2019. július 20. szombatIllés
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Több az alulfizetett nő, mint férfi

Gyöngyi Annamária kérdezett:Gyöngyi Annamária 2001. december 18. 17:23, utolsó frissítés: 17:23

Hol tart most a feminizmus? Miért nincs markánsan jelen Romániában? Változott-e az elmúlt évtizedben a nők helyzete? Feminista-e a Cosmo? Szükség van-e a Playboyra? A kérdésekre Magyari-Vincze Enikő antropológus válaszolt.




Magyari-Vincze Enikő
<br />
a Babes-Bolyai Egyetem Európai
<br />
Tanulmányok Karán tanít kulturális
<br />
antropológiát, kutatásai és írásai
<br />
a nacionalizmus, antropológia és
<br />
feminizmus, etnikum és társadalmi
<div class=

nem közti kapcsolat kérdéskörére
irányulnak. Az egyetemen nemrég
hivatalosan is elismert "Gender
Studies" Program vezetõje." title="Magyari-Vincze Enikő
a Babes-Bolyai Egyetem Európai
Tanulmányok Karán tanít kulturális
antropológiát, kutatásai és írásai
a nacionalizmus, antropológia és
feminizmus, etnikum és társadalmi
nem közti kapcsolat kérdéskörére
irányulnak. Az egyetemen nemrég
hivatalosan is elismert "Gender
Studies" Program vezetõje." >Magyari-Vincze Enikő
a Babes-Bolyai Egyetem Európai
Tanulmányok Karán tanít kulturális
antropológiát, kutatásai és írásai
a nacionalizmus, antropológia és
feminizmus, etnikum és társadalmi
nem közti kapcsolat kérdéskörére
irányulnak. Az egyetemen nemrég
hivatalosan is elismert "Gender
Studies" Program vezetõje.
Transindex: Hol tart most a feminizmus? Mi a különbség a feminizmus köznapi és szakszerű fogalma között?

Magyari-Vincze Enikő: Azt kell előbb hangsúlyoznunk, hogy a feminizmus egyrészt társadalmi mozgalom, másrészt pedig olyan elméleti paradigma, amely minden társadalomtudományban -- de néhol a természettudományokban is -- hozzájárult az egyes szakterületek megújításához, a megismerésről, a tudományosságról való gondolkodás megváltozásához, a releváns kérdésekről vallott felfogás átalakításához.

Köznapi szóhasználatban a "feminizmust" sokszor a férfigyűlölettel és a nőiesség elvesztésével azonosítják. Akik ezt teszik, figyelmen kívül hagyják azt, ahogyan a feminizmus különböző korszakokban és kontextusokban felhívta a figyelmet a férfiak és nők közti egyenlőtlenségekre, ezek társadalmi okaira, valamint a nők helyzetére gyakorolt hatására. És eltekintenek attól is, hogy magán a feminizmuson belül is viták folynak a "nőiesség" meghatározásával, valamint azzal kapcsolatban, hogy mennyiben a "férfiak" és az általuk képviselt patriarchális elvek az okai a nők alacsonyabbrendű státusának.

Milyen irányzatok vannak a feminizmuson belül? Mi az a szükséges legkisebb közös többszörös, ami minden irányzatnál jelen van?

Amikor a feminizmus különböző irányzatairól beszélünk, tudnunk kell, hogy ezeket néha aszerint osztályozzák, hogy milyen politikai ideológia vonzáskörében határozódnak meg (így elkülönítik egymástól a liberális, a marxista és/vagy szocialista és a radikális feminizmust), máskor pedig aszerint különböztetik meg őket egymástól, hogy milyen időszakban formálódtak (eszerint különbséget téve a feminizmus első, második és harmadik hulláma között). De bizonyos kontextusokban a feminizmusokat aszerint osztályozzák, hogy azok a "nyugati", a "harmadik világbeli" avagy a "kelet-európai" országokban élő nők helyzetének felmérésére és megjavítására irányulnak.

Más képet kapunk a feminizmusok közti különbségekről, ha azokat a tudományos megismerés, például az ismeretelmélet vonatkozásában tekintjük: aszerint, hogy melyik mit gondol a feminista kutatás sajátosságairól, megkülönböztetjük az úgynevezett empirista feminizmust, a perspektivista feminizmust ("standpoint feminism") és a poszt-modern feminizmust.

Minden irányzatnál jelen van az a törekvés, hogy a megcélzott vagy vizsgált társadalmi/gazdasági/politikai problémákat a nők helyzetének, a nők és férfiak közti kapcsolatnak, és a különböző nők közti viszonynak a szempontjából világítsák meg, a nemek közti és nemeken belüli kapcsolatokat hatalmi viszonyokként tárgyalják, ezeket kritikai elemzésnek vessék alá, és azoknak a kategóriáknak a szempontjából tekintsék, amelyek alárendeltek, marginálisak, avagy elhallgatottak, elnyomottak.


Hogyan közelítik meg a feministák a szexuális kisebbség problematikáját?

A szexualitás kérdése, együtt más, általában a magánszféra körébe tartozónak vélt problémákkal, mint az anyaság, az abortusz, a családon belüli erőszak, de olyan kérdésekkel is, mint a prostitúció, a pornográfia stb., alapvetően a feministák munkája nyomán vált nyilvános, politikai problémává.

A szexuális orientáció kérdése a feminizmuson belül annak hatására került be az érdeklődés középpontjába, hogy az "alternatív" szexuális orientációjú nők hangot adtak tapasztalataiknak, érdekeiknek, arra hívták fel a figyelmet, hogy milyen különbségek vannak a heteroszexuális és a homoszexuális nők között, az utóbbiak milyen sajátos problémákkal, milyen kizárásos, diszkriminációs gyakorlatokkal küzdenek meg mind a családban, mind pedig a közéletben.

Azokat a feministákat, akik a "férfimentes" társadalmi terek fontosságáról beszélnek a nők felszabadításának vonatkozásában, sokszor leszbikussággal vádolják, amihez hozzátartozik az is, hogy egyesek nyíltan felvállalják az úgynevezett "politikai leszbianizmust". Ezt annak a törekvésnek a részeként kell kezelnünk, amely arra irányul, hogy pozitívan értékeljék a "nőiesség" jegyeit, megszüntessék a nők alárendelt mivoltát, illetve azt a gyakorlatot, mely a nők képességeit és érvényesülését a férfiak által meghatározott normák szempontjából ítéli meg. Nagyon gyakran, a patriarchális rend kritikája a feminizmuson belül kéz a kézben halad a heteroszexualitás normatív rendjének kritikájával, a szexizmus elleni harc pedig társa a homofóbia elleni küzdelemnek.



Mi az oka annak, hogy Romániában nincs jelen markánsan a feminizmus, mint az elit egyfajta ideológiája? Átjön-e Romániába a feminizmus valamilyen formában például az irodalomban, műalkotásokban?

A "feminizmus" hiányát Romániában sokan azzal magyarázzák, hogy a köztudatban amaz a nők szocialista típusú "emancipációjával" kapcsolódik össze, s így a szocializmus "cinkosaként" kiűzetik a legitim megnyilvánulások köréből.

Másfelől azt is észrevehetjük, hogy sokak számára a romániai gazdasági problémák súlyossága érvényteleníti a minden egyébbel való foglalkozást, mintha a nemek közti egyenlőtlenség kérdése nem lenne része minden társadalmi jelenségnek, hanem valami különálló probléma lenne.

Harmadrészt arra is fel kell figyelnünk, hogy az etnikai, nemzeti önmeghatározás mennyire uralja az identitáspolitikákat, és, hogy, például, a nemzeti kisebbségek elitjei mennyire irrelevánsnak tartják az illető kisebbségen belüli különbségeket, egyenlőtlenségeket. Ennek ellenére vannak, többnyire nők, de néhol férfiak is, akik felfigyelnek a nők és férfiak közti egyenlőtlenségekre, valamint a nemi és a szexuális diszkrimináció hatásaira, röviden azokra az igazságtalanságokra, amelyek ilyen viszonylatban jellemzik a poszt-szocialista átalakulásokat.

És vannak egyes nem-kormányzati szervezetek, egyes politikusok, művészek, írók, és egyes, az akadémiai szférában dolgozó egyének, akik felvállalják a rendszerváltás feminista kritikáját, vagy egyszerűen azért aktiválnak, hogy bizonyos területeken felhívják a figyelmet ezekre a problémákra, és megoldást keressenek rájuk.

Hadd szóljak itt a saját alapítványom, a Desire Alapítvány ilyen irányú programjairól is, mindenekelőtt arról az eseményről, amit az idén szerveztünk "Más Március" címmel a kolozsvári Tranzit Házban, s melynek részeként kiállítást nyitottunk meg, filmet vetítettünk és kerek-asztal beszélgetést tartottunk két témáról: a nők szerepe az etnikai határok átlépésében, valamint a női test vizuális reprezentációi.

Erre az eseményre, mellyel a Nők Napját akartunk másképp megünnepelni, mint ahogyan ahhoz szokva vagyunk, sikerült több művészt, aktivistát, kutatót meghívnunk Kolozsvárról, Bukarestből, Jászvárosból és Temesvárról, és Belgrádból is. Számomra ez azt bizonyította, hogy nagy az érdeklődés ebben az irányban, és igény van olyan találkozókra, ahol frusztrációk nélkül lehet feminizmusról és a feminizmus által különböző területeken elért eredményekről beszélni.



Beszélhetünk-e egyáltalán romániai "feminista mozgalomról"? Ha igen, milyen formában szerveződik, miben áll a tevékenysége, (kikkel működik együtt)?

Ha egy mozgalom meglétéhez szükség van egy kritikus tömegre, amely ezt képviseli, szükség van a nyilvánosság tereiben zajló vitákra, közös álláspontokra, megnyilvánulásokra, amelyekre felfigyelnek, amelyeknek kijár egyfajta tisztelet abban az értelemben, hogy tekintetbe veszik üzeneteit, akkor azt mondhatjuk, hogy Romániában nincs feminista mozgalom. De ha arra gondolunk, hogy a mozgalom alakulása is hozzátartozik a mozgalom létéhez, és meglétéhez az is szükséges, hogy erről egyre többen kezdenek létezőként beszélni, akkor igenis azt mondhatjuk, hogy nálunk is alakulóban van valami.

Véleményem szerint, a mai Romániában a feminizmus szigetszerű fejlődési állapotáról beszélhetünk, bizonyos csomópontok megjelenéséről egyes területeken, amelyek hatása talán a vízbe dobott kő hullámverésével mérhető össze. Amint mondtam, vannak például nem-kormányzati szervezetek, amelyek a nők érdekképviseletét vállalták fel, ezek jó része a nemi erőszak, a családon belüli erőszak, a családtervezés, a nők egészségügyi állapota tekintetében aktiválnak. Nem halljuk azonban, például, a nők hangját a szakszervezetekben, és általában hiányoznak azok a testületek, amelyek a nők hátrányos gazdasági helyzetén kívánnának javítani.

Vannak egyes politikusok, akik elkötelezik magukat a nők politikai karrierjének. Ezeknek nyilván meg kell küzdeniük a pozitív diszkrimináció által felvetett problémákkal, valamint azzal a kihívással, hogy a nőknek a politikában való előmenetele és kulcspozíciókba kerülése nem feltétlenül jelenti a politizálási stílus megváltozását, és önmagában nyilván nem garanciája a megfelelő fejlesztési programok kidolgozásának, de még annak sem, hogy ettől a nők érdekei, szempontjai jobban lennének képviselve.

Meg kell itt említenem nyilván azokat a kezdeményezéseket is, amelyek az akadémiai feminizmus területéhez tartoznak: a bukaresti "gender studies" mesterképző programot, valamint a Babes-Bolyai Egyetemen nemrég kidolgozott kurzus-csomagot, mely jó néhány olyan előadást, szemináriumot kínál fel a hallgatók számára, amely a történelem, a filozófia, a szociológia, az antropológia, a pszichológia, a politikatudományok, de a jog és a közgazdaságtan terén is a feminista tanulmányok bevezetését tűzi ki célul, valamint azt, hogy a romániai társadalmi valóságot elemezze ebből a szempontból. Nemsokára megjelenik a Desire Kiadónál az a kötet, melyet jómagam szerkesztettem két másik kollégámmal együtt, s amely az illető programban együttműködő tanárok, kutatók első közös terméke.


Az elmúlt évtizedben milyen mértékben változott meg Romániában az egyes szakmákon belül a nők foglalkoztatottságának aránya? Mi a helyzet az iskolázottsággal, vannak-e különbségek a két nem között?

Az idei év igen termékeny volt a nemek közti kapcsolatokra irányuló kutatások, statisztikai felmérések szempontjából. A Nők és férfiak Romániában című kiadvány például, amely a romániai Nemzeti Statisztikai Hivatal és a United Nations Development Program közös munkájának az eredménye, számadatokkal tükrözi a nők és férfiak közti egyenlőtlenségeket a gazdasági és politikai életben.

Felhívja a figyelmet arra, hogy azon alkalmazottak között, akik az átlagfizetés alatt keresnek, a nők számaránya magasabb, mint a férfiaké, hogy a nők átlagfizetése 13%-kal kisebb, mint a férfiaké, hogy a nők többsége olyan szakmában dolgozik, ahol az átlagfizetés kisebb, mint az országos átlag, hogy a legtöbb tevékenységi területen a nők jövedelme alacsonyabb, mint az ugyanazon a területen dolgozó férfiaké. Adatokat közöl a nőknek a politikában való részvételéről, ami köztudottan is igen alacsony.

De arról is képet ad, hogy -- habár a beiskolázott lányok és fiúk száma között nincs számottevő különbség --, ha a női és férfi tanerők számarányát tekintjük különböző oktatási szinteken, láthatjuk, hogy az előbbiek száma drasztikusan csökken, amint az elemi szintről haladunk a felsőoktatás fele. Megemlíteném még itt a Nyílt Társadalom Alapítvány kutatását is, amely Barometru de Gen címmel látott napvilágot, valamint a saját vizsgálataimat, amelyek kolozsvári román, magyar és roma nők és férfiak helyzetére irányultak. De erről talán többet máskor, miután, nemsokára, a Desire Kiadónál megjelenik a kutatás eredményeit bemutató könyvünk.



Mi a személyes véleményed a román Playboyról, Hustlerről vagy más hasonló férfimagazinokról?

Véleményem a feminizmus ambivalenciáját fejezi ki általában a pornográfiával kapcsolatban. Egyesek szerint a nők jogaihoz tartozik az, hogy testükkel, szexualitásukkal azt kezdjenek, amit akarnak, akár áruba is bocsássák azt és szexualitásukat hatalmuk forrásaként aknázzák ki.

Mások szerint azonban a nőknek kizárólag szexuális objektumként való kezelése elnyomásuknak, kiszolgáltatottságuknak egyik legelfogadhatatlanabb jelensége, és az, hogy a női test áruvá válik, nem az ő érdekeiket, hanem az őket kihasználó férfiak érdekeit érvényesíti.

Azt mondhatom, hogy én nem kezdeményezném az ilyen magazinok gyártását és forgalmazását, nem is szeretem nézni őket, és azzal együtt, hogy tudom, ezek egyfajta "liberalizálódás" termékei, visszásnak, sőt, igazságtalanságnak tartom, hogy a nők tekintetében ez legyen a liberalizálódás fő jele. Egyesek szerint ezek a lapok hozzájárulnak ahhoz, hogy a szexualitás megszűnjék tabu-téma lenni, és megszoktatnak bennünket arra, hogy a testiséget ne szégyelljük, sőt, gyönyörködjünk benne.

De nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szexualitás bizonyos fajta megjelenítésének milyen negatív következményei vannak a nőkre nézve. Gondolok itt például arra, hogy ennek következtében is, miként azonosítják a nőt a testtel, a szexualitással és a férfit kielégítő objektummal, és miként legitimálják ezek a képek a nők ellen elkövetett erőszakot.

Szerinted a Cosmo mennyiben nevezhető feministának? Milyennek képzelnél egy korszerű női magazint?

A Cosmo a "modern", értsd az anyagilag és szellemileg is független, magabiztos, felszabadult, karriert befutó, de ugyanakkor szexis, vonzó nőt jeleníti meg, s mint ilyen, erősítheti azt a nő-képet, amely a nők felszabadítását megcélzó feminizmus ideálja. Ez a lap kifejezetten bizonyos korosztályhoz és társadalmi kategóriához szól, és a maga módján ezt erőszakosan teszi, hiszen, aki nem olyan, mint az általa megjelenített nők és komolyan veszi üzenetét, eléggé szerencsétlennek érezheti magát.

Mint ahogyan nyilvánvaló az is, hogy ez a lap a nőt a fogyasztás rabjává teszi, hiszen reklámjai arról szólnak, hogy miként válhat valaki, akárki széppé és sikeressé, ha bizonyos termékeket és minél többször fogyaszt. Ilyen értelemben nem nevezném feministának, vagy legalábbis nem olyan feministának, aki a fogyasztói társadalmat is képes kritikailag kezelni.

És olyan feministának sem nevezném, aki felismeri, hogy a nő nem csak bizonyos életkorban nő, és nem csak abban az esetben az, ha megfelel a kurrens szépségideálnak, netalántán fehér és középosztálybeli. Nem tudok elképzelni egy olyan magazint, amely egyedül felvállalná mindezeknek a szempontoknak az érvényesítését, és úgy gondolom, hogy az lenne a jó, ha a piacon találnánk ebben az értelemben is szakosodott lapokat. A legfontosabb az lenne, hogy egyik se törekedjen kizárólagosságra, és ne hagyja figyelmen kívül a nők sokféleségét és a nők közti különbségeket. De ezek az elvek ellentmondanak a piac és a verseny elveinek ... Valószínű ezért nem fogok én soha ilyen lap szerkesztésére vállalkozni. Bármennyire is csúnyán hangzik, megmaradok a kritikus olvasó, netalántán elemző szerepében.

(Az oldalt Cindy Sherman önarcképeinek részleteivel illusztráltuk.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS