2018. szeptember 24. hétfőGellért, Mercédesz
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ha így folytatjuk, összeomlik az ökoszisztéma

B. D. T. 2006. október 26. 16:14, utolsó frissítés: 15:18

Ha mindenki olyan ütemben fogyasztana, mint az Egyesült Királyság lakói, #b#három Föld erőforrásaira#/b# lenne szükség. Sokkoló WWF-jelentés.





Saját gyermekei falják fel Gaiát

Az emberiség olyan ütemben emészti fel a természeti erőforrásokat, hogy ha így folytatjuk, nemcsak azon a ponton lendülünk túl, amelytől a bolygó ökoszisztémája már nem lesz képes regenerálódni: 2050-re már két Földnyi élettérre lesz szükségünk.



A Természetvédelmi Világalap nemrég közzétett, kétéves jelentésében sokkoló adatokkal támasztja alá még sokkolóbb előrejelzését. A szerzők két mutatót – az Élő Bolygó biodiverzitás-indexét és az emberi befolyást mérő Ökológiai Lábnyom-indexet – alkalmaznak.

>>Living Planet Report (.pdf-ben itt letölthető a Természetvédelmi Világalap jelentése)


Élő Bolygó Index

Az elmúlt néhány évtized adatait tekintve egyértelmű, hogy Gaia melyik gyermeke szipolyozza ki anyját, gyakorlatilag kisemmizve testvéreit, fogalmaz a jelentés. A gerinces állatfajok populációja például 1970-től 2003-ig egyharmadára csökkent.

A biodiverzitás-mutatóként szolgáló Living Planet Index 1300 gerinces faj 3600 populációja alapján készült. A kutatók összesen 695 szárazföldi, 344 édesvízi és 274 tengeri faj előfordulását elemezték. Az eredmény: a szárazföldi fajok 31 százalékkal fogyatkoztak meg, az édesvíziek 28 százalékkal, a tengeriek pedig 27 százalékkal.


Az emberiség ökológiai lábnyoma

Az emberiség populációja növekedőben, ez pedig azt jelenti, hogy már 2003-ban túlléptük 25%-kal a "bioszféra hitelkeretét". Az adósság azóta rohamosan nő, hiszen évente 25 százalékkal gyorsabban változtatjuk hulladékká az erőforrásokat, mint ahogy a természet a hulladékot képes visszaváltoztatni, újrahasznosítani.

“Jóval tovább nyújtózunk, mint ameddig ökológiai takarónk ér, s olyan mértékben aknázzuk ki a természeti erőforrásokat, hogy a Föld már nem képes pótolni őket. Ennek következményei előre láthatók és irtózatosak" - fogalmazott James Leape, a WWF főigazgatója.

Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni.
<br />
A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat. Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni.
A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat. Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.


Az ökológiai lábnyom-mutató azt méri, a Földön mekkora az eltolódás a biológiailag produktív földterületek és víz “kínálata” és az élőlényeknek az élelem-, faanyag-, erdő- és élőhely-“kereslete” között, valamint beleszámítják az emberi tevékenység következtében fellépő szennyeződések mértékét is.

1961 és 2003 között ökológiai lábnyomunk mélysége megháromszorozódott. A "szén-dioxid-nyom", vagyis a CO2-kibocsátás az egész ökológiai nyom leggyorsabban növekedő összetevője, 1961 és 2003 között több mint a kilencszeresére nőtt.

A jelentés készítői megjegyezték, ha a Föld teljes lakossága az Egyesült Királyság polgáraihoz hasonló életstílust folytatna, három bolygó lenne csupán elég az ellátásukhoz. Hogy megvalósulhasson az átmenet a “fenntartható társadalom”-ig, azonnali és hatékony akcióra van szükség az energiatermelés, a szállítás és a háztartások ökologizálása terén.

Elengedhetetlen a népességnövekedés megállítása (ehhez például felvilágosító programok szervezésével, a nők oktatásának kiterjesztésével lehet hozzájárulni); az egyéni fogyasztás csökkentése (a javak és szolgáltatások igénybevételének csökkentése a jómódúak feladata).

Nagyon fontos az ökológiai lábnyom mélységének csökkentése (energiatakarékosság, újrahasznosítás stb.); a biológiailag produktív területek növelése (sivatagok újrafásítása, az urbanizáció megállítása vagy visszaszorítása stb.); a termőterületek ésszerű, nem kizsákmányoló mezőgazdasági felhasználása (olyan mezőgazdasági technológiák alkalmazása, amelyek a termés mennyiségi növelése helyett a föld termékenységének megőrzését helyezik előtérbe, például vetésforgó alkalmazásával).



Három forgatókönyv

Business as usual – “az üzlet megy tovább”. Ha ebben az ütemben folytatódik a természeti erőforrások kiaknázása, elfogyasztása, 2050-ben a már említett kereslet kétszer akkora lesz, mint a kínálat. “Az ökológiai deficit ilyen szintjén az ökológiai kintlevőség növekedése és a globális ökorendszer összeomlása egyre nagyobb mértékben valószínű” – áll a WWF jelentésben.

Slow shift – lassú átmenet. Ahhoz, hogy az ökológiai deficit 2100 végére csökkenjen, és elkerüljük a rendszer összeomlását, a szén-dioxid-kibocsátást 50%-kal kell csökkenteni a század végéig, ugyanígy a halászatnak, a népességnövekedésnek is korlátozásokat kell szabni.

Rapid reduction – gyors csökkentés.
Hogy 2050-re sikerüljön egyensúlyba hozni a keresletet a kínálattal, 2050-ig 50 százalékkal kell csökkenteni a széndioxid-kibocsátást, ennek a csökkenésnek pedig 2100-ra el kell érnie a 70 százalékot. A biokapacitásnak pedig optimista becslések szerint 30%-kal kell növekednie az évszázad végéig.


Globális konszenzus és a szakértők szerepe

Az emberiségnek konszenzusra kell jutnia abban, hogy a túlpörgést rövidre zárja: megszünteti a szakadékot kereslet és kínálat között. Egy radikális ökológiailábnyom-index csökkentéshez nemzetközi megegyezés szükséges, a kiotói egyezményhez hasonlóan. A régiók, illetve az egyének ökolábnyoma egy globális adok-kapok rendszerben képezné a tárgyalások alapját.

Bármilyen erőfeszítést is tegyünk, lassú reakcióidőre kell számítani. A populáció és az infrastruktúra továbbra is növekedni fog az elkövetkező évtizedekben, ezért a “jövőbarát” építkezésekben kell gondolkodni, olyan épületeket, városokat kialakítva, amelyek a megfelelő életszínvonal biztosítása mellett kis nyomot hagynak. A különböző területeken dolgozó szakértőknek fel kell vállalniuk a helyzetelemzés, forgatókönyvek kidolgozásának terhét, majd ennek alapján a megfelelő stratégia kidolgozását, ezek gyakorlatba ültetésének ellenőrzését.





Forrás: BBC, MTI, panda.org

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS