Sok a munka, dől a pénz: Bukarest, a lehetőségek városa
Sipos Zoltán 2007. március 27. 16:55, utolsó frissítés: 14:21Az ország minden részéből a fővárosba tódulnak a fiatalok, remélve, hogy szakmájukban jól kereshetnek majd. Rendszerint nem is csalódnak. #b#Tiszta Amerika.#/b#
„Ha lenne két hónapra elegendő pénzem rá, saját vállalkozásba kezdenék” – mondja egy huszonéves srác, aki fél éve él Bukarestben. L. a közelmúltban végzett a képzőművészeti akadémián Kolozsváron, egy-két hónapja art director egy kis fővárosi reklámcégnél.
A főleg csomagolóanyagok tervezésére és dizájnjára szakosodott cég alig egy éve indult a semmiből, jelenleg tizenvalahány alkalmazottal, négy cégautóval és teljes felszereléssel rendelkezik, és a napokban költöznek tágasabb irodába.
Státusz bukaresti céggel dolgoztatni
A bukaresti reklámpiacot – Kolozsvártól eltérően – nem osztották fel maguk közt a nagyok. A McCann&Ericsson és hasonló kaliberű multik helyi kirendeltségei kizárólag a „nagy” megrendelőknek dolgoznak – így a frissen alakult kisvállalkozások könnyűszerrel tudnak ügyfeleket becserkészni a hazai kis- és középvállalatok köréből. A sikerhez hozzájárul még, hogy úgy tűnik, a vidéki cégvezetők számára státusznak számít bukaresti kreatívval gyártatni arculatot, reklámanyagokat.
A szinte tapintható módon hatalmas gazdasági fellendülésben levő Bukarestben egyébként most nagyon könnyűnek tűnik karriert csinálni: tódulnak is a vidéki fiatalok reménykedve, hogy ha nem is gazdagodnak meg egyik napról a másikra, de sikerül a végzettségüknek megfelelő, viszonylag jól fizetett állást találniuk – így összegezhetjük fővárosi tapasztalatainkat.
Szakmai fejlődés és buli – a családi kapcsolatok rovására
Ha fejlődni akarsz szakmailag, új lehetőségekre vágysz és nincsen családod, akkor ez a legjobb hely – sommáz M., aki médiában dolgozik, majd sorolni kezdjük, hány közös ismerős vállalt munkát Bukarestben az utóbbi egy-két évben. M. 18 éves kora óta, öt éve él a fővárosban – ő már rég túltette magát a „szeretem-nem szeretem” perióduson, amin mindenki keresztülmegy, miután ide költözik.
Annyi albérletet váltogatott már, hogy a főváros szinte minden negyedét jól ismeri – mégsem itt képzeli el a jövőt: „szakma szempontjából mindenképp Bukarestet választanám. Buli szempontjából is jó hely ez, de mégiscsak, a család...” – mondja sóhajtva.
Különféle elkötelezettségekkel – például otthonhagyott gyerekkel – sokkal nehezebb beleszokni a főváros fergeteges tempójába. Ott van még a borzalmasan rossz közlekedés és közszállítás, a lakáshiány, illetve a magas házbérek, de valahogy senki nem panaszkodik emiatt. Még így is megéri itt lenni.
Hivatalnoknak lenni bizonytalan
A kormányzati szektorban munkát vállaló fiatalok helyzete már nem ennyire rózsás. Az alacsony rangú hivatalnokok kezdőfizetése nagyon kevés a versenyszférához képest. Arról nem is beszélve, hogy a koalíciót meghatározó PNL-PD pártszövetségben állandósult viták miatt teljesen kiszámíthatatlan minden – akár az is előfordul, hogy a hivatalnok reggeli kávéja közben, az újságból értesül arról, hogy állása áldozatul esett valamilyen átszervezésnek vagy politikai csatározásnak.
Napi tizenvalahány óra munka
Kiderül, hogy a magyarok körében a fővárosiakról kialakult sztereotípiák nem igazak: a bukarestiek nyitottak, a legkevésbé sem nacionalisták, általában őszinte érdeklődéssel közelednek a magyarokhoz. Aztán persze ott vannak az igénytelen tahók – dehát ezt is meg lehet szokni, meg különben is, elég nehéz olyan várost találni, amely patyolattiszta és mindenki maradéktalanul udvarias – hangzik el az értékelés.
Az a közhit is megdőlni látszik, miszerint Bukarestben senki sem dolgozik. Egyik ismerőst sem érdemes este hét-nyolc óra előtt hívni sörözni. Eléggé megszokott a napi tizenvalahány órás munkanap, amire rátevődik az az egy-két óra, amit ki-ki ingázással tölt el munkahely és a lakása között.
A hétvége pedig szintén nem a lazításról szól. L.-nek, mióta a fővárosban dolgozik, nem volt egyetlen szabad hétvégéje sem, ráadásul gyakran dolgozik hajnalig – igaz, cserébe elég, ha déli 12-re jár dolgozni. Egy másik ismerős pedig vasárnap este is 8-ig dolgozott: hiába, projektleadás.
Cikkünket a flickr.com bloggereinek fotóival illusztráltuk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!