Saját gyermekei falják fel Gaiát

Az emberiség olyan ütemben emészti fel a természeti erőforrásokat, hogy ha így folytatjuk, nemcsak azon a ponton lendülünk túl, amelytől a bolygó ökoszisztémája már nem lesz képes regenerálódni: 2050-re már két Földnyi élettérre lesz szükségünk.



A Természetvédelmi Világalap nemrég közzétett, kétéves jelentésében sokkoló adatokkal támasztja alá még sokkolóbb előrejelzését. A szerzők két mutatót – az Élő Bolygó biodiverzitás-indexét és az emberi befolyást mérő Ökológiai Lábnyom-indexet – alkalmaznak.

>>Living Planet Report (.pdf-ben itt letölthető a Természetvédelmi Világalap jelentése)


Élő Bolygó Index

Az elmúlt néhány évtized adatait tekintve egyértelmű, hogy Gaia melyik gyermeke szipolyozza ki anyját, gyakorlatilag kisemmizve testvéreit, fogalmaz a jelentés. A gerinces állatfajok populációja például 1970-től 2003-ig egyharmadára csökkent.

A biodiverzitás-mutatóként szolgáló Living Planet Index 1300 gerinces faj 3600 populációja alapján készült. A kutatók összesen 695 szárazföldi, 344 édesvízi és 274 tengeri faj előfordulását elemezték. Az eredmény: a szárazföldi fajok 31 százalékkal fogyatkoztak meg, az édesvíziek 28 százalékkal, a tengeriek pedig 27 százalékkal.


Az emberiség ökológiai lábnyoma

Az emberiség populációja növekedőben, ez pedig azt jelenti, hogy már 2003-ban túlléptük 25%-kal a "bioszféra hitelkeretét". Az adósság azóta rohamosan nő, hiszen évente 25 százalékkal gyorsabban változtatjuk hulladékká az erőforrásokat, mint ahogy a természet a hulladékot képes visszaváltoztatni, újrahasznosítani.

“Jóval tovább nyújtózunk, mint ameddig ökológiai takarónk ér, s olyan mértékben aknázzuk ki a természeti erőforrásokat, hogy a Föld már nem képes pótolni őket. Ennek következményei előre láthatók és irtózatosak" - fogalmazott James Leape, a WWF főigazgatója.

	Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni. A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat. Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.

Az ökológiai lábnyom-mutató azt méri, a Földön mekkora az eltolódás a biológiailag produktív földterületek és víz “kínálata” és az élőlényeknek az élelem-, faanyag-, erdő- és élőhely-“kereslete” között, valamint beleszámítják az emberi tevékenység következtében fellépő szennyeződések mértékét is.

1961 és 2003 között ökológiai lábnyomunk mélysége megháromszorozódott. A "szén-dioxid-nyom", vagyis a CO2-kibocsátás az egész ökológiai nyom leggyorsabban növekedő összetevője, 1961 és 2003 között több mint a kilencszeresére nőtt.

A jelentés készítői megjegyezték, ha a Föld teljes lakossága az Egyesült Királyság polgáraihoz hasonló életstílust folytatna, három bolygó lenne csupán elég az ellátásukhoz. Hogy megvalósulhasson az átmenet a “fenntartható társadalom”-ig, azonnali és hatékony akcióra van szükség az energiatermelés, a szállítás és a háztartások ökologizálása terén.

Elengedhetetlen a népességnövekedés megállítása (ehhez például felvilágosító programok szervezésével, a nők oktatásának kiterjesztésével lehet hozzájárulni); az egyéni fogyasztás csökkentése (a javak és szolgáltatások igénybevételének csökkentése a jómódúak feladata).

Nagyon fontos az ökológiai lábnyom mélységének csökkentése (energiatakarékosság, újrahasznosítás stb.); a biológiailag produktív területek növelése (sivatagok újrafásítása, az urbanizáció megállítása vagy visszaszorítása stb.); a termőterületek ésszerű, nem kizsákmányoló mezőgazdasági felhasználása (olyan mezőgazdasági technológiák alkalmazása, amelyek a termés mennyiségi növelése helyett a föld termékenységének megőrzését helyezik előtérbe, például vetésforgó alkalmazásával).



Három forgatókönyv

Business as usual – “az üzlet megy tovább”. Ha ebben az ütemben folytatódik a természeti erőforrások kiaknázása, elfogyasztása, 2050-ben a már említett kereslet kétszer akkora lesz, mint a kínálat. “Az ökológiai deficit ilyen szintjén az ökológiai kintlevőség növekedése és a globális ökorendszer összeomlása egyre nagyobb mértékben valószínű” – áll a WWF jelentésben.

Slow shift – lassú átmenet. Ahhoz, hogy az ökológiai deficit 2100 végére csökkenjen, és elkerüljük a rendszer összeomlását, a szén-dioxid-kibocsátást 50%-kal kell csökkenteni a század végéig, ugyanígy a halászatnak, a népességnövekedésnek is korlátozásokat kell szabni.

Rapid reduction – gyors csökkentés. Hogy 2050-re sikerüljön egyensúlyba hozni a keresletet a kínálattal, 2050-ig 50 százalékkal kell csökkenteni a széndioxid-kibocsátást, ennek a csökkenésnek pedig 2100-ra el kell érnie a 70 százalékot. A biokapacitásnak pedig optimista becslések szerint 30%-kal kell növekednie az évszázad végéig.


Globális konszenzus és a szakértők szerepe

Az emberiségnek konszenzusra kell jutnia abban, hogy a túlpörgést rövidre zárja: megszünteti a szakadékot kereslet és kínálat között. Egy radikális ökológiailábnyom-index csökkentéshez nemzetközi megegyezés szükséges, a kiotói egyezményhez hasonlóan. A régiók, illetve az egyének ökolábnyoma egy globális adok-kapok rendszerben képezné a tárgyalások alapját.

Bármilyen erőfeszítést is tegyünk, lassú reakcióidőre kell számítani. A populáció és az infrastruktúra továbbra is növekedni fog az elkövetkező évtizedekben, ezért a “jövőbarát” építkezésekben kell gondolkodni, olyan épületeket, városokat kialakítva, amelyek a megfelelő életszínvonal biztosítása mellett kis nyomot hagynak. A különböző területeken dolgozó szakértőknek fel kell vállalniuk a helyzetelemzés, forgatókönyvek kidolgozásának terhét, majd ennek alapján a megfelelő stratégia kidolgozását, ezek gyakorlatba ültetésének ellenőrzését.

	2050-re kétszázmillió éghajlati menekült Az ivóvízkészleteknek a globális felmelegedés okozta elapadása miatt hatalmas menekültáradatra lehet számítani a fejlődő országokból - olvasható a Tearfund segélyszervezet jelentésében. A Feeling the Heat című jelentésben az áll, hogy jelenleg is mintegy 25 millió "környezeti menekült" van a világon, és ez a szám az esőzések ritkulása, valamint az áradások és a viharok gyakoribbá válása miatt 2050-re elérheti a 200 milliót. Nem beszélve arról, hogy ma egymilliárd ember nem jut tiszta vízhez a Földön. A jelentés írói felsoroltak néhány helyet, ahol már megindult a menekülthullám: – a rossz termés miatt egyre több mexikói szökik illegálisan az Egyesült Államokba; – a szárazság sújtotta Észak-Kelet-Brazíliából a lakosok egyötöde menekül el az aszály elől; – a Góbi-sivatag évente 4000 négyzetmérfölddel terjeszkedik, ezért Kína három tartományában az embereknek el kell hagyniuk otthonaikat; – Nigériában évente 1350 négyzetmérföldnyi terület sivatagosodik el, ezért farmerek és pásztorok tömegei kényszerülnek a városokba. A jelentés szerzői szerint a probléma megoldását az ENSZ novemberi éghajlatváltozási konferenciáján, minél hamarabb napirendre kell tűzniük a kormányoknak. (mti)

Forrás: BBC, MTI, panda.org