2019. július 17. szerdaEndre
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mindennapi bambulásainkról, avagy a frusztráló média

szerk. 2007. január 17. 10:47, utolsó frissítés: 2007. január 16. 18:51

Néha az újságíró tolla magától ír, összeboronálva #b#a lopótököt a relativitás-elmélettel#/b# és a Földanyával. Transindex-sokkezes.


Mit nézel, böngészel, és miért? Médiafrusztrációk.



Mr Yellow
Discovery Travel&Living: a házépítős műsorokat képesek vagyunk órákon át nézni a menyasszonyommal. Egyesek akkora házakat húznak fel félév alatt Spanyolországban, hogy az egész szerkesztőség beköltözhetne feleségestől-macskástól, ráadásul alig kerül több pénzükbe, mint egy kolozsvári garzon.

Persze jól beadjuk magunknak: azért nézzük, hogy ötleteket lessünk el, de közben öl meg az irigység, a sárga. Lassan döntenünk kell: továbbra is fizetünk a kábelszolgáltató extracsomagjáért, vagy elkezdünk gyűjteni arra a bizonyos garzonra.



Mr Brown

Travel Channel, elsősorban a Globe Trekker. Elvágyódás, gondtalanság, kalandvágy, a pillanatnak élni, megfürödni a világ értéksokaságában. Más csatornákon a Lonely Planet nyújtott hasonló élményt. Annak illúziója, hogy kevés pénzzel és két szál polóval is bejárhatod a világot, hogy a nyugati világutazó felfedező és nem sajátos státusú menekült. Aztán lejár az 50 perc és reménytelenebbnek érzed a helyzeted, mint valaha.

Miss Pink
A sorozatok világa frusztrál a legjobban. Ott zajlik az élet. Vannak érzelmek, bonyodalmak, semmi sem unalmas. Mindenki testvér mindenkivel, mindenki ismer mindenkit. A csúnya lány széppé változik és elvarázsolja a gazdag, okos és szép királyfit. És mind olyan jó haverok. Az Hélène és a fiúk előtt órákat bambultam hatodikban, irigyeltem, hogy olyan vagesz baráti társaságuk van.

S még azt sem szeretem, hogy a művér nem alvad meg a filmekben.



Mr Grey
Tévében azok a műsorok, adások (tartalmak) a legfrusztrálóbbak, melyekből (vagy melyek elől vagy után) hiányzik a reklám. A tévéműsorok többségét a reklámblokkok tagolják, jól kiszámított ritmust adnak az egész adásfolyamnak, és két okból is a műsor pilléreinek nevezhetők. Egyrészt reklámbevétel nélkül nem lenne tévé s benne műsor sem; másrészt szimbolikus értelemben: ahogy a pillér és a pillérköz váltakozása jól áttekinthető, arányos és kiszámíthatú struktúrát biztosít egy épületnek, ugyanez működik a tévé esetében is.

Nagyon jól tudjuk, hogy mégha az apokalipszist nézzük is élő adásban, cunami közeleg, vagy az ég naplementébből hirtelen hupizöldre változik, és Godzilla bebömböl a tizedik emeleti ablakon, a műsorokban akkor is lesz hirdetés, mely előtt a műsorvezető-showman mintegy a feltámadást beharangozva közli, hogy a reklám után visszatérünk, és kapcsoljuk Belzebubot, akinek sms-ben is elküldhetik kérdéseiket stb.

A neten viszont azok az odalak a frusztrálók, melyeken van reklám – és az ilyen jellegű szájtok száma exponenciálisan nő. A tévéadás esetében a reklám praktikus: meg lehet főzni közben a teát, elő lehet venni a hűtőből az italt, vagy ki lehet menni vécézni. Sőt, a reklám jótékonyan rombolja szinte bármilyen film "üzenetét" azzal, hogy kizökkent, például egy francia krimi csúcsjelenete előtt tuti, hogy a felhőcskékből szabott pelenkák rejtélyén lehet elmélkedni.

A neten viszont állandóan ott van a hirdetés, a szemed előtt, valósággal pofán nyom, villódzik, zenél, külön layeren úszik be, hogy az alatta levő szöveget véletlenül se tudd elolvasni, vagy a megszokott oldalaid elé mászik. És nincs vége akkor sem, mikor már a tea lefőtt, és a fürdőszoba meghitt hangjai is elhaltak. Ilyenkor csak az marad, amit Lenin mondott: irtani, irtani, irtani, és a haza fényre derül.



Mr Green
Mindig elteszem és elejétől végig elolvasom az Ufó Magazint meg a hasonló lapokat, ha véletlenül kezembe kerülnek. Agysebész az űrből, A test végtelensége – címek, melyektől először hülledezem, majd kíváncsi leszek. Ha ez a cím, vajon mi lehet a cikk?

Minden egyes Ufó Magazin kalandozás egy olyan világban, ahol a nem létezik lehetetlen, az újságíró tolla magától ír, összeboronálva a lopótököt a relativitás-elmélettel és a Földanyával. Minden összeér, semmi nem mond ellent semminek – az egész egy hatalmas agymosássá válik.

Miss Purple
Mindannyiszor, amikor körülbelül havonta szembenézek egy tévéképernyővel, azonnal frusztrált leszek, hogy mennyi mindenről lemaradok. Ezért, ha alkalmam nyílik rá, legyen az ötórás Pro Tv-hírek vagy Heti Hírmondó, képes vagyok azt is nézni. Bambulok én szájbarágós Hallmarkot, pocsékul szinkronizált harmincéves „alkotásokat” a film+-on vagy a tévémacit. De a híradók többségében zavarnak az archív képkockák, beszédhibás bemondók. Jobban lekötnek az alul futó headline-ok annál, amiről épp szó van.

South Park-részlet: a Dél-Sri Lanka-i mexikói meredt szemű béka egy kövön ül, és ha szemkontaktusba kerülsz vele, holtan esel összeSouth Park-részlet: a Dél-Sri Lanka-i mexikói meredt szemű béka egy kövön ül, és ha szemkontaktusba kerülsz vele, holtan esel össze


Ha állatok és dzsungel, az más. Tarzan-sorozat, Vuk, Mexican staring frog from Southern Sri Lanka. Lenyűgöznek az Animal Planeten és a National Geographicon látható természet-akciófilmek: vízilovak harapják agyon egymást, nőstényoroszlán bámul véres pofával és csillogó szemmel a kamerába. Főszereplők a mozdulatlan prédalesők és óvatos növényevők. Legelnek, ölnek, párzanak és játszanak, s én, a kukkoló, bámulom a valóságshowt, közben kimaradok az egyetlen valóságból, ami egyre zsugorodik. Szentimentális leszek és szomorú.

Félek tőlük és sajnálom őket, mert kihalnak, elfogynak, és én elveszítettem vagy meg sem találtam a kapcsolatot velük – ressentiment, amit egy érdemtelen túlélő érez, aki egy napig sem maradna életben a dzsungelben. Mert ez nem a Lost sorozat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS