Egy nap a maszájok között
Csáki Emese 2007. február 14. 12:03, utolsó frissítés: 11:35Piros takarókba burkolózott férfiak teljes harci díszben, miközben 40 fok van, és több évtizede béke uralkodik – az első megdöbbenés így ért egy maszáj faluban, Tanzánia északi részén. #b#[fotóriport]#/b#
A Kilimandzsáró megmászása és a hazainduló repülő indulása között egy teljes nap állt rendelkezésünkre. Miközben legtöbben egy egynapos szafarira neveztek be, a húszfős társaságból ketten úgy döntöttünk, hogy inkább a maszájokra vagyunk kíváncsiak, akiket a Longido nevű faluban látogattunk meg.
Mintha egy évezredet ugrottunk volna vissza a történelemben a kétórás odautazás alatt. Már az autóból láttunk rikítóan piros takarókba burkolózott férfiakat, akik teljes hadi felszerelésben közlekedtek egy-egy biciklin. Érdekes, hogy ott a biciklizés a férfiak kiváltsága, akik akkora becsben tartják kétkerekűjüket, mint mi egy Mercedest.
A maszájok bomákban, azaz olyan elkerített, kis területeken élnek, melyeken a feleségek számától függően néhány, sárból tapasztott házszerűség van, és jobb esetben egy-két akáciafa is, melyek alatt kecskegidák heverésznek. Nagy becsben tartják a kecskéket: éjszakára szúrós növényekkel zárják el a boma bejáratát, a kisebb állatok pedig házaikban élnek. Előkelőbb helyen, mint ők maguk.
Szerencséseknek mondhattuk magunkat, az egyik maszáj asszony még a házát is megmutatta.
A kanyargós bejárat után az égő tűzhely mellett ültünk le, itt tudtuk meg, hogy a házakban a férfi és a fiúgyermekek, valamint az asszony és a lánygyermekek külön helyiségekben alszanak. Érdekes, hogy ebben a családban ottjártunkkor a férj éppen Nairobiban dolgozott, ezért marhabőrrel letakart fekhelyére a nagy becsben tartott biciklije került.
Közben elkészült ebéd gyanánt valamilyen kása is, mi ezt nem mertük megkóstolni, hiszen alig néhány perccel azelőtt láttuk, milyen növényekből főtt, furcsán sötét italt kellett meginnia az egyik ott tébláboló kisgyereknek, hogy lelohadjon a feldagadt lába.
Igen, itt az orvoslás a növények jótékony hatásainak kihasználásával nagyjából ki is merül. Még a fogkeféjük is letört ág, melynek egyik szélével pótcselekvésként dörzsölgetik gyönyörűen fehér fogsorukat.
Ruházatuk nagyon látványos, hiszen mindenki piros színben pompázik. Ez egyébként nagyon hasznos, mivel elriasztja a vadakat, ha éppen találkoznának eggyel.
Szembetűnik még az a rengeteg gyöngyből készült karkötő, nyakék és fülbevaló is, amit kilószámra viselnek magukon. Számunkra nagyon riasztó, hogy némelyikük füle majdnem a válláig ér, pedig ez ott teljesen természetes. Az kevésbé, hogy már a kisgyerekek fülébe is egy-egy ág van beszúrva, hogy felnőttkorukra lelóghasson a súlyos díszekkel ékesített fülcimpa.
Érdekes az is, hogy miközben színes gyöngyök tömkelegét viselik, lábbelijük nagyon szürke: mindenki gumiabroncsból készített papucsban jár. Jó néhány órás sétával jártuk be Longidót, mindössze ennyi idő állt rendelkezésünkre, hogy egy más nemzet kultúrájába betekintést nyerjünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!