Nem mélyül a színház-vita
Hegyi Réka 2001. december 12. 11:34, utolsó frissítés: 11:34Olyan ez a vita, mint a gyomorban képzõdõ kis sérülés, amely, ha nem figyelnek föl rá, és nem vigyáznak arra, hogy súlyosbodását megakadályozzák, elviselhetetlen szenvedést okoz, és sebészkés alá viszi a beteget.
Legújabb szenvedélyem: számolom a Szabadság hasábjain a Kolozsvári Állami Magyar Színház körül zajló vita kapcsán megjelent hozzászólásokat. Hozzáadom az Erdélyi Napló egyoldalas összeállítását, a Krónikában megjelent "autogramot" és azokat a románul megjelent, Tompa Gábor vagy a Színház mûvészeti vezetõsége által aláírt közleményeket, amelyekre utalnak a fent említett anyagok valamelyikében, és ámulok... Harmincnál több. A helyreigazításokat nem számolom, csak az írásokat.
Egyedi detektívtörténetet vázolnék, ha felsorolnám a neveket is, vagy megpróbálnám megfejteni, melyik utalás melyik múltbeli vita szereplõjére utal, esetleg a rejtjelezett szúrás éppen kinek szól, kit ér övön alul.
Harminchárom, azaz 33. Pajkos summa. De nem ez a döbbenetes, hanem az, hogy a több mint tíz éve zajló, lappangó vagy fel-fel erõsödõ, színház körüli vita ennyire elfekélyesedett. Kavarog, szélesedik, színesedik, de nem mélyül. Magával ragadó egy-egy mozzanata, bosszantó, néha bólogatásra késztetõ, majd... felszisszenek a témával párhuzamos butaság, egy légbõl kapott idézet vagy parafrázis láttán.
Egy szó jár az agyamban: fekély. Olyan ez a vita, mint a gyomorban képzõdõ kis sérülés, amely, ha nem figyelnek föl rá, és nem vigyáznak arra, hogy súlyosbodását megakadályozzák, elviselhetetlen szenvedést okoz, és sebészkés alá viszi a beteget. Ha egyszer keletkezik egy súlyos fekély, azt teljes mértékben nem lehet beforrasztani, mindig felújul és folytatódik a kínszenvedés.
A vita, mostani stádiumában, súlyosabb mint valaha, és elharapózódása fájdalmat okoz minden jóérzésû olvasónak. Legkevésbé a színházról folyó konstruktív dialógusnak nevezhetõ.
A hozzászólók követelnek, vádolnak, gúnyolnak, szabadjára engedik indulataikat, nosztalgiájukat, sérelmeiket, esetenként fitogtatják olvasottságukat, tájékozottságukat, vagy éppenséggel uszítanak (ki magára, ki másra). Mindenki másként közelít vagy távolít a tárgyhoz/tól. És nincs moderátor, nincs vitavezetõ. Bárki, bármit állíthat a "másként is lehet gondolkozni, látni" elvre hivatkozva.
Hogyan is kezdõdött?
Jancsó Miklós kolozsvári színész és író humoros írást jelentetett meg a Szabadságban (1.). Iróniával és öniróniával, kesztyûs kézzel érint olyan problémákat, amelyeket színháziak és hozzájuk nagyon közel álló kívülállók ismerhetnek (a leépítések, a színház jelenlegi rendezõ-igazgatójának szokásai, szeszélyei). Emellett, hogy írásának élét ne csak azok érzékeljék, akik tudtak a kulisszák mögötti állapotokról, utal a közönség elégedetlenségére is a mûsorpolitikát illetõen. A Szabadságot burkoltan vádolja azzal, hogy nem járt utána a társulat létszámcsökkentése okainak, nem hozta nyilvánosságra az elbocsátásokat.
Sokkal nehezebb megérteni Sebesi Karen Attila álláspontját. Írása (2.) azért homályosabb, mert gunyoros részeit, élceit, vágó megjegyzéseit csak azok érthetik, akik a színház alkalmazottai. A Tompa Gábor számlájára felrótt személyeskedõ utalások mellett párbeszédre, a Színházról szóló vitára szólít fel.
A fekély elsõ stádiumát nem Jancsó Miklós, hanem Sebesi Karen Attila okozta. Tompa Gábor jellegzetes, végletesen sarkító stílusában megfogalmazott közleményt juttatott el a romániai magyar és a román lapok szerkesztõségeihez.
Megállíthatatlanná vált a vita burjánzása. Makkay József két interjúját leszámítva, vélemények hosszú sora látott napvilágot novemberben és december elsõ hetében. Publicisták, írók, színészek és a közönség (a Szabadság szerkesztõségéhez eljuttatott leveleiben) nyilatkozott. A nézõk soraiból kikerült szerzõk egybecsengõ véleménye szerint a színházi kínálat Kolozsváron a jelenleginél gazdagabb kellene legyen.
Utalások, visszacsatolások sora a vita régebbi mozzanataira, hivatkozások elõadásokra, sikerekre és bukásokra, majd etikára, politikára, szociológiára, filológiára -- mindezek gyakran külön szálon futó viták, tudálékos végletekbe-esések, pontatlanságok és zavaró általánosítások váltogatják egymást, leggyakrabban a Szabadság 3. oldalán.
Külön tanulmányt érdemelnének az egyedi kifejezések, hasonlatok, irodalmi hivatkozások, parafrázisok. Hogy csak a kedvencemet említsem: "a színészeket egy rezervátumba kellene összeterelni" -- eredeti szövegkörnyezetébõl kiragadva, más kontextusba helyezve, teljesen mást jelent, mint amit az Jászai Mari megfogalmazott ezzel a gondolattal. (lásd Balogh Péter szövege, 2001. december 6, Szabadság 3. oldal).
Mrozek Mulatságának vége felé mondja az egyik szereplő, hogy mindegy, esküvő vagy temetés, mulatság vagy gyász, csak igaz legyen már valami. Többször próbálkoztak azzal, hogy összegezzék és lezárják jelenlegi vitát, de vitathatatlan igaza senkinek sem lehet Újabb és újabb cikkek jelentek, jelennek meg.
A Tonic Média Alapítvány pedig vitafórumra invitál a Szabadság 2001. december 5-i számában: nem lehet tudni, kik, de elvárják a közönséget, a szakma és a sajtó képviselõit. Kíváncsian lesem a fejleményeket, mert valószínû, lesznek újabb hangok is ebben a kakofonikus mûben...
Szerettem volna személytelenül összegezni az olvasmányokat, de ez nekem sem sikerült. A teljesség igénye nélkül álljon itt a hozzászólások sora (köszönöm Köllõ Kata barátnõmnek a dokumentálódáshoz nyújtott segítséget!). Ha valakinek van kedve, írja meg A fekély címû detektívregényt is.
____________________________
1. Jancsó Miklós: Moszkva téri színház, Szabadság, 2001. október 20., 3. oldal
2. Sebesi Karen Attila: Tisztelt Jancsó Miklós, kedves alapító komám!, Szabadság, 2001. október 25., 3. oldal
3. A Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeti vezetõsége: Sebesi bing Lágyen, Monitorul de Cluj, 2001. október 29. (hivatkozik rá Jancsó Miklós a Feljelentésben)
4. Színházi közlemény támadások ellen, Szabadság, 2001. október 30., 2. oldal
5. Tompa Gábor: Terrorizmus a magyar színházban, România Liberă, 2001. november 1. -- (hivatkozik rá Jancsó Miklós Feljelentés -- aláírva c. írásában)
6. A spektákulum árnyas oldalai Kolozsváron -- Makkay József interjúi
Madarász Lóránddal ...
7. ... és Tompa Gáborral, Szabadság, 2001. november 2., 3. oldal
8. Jancsó Miklós: Feljelentés, Szabadság, 2001. november 6., 3. oldal
9. Fey László: Volt egyszer egy színház, Szabadság, 2001. november 6., 3. oldal
10. Demény Péter: Fattyúhajtások, Krónika, 2001. november 6., 9. oldal
11. Egy adok-kapok elõzményei (aláírás nélkül), Erdélyi Napló, 2001. november 6., 12. oldal
12. Sebesi Karen Attila: Hogyan tovább, Állami Magyar Színház?, Erdélyi Napló, 2001. november 6., 12. oldal
13. Sebesi bing Lágyen -- közlemény, aláírója A Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeti vezetõsége, Erdélyi Napló, 2001. november 6., 12. oldal
14. Dénes László: Mi lesz ebbõl, Erdélyi Napló, 2001. november 6., 12. oldal
15. Szõcs István: A népszínház kolozsvári esélyei, Szabadság, 2001. november 8., 3. oldal
16. Jancsó Miklós: Feljelentés -- aláírva, Szabadság, 2001. november 10., 13. oldal
17. Sebesi Karen Attila: Amnéziás hideglelések, Szabadság, 2001. november 10. 13. oldal
18. Demény Péter: Újra a színházról, Szabadság, 2001. november 15., 3. oldal
19. Furdek L. Tamás: Tompánia, Szabadság, 2001. november 15. 3. oldal
20. Fuchsné Zágoni Rózsa Margit: "Avatatlan" kérdi: kié a színház?, Szabadság, 2001. november 17., 7. oldal
21. A színházcsináló hivatásról -- részletek Adorján János levelébõl, Szabadság, 2001. november 17., 7. oldal
22. Széll Anna: Közönségnek tetszõ elõadásokat, Szabadság, 2001. november 17., 7. oldal
23. Horvát Ny. Éva: Keresem a kolozsvári színházmûsort, Szabadság, 2001. november 17., 7. oldal
24. Sebesi Karen Attila: A lírai publicisztika bökkenõi, Szabadság, 2001. november 20., 3. oldal
25. Protestálás. A színházért mint mûvészetért (színházpártolók állásfoglalása), www.transindex.ro [2001. november 20.] / https://lektur.transindex.ro/?cikk=453
26. Bogdán Zsolt: Kedves Közönség!, Szabadság, 2001. november 21., 3. oldal
27. Nyilatkozat -- aláírják a Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészei, Szabadság, 2001. november 24., 3. oldal
28. Csomafáy Ferenc: Az üres székek vádolnak, Szabadság, 2001. december 1., 3. oldal
29. A színházért mint mûvészetért, Szabadság, 2001. december 4., 3. oldal
30. Fey László: Modern kontra klasszikus?, Szabadság, 2001. december 5., 3. oldal
31. Balogh Péter: Díjazni tudnám..., Szabadság, 2001. december 6., 3. oldal
32. Jakab Gábor: A csíksomlyói barátok és bin Láden, Szabadság, 2001. december 6. 3. oldal
33. Kiss János: Színház és/vagy színmûvészet, Szabadság, 2001. december 7, 3. oldal
34. Váli Éva: A "Sétatéri Publikum" illúziója a néző jogairól
Hargita Népe, 2001. december 12.