2019. június 17. hétfőLaura, Alida
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„A kapcsolat a lényeg, a zene csak egy forma”

Gagyi Ágnes 2007. február 28. 13:07, utolsó frissítés: 11:46

Miért boldog egy csapat amerikai attól, ha nulla pénzért Kelet-Európában koncertezhet? A Seattle-i #b#Datura Blues#/b# együttest szerdán lehet meghallgatni a Tranzit Házban.





Miért jöttetek ide, miért érdekes ez az egész a számotokra?

– Seattle-ből jöttünk, Washington államból. Hogy miért jöttünk… Ez azzal függ össze, hogy hogyan határozzuk meg magunkat. Egy olyan csoport vagyunk, ami kapcsolatokon alapszik, az egymással való kapcsolatainkon, és az azokkal való kapcsolatokon, akiknek játszunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy hogyan kapcsolódunk egymáshoz egyénenként, illetve az is célunk, hogy megszilárdítsuk azokat a baráti és egyéb szálakat, amelyeken ez a csapat más emberekhez kötődik.

Végülis azért kezdtük el szervezni ezt az európai turnét, hogy ezt az egészet kicsit kiszélesítsük, és találkozni tudjunk olyan emberekkel, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint minket, esetleg hasonlóan gondolkoznak, vagy hasonló értékeket vallanak, de a világ egészen más részén élnek, más kontextusban.


És mi köze ennek a zenétekhez?

–Semmi... (nevetnek)

– A zene abszolút másodlagos. Egy módja annak, ahogy mi egymással együtt vagyunk, s annak is, hogy a mi együttlétünket másokkal kommunikáljuk. Ahogy minket a zene összehozott, hogy valami kreatívat csináljunk együtt, ebben a művészeti forma igazából mindegy volt, a lényeg az volt, hogy találkozzunk, és megosszuk egymás gondolatait.


–A zenénk érzéseket fejez ki, történeteket mond, ha akarom, egyfajta mitológia is van benne. Hogy hogyan kapcsolódik az ember az univerzum különböző részeihez. Ebben az esetben éppen zeneileg kapcsolódik, de a kommunikáció, a kapcsolat a lényeg, a zene csak egy forma.

– A zene azért jó, mert úgy tud érzéseket vagy gondolatokat megjeleníteni, hogy nincs szükség nyelvi fordításra. Úgy mondhatunk el valamit magunkból, hogy egészen máshol élő emberek is közvetlenül kapcsolódhatnak hozzá. Nekünk ez a fontos, sokkal lényegesebb, mint olyan fülbemászó számokat gyártani, amit az emberek meghallgatnak, esetleg táncolnak rá, mi meg zsebre vágjuk érte a lóvét.

– Most itt többen először vagyunk életünkben Európában, ez tök új, nagyon izgalmas környezet nekünk. És nem értjük a nyelveket, egy csomó mindent nem értünk – a zene egy lehetőség, hogy szembenézzünk ezzel a helyzettel, és meglássuk, mi az, amit mégis közössé tudunk tenni azokkal az emberekkel, akikkel találkozunk. De csak egy lehetőség a sok közül.

Érdekes látni, hogy mi az, ami átmegy, és mi az, ami nem megy át olyan embereknek, akik egészen más hátterűek, mint mi. Tulajdonképpen ez egy nagy gyakorlás, a saját szempontjaink átértékelése, a perspektívánk tágítása.


Tulajdonképpen mi ez a kapcsolat, amit kerestek?

– Más emberekkel való kapcsolat. Barátság. Közösség. Amit a zenével csinálunk, annyiban speciálisabb a barátságnál, hogy próbálunk valami olyasmit alkotni, ami mások számára inspiráció lehet. Ha meghallgatják, és valamit jelent számukra, talán tudni akarják, miért csináljuk. És hát azért csináljuk, hogy ekörül a zene körül is létrejöjjön egy közösség.

– A másik dolog, hogy Amerikában, de talán itt is, az embereknek valahogy nincs idejük mélyebben belemenni a zenébe, és az lesz számukra a zene, a legolcsóbb, legközépszerűbb szar, amit eladnak nekik. Mi azt is meg szeretnénk mutatni, milyen az, amikor a zenét ennél komolyabban veszed. Alapvetően az életet szeretnénk kifejezni, a magunk esetlen módján.

– Meg úgy is lehet mondani, hogy mi egy történetet mesélünk a zenével, jobban mondva csatlakozunk ahhoz a történetmondáshoz, vagy mitológia-alkotáshoz, amit az emberek mindig is csináltak, ami az élet értékét, a különböző élettapasztalatok fontosságát fejezi ki. Ezek olyan történetek, amiket újra meg újra elmondtak különböző formákban különböző kultúrákban. Amit mi csinálunk, az tulajdonképpen csak egy modern adaptáció, a saját életünkre és tapasztalatainkra való alkalmazás.


Ez összefügg azzal, amit az egyetemen kutattatok?

– Igen, a kérdés az, milyen szerepe van a zenének különböző kultúrákban, hogyan illeszkedik az emberek életébe, hogy használják, és hogy fejezi ki ezt az életet. Milyen történeteket mondanak el az emberek zenében, és milyen hasonlóságok vannak a különböző kultúrák történetei között.

– Amikor zenélünk, ugyanígy a zenében elmondható történetek közös szálait keressük. Például azokkal, akik hallgatják a zenénket. A zenének nem a szórakoztatás-funkciója érdekel, nem is szórakoztatni akarunk vele, hanem megmutatni és megtapasztalni ezeket a kapcsolatokat.

– Mondd csak bele a mikrofonba: emberek, mi nem egyszerűen dalokat írunk pénzért! (nevetnek)

– Nem, nyilván azért csináljuk, mert élvezzük, és azért, hogy mások is élvezzék, és hogy megtapasztaljuk azt a kötést, ami ebben létrejön. Mindenki hallgat zenét, mindenütt a világon. Ez valami egyetemes, mi csak csatlakozunk hozzá. De mély voltam.


És hogy kerültök a világnak pont erre a felére?


– Ryan sokat járt már Európában, és itt Kelet-Európában is, és rengeteget áradozott már róla, úgyhogy úgy döntöttünk, eljövünk egyszer együtt. Sokat hallottunk már erről, de más itt lenni, tényleg megtapasztalni a dolgokat, és engedni, hogy ez a tapasztalat minket is átalakítson. Ha ezután a turné után hazamegyünk, és újra elkezdünk zenét írni, biztos érződik majd rajta ez az átalakulás.

– Tudod, annyi minden történik a popkultúrában, hogy nehéz megtartani a fókuszt. Állandóan a figyelmedet akarják, hogy valamit bereklámozzanak neked, s közben nehéz mindig emlékezni arra, mit is akartál csinálni tulajdonképpen. De az a tapasztalat, hogy itt vannak a világnak ezek a helyei, és más emberek, a saját történeteikkel, amiket elmondanak nekünk, ez mindig eszünkbe fog jutni otthon is, és segít a lényeges dolgoknál maradni.

– Nekem meg az is volt a célom, hogy a barátaimat összehozzam egymással. Például az együttes többi tagját veletek. Az egész „turné” erről szól: nem klubokban játszunk, nem akarunk olyan koncerteket adni, amivel magunkat reklámozzuk, amivel híresek leszünk, vagy bármi.

Inkább arról szól, hogy a barátainkkal és a barátaink barátaival együtt legyünk. Hogy a világ is közelebb legyen egymáshoz, tudod. Mi ezt tudjuk csinálni, akkor ezt tesszük. Ezért is indultunk el, mert arra gondoltunk, nem kell valaki másra várnunk, aki azt mondja: oké, menjetek, vagy kisegít valamivel, vagy bármi ilyesmi.


És miért Kelet-Európába jöttetek?

– Hát főleg azért, mert Ryannak inkább itt voltak barátai. Meg azért, mert nem olyan, mint Nyugat-Európa, bár a kortársaink közül, ha valaki Európába jön, akkor leginkább Párizsban, Londonban vagy Berlinben köt ki. Ezek a helyek elég biztonságosak egy amerikai turistának, ők is jobban rá vannak készülve, a helyek is inkább úgy vannak kialakítva, hogy a turista részére könnyen fogyaszthatóak legyenek. Kelet-Európa nehezebb, bénázunk is eleget… De tanulunk belőle.

– Igen, bár most már kezdjük túllelkizni, de én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a tapasztalat a lényeg. Meg persze hogy több pecsét legyen az útleveledben. Az borzasztó kúl. (nevetnek)

– Meg az is külön jó, hogy ezekkel a barátaimmal oszthatom meg ezt az utazást, meg hogy pont zenészek is, tehát a zenében is fel tudjuk dolgozni az egészet.

– Végül is az élet: tapasztalás. És minél többféle dolgot tapasztalsz meg, például azt, hogy itt vagyunk, és találkozunk mindezekkel az emberekkel, az én életemet legalábbis biztos jobbá teszi, de gondolom, a többiekét is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS