2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tenyérnyi helyen intenzív show: a közönség kívülről fújta a Solitude-ot

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2007. február 27. 18:00, utolsó frissítés: 17:35

Száz százalékos teljesíményt nyújtott a brit gyökerű gitárpopot játszó Grimus Kolozsváron. Már ismerjük őket a Médiabefutóról, de jó volt újra találkozni zenéjükkel.





A Grimus rövid idő alatt vált a kevés olyan kolozsvári zenekar egyikévé, akik stabil rajongótáborral büszkélkedhetnek – noha a csapat nem büszkélkedni, hanem jó koncerteket nyomni és szuperjó dalokat írni szeret inkább. Ez derült ki legalábbis a Grimus hétfő esti kolozsvári fellépéséből.

A 21 órára meghirdetett koncert jó órás csúszással indult, miközben már rég teltház volt, és miután a meghirdetett kezdési időpont után érkezőket az Autograf klub előtt várakoztatták. A bejárat előtt szobrozó kéttucatnyi érdeklődő/rajongó azonban nem vette zokon a megalázó helyzetet, bulizni jöttek, és ebből az állapotból egy kis didergés nem mozdíthatta ki őket.


Az utolsóként érkezők újabb kellemetlen helyzetbe kerültek: hogy ülőhelyhez jussanak, a furcsa terembeosztás miatt a színpadon kellett átvágniuk, amelyen épp a zenekar készült a kezdésre.

Percek múlva már mindenki a helyén, zenekar beállva, törzsrajongók a színpad előtt, illetve két oldalán. Kezdéskor legalább kétszázan vannak, bár nagyon nehéz a katakombaszerű termekben bemérni a tömeget. A színpad előtti nagyon szűk téren minimum ötvenen gyúródtak, kábé méternyire Bogdantól, aki Michael Stipe-os, mégis egyedi mozgásával vezényelte a rajongókat és a zenekart, amelynek tagjain látszott az őszinte igyekezet: nem akarnak lemaradni frontemberüktől. A tenyérnyi hely ellenére így nagyon intenzív volt a show, bár a közönség nagyobb része ezt nem láthatta.

Hogy mit hallhattak? A Grimus nagyon ritka jelenség a romániai pop-rock iparban: táncolható, fülbemászó modern rockzenét nyomnak angolul. Olyanok, mint az Omul Cu Şobolani, csak kevesebb grunge- és indie-elemmel, mint a Luna Amară, csak kevesebb vadulással, mint a Kumm, csak poposabb hozzáállással. Bár könnyebb lenne az angliai szcénából találni analógiát rájuk, hiszen poszt-britpop muzsikájuk egyértelműen onnan táplálkozik.


Kétfelvonásos koncertjüknek három csúcspontja volt: egy személyes (a Médiabefutó 2006-on legjobb saját dal díját kapó Different Coloured Shoes), egy rajongóknak szóló (a City FM-en a tavalyi év dalának választott Solitude) és egy mindenkinek szóló (a The Killers Somebody Told Me című energiabombájának bedobása). A legszebb pillanat a Solitude közönségénekeltetős része volt, meglepő, mennyien ismerik ezt a dalt (honlapjukon is meghallgatható).

A Grimus százszázalékosan teljesített az apró klubban, és minden adottságuk megvan hozzá, hogy nagyszínpadokon is kiemelkedő showt produkáljanak. Ezt nyáron a Félsziget Fesztiválon is bizonyíthatják.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS