Két freegan táplálékszerző körúton. Mark Gong fotója (The Washington Post)

A freeganizmus egyre terjed: egyesek a Bush-kormányzat környezetpolitikáját bíráló protesztként űzik, másokat keresztény hitük is arra vezeti, éljenek egyszerűen, ódzkodjanak a pazarlástól, becsüljék meg a táplálékot. Mások az ingyen kajától indulnak be, maga a tudat, hogy ott hever a szupermarketek szeméttárolóiban a rengeteg étel, újra és újra visszatérésre ösztönzi őket.


Vissza a kukákhoz.

A brit Tristram Stuartnak a szemeteskukákból történő táplálékszerzés nyílt politikai demonstráció. Tíz éve freegan, tehát már régi motoros: elmeséli, az egész olyan, mint amikor bevásárolni mész. Egy héten párszor elindul, tesz egy körutat, és gyakorlatilag mindent beszerez magának, amire szüksége van. Hangsúlyozza: nem azért teszi, mintha nem engedhetné meg magának, hogy megvásárolja. Meg akarja mutatni mindenkinek, hogy nem kell undorodni a szemétből visszaszerzett dolgok megevésétől, hiszen ezek a dolgok elsősorban nem is hulladékok.

De ki a freegan?
(az Urban Dictionary felhasználók által szerkesztett szlengszótár meghatározásai szerint):

1. Olyasvalaki, aki tartózkodik a gazdaságba való bekapcsolódástól, és megmenti/újrahasznosítja a társadalom elpazarolt élelmiszeripari termékeit és –forrásait ahelyett, hogy megvásárolná e termékeket magának. A freegan kifejezést gyakran vonatkoztatják olyan veganokra (vegákra, akik nem esznek/nem viselnek állati eredetű termékeket), akik csak akkor tesznek kivételt, ha az a bizonyos állati termék ingyen van, és másképp amúgyis kárba menne.

2. Mocskos, munkanélküli, haszontalan hippi, aki egész mentális akrobatamutatvány-sorozattal és extrém paranoiás érzékcsalódással próbálja meg racionalizálni és igazolni saját haszontalanságát.

„Freeganokként egyszer csak ráébredünk, nem néhány rossz termék vagy cég a felelős a világunkban tapasztalt társadalmi és ökológiai visszaélésekért, hanem inkább az egész rendszer, amelyben dolgozunk; és kezdünk rájönni, hogy munkásokként az erőszak, halál, kizsákmányolás és rombolás gépezetében vagyunk fogaskerekek.”

	SZLENG-UPDATE vega náci: olyan vega, aki túlmegy e létállapotát kifejező, megszokott és elfogadható eszközök használatán (mint amilyen pl. a pólóviselés, levélírás, bemutató tartása, weboldal létrehozása), és nem viccelési szándékkal molesztálja a hús- vagy tejtermékfogyasztókat. Verbális vagy fizikai erőszakot alkalmaz veled szemben, mikor éppen lefele nyomod a kebabot vagy a sajtos rántottádat.

3. A free+vegan szavak összetételéből keletkezett. Olyan emberekre vonatkozik, akik túl szegények ahhoz, hogy megvásárolják önmaguknak a kaját, ezért minden reggel a boltok melletti kukákból bányássszák azt ki.

4. Olyan vega, aki elfelejti saját etikai standardjait, amikor nem vega csámcsognivalót kaphat ingyen, és kijelenti, hogy ha azt meg is eszi, nem károsodik a környezet.


Az eldobott kellék

A szeméthez való viszonyunkat alapvetően az olyan érzések határozzák meg, mint az undor, a félelem, a távolságtartás. Szeretjük elfelejteni, hogy a szemétbe dobott dolgok valamikor kéznél voltak, használtuk őket. A szemét a saját dolgainktól való elidegenedésünk tárgyi bizonyítéka. Ezért alkalmazunk rájuk gyűjtőnevet, és ezért zsúfoljuk őket külön, falakkal elkerített tárolóba. Ezért nehéz rávennünk magunkat a szelektív hulladékgyűjtésre.

A szemét szétválogatása mint „jócselekedet”, netán mint kötelesség? Annak, akit úgy neveltek, hogy a szemetet levinni mindig a legkisebb gyerek dolga, és mint olyan, alantas feladat? És voltaképpen nem is munka, mert a munka nemesít, a szemétlehordás viszont nem. Azt, akinek ez a „munkája” – igen, a narancssárga ruhás kukásról beszélek –, kvázi a társadalom páriájának nézzük.

A szemétben kotorászó csavargó, aki ételmaradékot bányász elő a kukából, nem azonosítható a freegan mozgalom tagjaként. Hiszen, mint minden antikapitalista mozgalomnak, a freegan mivoltnak egy erős identitás a feltétele. Tudatában kell lenned annak, hogy te most azt a szemétnek nyilvánított, de még használható/fogyasztható tárgyat mented meg, amit voltaképpen amiatt pazarolnak el, mert valaki szemétként bélyegezte meg azt. Megdöbbentő adat, hogy az Egyesült Államokban például a szemétbe kerülő élelmiszerek mintegy fele még fogyasztható lenne, ám különböző okokból rásütik a kukába vele! bélyeget.


Freegan dinner party: szeméthalmozás ellen

A szemétnek nyilvánítás ellen harcolni az a legjobb módszer, ha polgárpukkasztó akciókkal rombolod le a sztereotípiát.

Minden, ami romlott/rossz/használhatatlan/hulladék, az szemét – nos, az előítéletek ennek a tételnek a megfordításából erednek. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy minden, ami szemét, az romlott, rossz stb., akkor a fölösleg és a túlzott bőség miatt egyszerűen kidobott, elhajított dolgokat automatikusan ugyanebbe a kategóriába soroljuk.

A The Scotsman című újság egy ilyen figyelemfelkeltő freegan-akcióról beszámolva a freegan.info gyűjtőszájt menedzselőjét is megszólaltatja. Adam Weissman freegan dinner party-ján a legmenőbb New York-i szupermarketek, vendéglők és üzletek ínyencségeit lehetett fogyasztani: mindezt teljesen ingyen. „Több élelmet találunk, mint amennyit meg tudnánk enni” – nyilatkozta az államonkénti lelőhely-enciklopédiát kidolgozó férfi.

A freeganek egyik kedvenc helye egy Giant Gourmet Farmers Market nevű hely a New Jersey állambeli Hackensack városában. Itt hihetetlen mennyiségű friss hal, trópusi gyümölcs, egzotikus zöldségféle kerül szabad prédaként a szemétbe. Csak persze óvakodni kell a rendőröktől, akik nem díjazzák a civil proteszt e formáját. Teaneck városában is minden megtalálható a „szemétben” a friss kenyértől süteményeken át a zöldségfélékig, sőt házi készítésű leves is kapható óriási konténerekben, a napi sajtóról nem is beszélve.

	Transindexes kuka. Freegan legyen a talpán, aki innen valami ehetőt kibányász

A fogyasztókért vívott harc veszteségének mértéke

	Egyes becslések szerint naponta a világon több tíz milliárd kilogramm élelmet hajítanak a szemétre; ennek a mennyiségnek a 16%-át az Egyesült Államokban. A szemétlerakókba kerülő étel egynegyede még ehető: londoni viszonylatban 3 millió tonnáról beszélünk. Az élelmiszerbiztonsági és egészségügyi törvények szigora miatt Londonban az üzletek és vásárcsarnokok működtetői több száz kilónyi tökéletesen jó terméket dobnak el naponta. Egyes üzletek vagy gyorsétkezdék egy-két napig vagy 8 óráig tartanak egyes termékeket, aztán jön az új szállítmány, és ami nem fogyott el, nincs amiért tárolják. Van, ahonnan szeretetotthonokba vagy más jótékonysági intézményekhez viszik. A Fareshare hálózat például alacsony jövedelmű családoknak, öregotthonoknak, hajléktalanoknak osztja szét az egybegyűjtött mindenféle élelmiszert; naponta kétezer embert látnak el.

Az arizonai egyetem professzora, Timothy Jones tíz évig kutatta a kukázás jelenségét, a nem hatékony termelési és kereskedelmi folyamatokat, és megállapította: az élelmiszeripari termékek 40-50%-át soha nem fogyasztják el, a cégeknek pedig tízmilliárd dolláros nagyságrendű veszteségeik származnak a nem hatékony termelési módszerek következtében.

Egy hivatalos, 1997-ben a szövetségi mezőgazdasági minisztérium készítette felmérés szerint az elpazarolt élelmiszer mennyisége 96 milliárd fontnyira, az összmennyiség 27%-ára tehető.

Az amerikaiak elveszítik a kapcsolatot az étellel, már nem tudják, mire van. Nincs már rálátásunk arra a folyamatra, amelynek végén az étel az asztalunkra kerül, ezért fel sem tűnik, hogy nem hatékony – fejtette ki Jones.


Káros-e az egészségre a kukázás?

Szakértők szerint, ha betartjuk a biztonsági előírásokat, akkor nem az: sőt teljesen biztonságos. Michael Greger közegészségügyi szakértőnek van is néhány ilyen tippje. A felbontatlan csomagolású élelmiszereket például egészen nyugodtan lehet fogyasztani, még akkor is, ha jópár napja lejártak. Amit kerülni kell szerinte, mert könnyen romlandó, ezért soha nem lehetsz biztos a minőségében: hús, tengerigyümölcs, tojás, tejtermék, felnyitott dinnye, nem pasztőrözött gyümölcslé. Ha valamelyik szilárd állapotú étel penészes, azt a részt levágod, kimetszed, és a többi ehető.

Weissman oldalán 22 perces kis videó ad egészségvédelmi, biztonsági és hatékonysági útmutatót a kezdő kukázóknak. Egy szemétládákból élelmet begyűjtő freegan elmondja: már a súlyukból meg tudja állapítani, van-e bennük valami hasznos. “íme egy fej káposzta“ – mutatja a riporternek. Szörnyen néz ki, de ha megmosod, megpucolod a saját vágódeszkádon, nem mondanád meg, honnan származik.” Weissman miután megszagolta, megvizsgálta és eldöntötte, jó-e, megtartja, megtisztítja és megeszi: állítása szerint soha nem volt még beteg.

Persze nemcsak kajáról van szó. Könyvektől CD-kig, játékoktól konyhabútorig egy csomó minden kerül a szemétbe: mindenféle javak beszerezhetőek ily módon ingyen. A nem élelmiszeripari termékeket egyébként az emberek gyakran csereberélik: léteznek közösségek vagy csak egyszerűen weboldalak és levelezőlisták, ahol mindenki hirdeti: milyen fölösleges cuccai vannak, és mire lenne szüksége.


Ez a lightos verzió: a freecycling.

A Freecycle.org nemzetközi mozgalomnak négy regisztrált romániai csoportja is van: egy Nagyváradon, egy Bukarestben, Ploiesti-en, valamint Temesváron.

Magyarországon egy budapesti csoport működik. Kellene és Kinek kell? kategóriájú hirdetéseiket bárki böngészheti (a romániai csoportok esetében viszont fel kell iratkoznod a Yahoogroups-os hírlevelükre).

Ha egy freegan valamit semmiképp sem kap meg ingyen, akkor azt csakis second hand üzletből szerzi be, nehogy a pénzét új termék előállítására fordíthassák. Ami persze illúzió, hiszen közvetve csak odakerül az az összeg is, de a freeganeket ez a „közvetve” is megnyugtatja.


Forrás: The Scotsman, BBC , The Washington Post, Freegan.info