudvaron keringünk pár percig a szakadt sráccal: puhatolózom, a pályaudvar alkalmazottja? Á, nem, nem igazán – adja értésemre, majd annyiba is marad a társalgásunk, mert egy turisztikai iroda ajtajára mutat, jelezve: itt majd lesz informéjsön és hát “kólácskára” kellene neki 10 lej.

A bukaresti Északi PályaudvarA bukaresti Északi Pályaudvar


MetróMetró


KutyaéletKutyaélet


Alkudozunk – szerencsére nem túl erőszakos: beleegyezik, hogy kólácska helyett pici söröcskére kapjon 3 lejt, majd lelécel. Belépek az irodába: kiderül, ha jól fizetek szívesen elküldenek a Bahamákra, de Bukarestről semmi infót nem adnak.



Továbbmegyek: a második-harmadik turisztikai irodában aztán találok egy kis füzetet, Bucharest in your pocket címmel. 8 lejbe kerül, de az alkalmazottak magától értetődőnek veszik, hogy nem kell fizetni érte. Kiderül, ennél jobb kalauzra nem is nagyon van szüksége a Bukarestbe látogató turistának.

Jöjjön egy bekezdésnyi dicshimnusz: a főleg balkáni városokra szakosodott In your Pocket kiadó bukaresti kiadványa a neves Lonely Planet-útkönyvekkel is versenyezhet, havonta frissül, átmenetet képez egy műsorfüzet és szokásos turistakalauz közt, tehát kulturális eseményektől vendéglőkig, térképtől kis történelmi összefoglalóig minden megvan benne, humorral fűszerezve.


“A shithole, but my kind of shithole”

- például ez olvasható a román fővárosról a honlapjukon. Irány a metró: a korlátlan napijegy bagatell 3,5 lej (kb. 1 euró) – amikor megmutatom a Nép Háza fotóját, a metróbejáratnál ácsingáló rendőrök útbaigazítanak: “Mergi inainte, si dupa aia la right!” A falakon stencilek, a metrókocsik zömét is graffitivel álcázták, amúgy csak a szokásos nagyvárosi rohanás.

A Kortárs Képzőművészeti Múzeum a Nép HázábanA Kortárs Képzőművészeti Múzeum a Nép Házában


Kilátás a Nép Házának a tetejéről...Kilátás a Nép Házának a tetejéről...


... és egy kis installáció ugyanott... és egy kis installáció ugyanott


A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székháza. Tilos fotózni, tehát nem lehet kihagyniA Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székháza. Tilos fotózni, tehát nem lehet kihagyni


A metróban, amikor megkérdem hol kell leszállni, kisebb csődület alakul ki körülöttem – többen is segíteni akarnak, megvitatják a legcélszerűbb útvonalat, érdeklődnek miért is vagyok és honnan – majd a megálló előtt mégegyszer szólnak, hogy “this is the station”. Elragadó.

A Nép Házának az arányait jól érzékeli, hogy már alig félórát kell sétálni, míg az egyik oldalbejárathoz, azon keresztül pedig a Kortárs Képzőművészeti Múzeumhoz (MNAC) érek. Szembejön egy csöves, aki viszont


Băsescuhoz siet és cigit kér.

A böszme épület egyike Románia legismertebb épületeinek, mégis tilos fotózni – dacból kattintok párat, majd irány az MNAC: ez a szárny a Nép Háza lepattantabb fele – repedések, homokkupacok és pár munkás is cselleng (turistát nem láttam arrafele).

Az MNAC legemlékezetesebb része egyébként a külső lift, elsőrangú kilátással a román parlament székhelye mögötti tömbháznegyedekre, a feldúlt pázsitra és szeméthalmokra. Továbbá említésre méltó a második emeleti fotó- és videókiállítás; a finn művészek - Elina Brotherus, Aino Kannisto, Sanna Kannisto, Fanni Niemi-Junkola és Salla Tykkä – hétköznapi, melankolikus vagy éppen naturista pillanatokat rögzítettek, vidám színekkel. Ugyan a kalauz szerint a múzeumba való belépőért 5 lejt kell fizetni, a kapuban csak


robbanóanyagot keresnek nálam

– miután a csomagomat átvilágítják, mehetek is be. Következő megálló a Curtea Veche templom: a szintén turistalátványosság Hanul lui Manuc mögötti kis kegyhelyen elhelyezett fénymásolt lapokon arra kérik a híveket, ne égessék fölöslegesen a gyertákat, mert az oltár restaurálása 4 milliárd lejbe kerül – ugyanitt felszólítás is olvasható, hogy tessék adakozni! Ha ez nem elég, jól felszerelt kegytárgy-bolt is működik a pici, de amúgy nagyon hangulatos templomban.

Curtea Veche templomCurtea Veche templom


A restaurálás alatt álló oltárA restaurálás alatt álló oltár


Lakatlan ház az óvárosban, csak katasztrófaturistáknakLakatlan ház az óvárosban, csak katasztrófaturistáknak


Még egy romos ház, ami valamikor gyönyörű voltMég egy romos ház, ami valamikor gyönyörű volt


Egy ház, ami most is azEgy ház, ami most is az


Míg kinn az utcán néhány munkás légkalapáccsal teremt kellő hangulatot, továbbállok a Curtea Veche palota romjai fele. Ez már egyáltalán nem nagy élmény: kell a fenének, mégis kötelező a kalauz – az lecammog velem a pincébe, megállít egy hatalmas pannó előtt, elmondja, hogy itt aztán minden szükséges infó megvan, majd elpályázik. Kisvártatva igazi jenkik bukkannak fel –


hatvanéves öreglány sikítgat percenként

a romok közt sétálva, hogy ő még ilyen fantasztikus, nagyszerű és zseniális követ még nem látott, egy fakorláttól elalél, aztán indiántáncot jár amikor sikerül lefotózni valamit. Fárasztó.

Aztán az óváros: a lepukkant házak miatt az első pillanattól kezdve jól érzi magát az ember, annál is inkább, hogy itt sem lépnek egymás lábára a turisták. Szecessziós házakban kocsmák, kis vendéglők és galériák – ki mondta, hogy Bukarest az egy ronda város?

Graffiti a Hanul cu Tei utcában, ahol a művészeti galériák vannakGraffiti a Hanul cu Tei utcában, ahol a művészeti galériák vannak


Stencil valahol az óvárosbanStencil valahol az óvárosban


Utcai árus ugyanottUtcai árus ugyanott

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS