2019. június 17. hétfőLaura, Alida
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Boldogok a szegények, mert...

B. D. T. kérdezett:B. D. T. 2006. október 25. 10:58, utolsó frissítés: 2006. október 24. 20:05

„Malawi inkább hasonlít Romániára, mint Amerikára, egészen otthon éreztem magam.” #b#Exkluzív beszámoló Afrikáról#/b#, sok-sok fotóval.




A malawi emberek nagyon család- és közösségcentrikusak. A gyermenevelés természetesen a nőkre hárul, ám a gyerekek is ügyelnek egymásra.
<br />
<i>Cikkünket interjúalanyunk felvételeivel illusztráltuk.</i>A malawi emberek nagyon család- és közösségcentrikusak. A gyermenevelés természetesen a nőkre hárul, ám a gyerekek is ügyelnek egymásra.
Cikkünket interjúalanyunk felvételeivel illusztráltuk.


A nagyobbak gondot viselnek a kisebbekre, és ha nem is a tenyerükön, de a felnőttektől látott módszer alapján a hátukon hordozzák őketA nagyobbak gondot viselnek a kisebbekre, és ha nem is a tenyerükön, de a felnőttektől látott módszer alapján a hátukon hordozzák őket


Halászok a Nyasza-tó partjánHalászok a Nyasza-tó partján


Bakk Zsuzsa a Christian Reform World Relief Committee (CRWRC) nemzetközi keresztény közösségfejlesztési szervezet romániai munkatársa. Háromhetes afrikai útjáról kérdeztük.

– Fél éve pályáztam meg a lehetőséget, hogy elmehessek egy partnerszervezetünk kiértékelésére, rá 4-5 hónapra jött a válasz, hogy mehetnék Malawiba egy kiértékelőre. Az alapítványunk közösség- és szervezetfejlesztési tanácsadást ad a partnerszervezeteknek, amelyek szintén közösségfejlesztéssel foglalkoznak.

A CRWRC negyven országban van jelen, és minden három évben kiértékeli minden partnerszervezet munkáját: megnézik, milyenek a programok sikerességi mutatói. Ezekre a kiértékelésekre a kezdők elmehetnek, hogy megtanulják, hogyan kell levezetni egy ilyen programértékelőt.

Mikor megtudtam, hogy Malawiba megyek, meg kellett keresnem a térképen, mert azt sem tudtam, hol van... Indulásból úgy volt, egy hétre megyek, de közben Mozambikban is volt kiértékelő, így sikerült három hétre Afrikában maradnom.


KULTÚRSOKK

– Nagyon extrém volt. Amikor megérkeztem, első nap várt a kollégám a reptéren, a fővárosban szálltam le, Lilongweben, és egyből sokkoltak a szegénységnek a látható jelei. A fővárosban nincsenek emeletes épületek, illetve van néhány: a nemzetközi civil szervezeteknek, illetve a kormánynak a székhelye, de ezzel ennyi. A repülőtér is kb. akkora, mint a kolozsvári, de annál lepattantabb.

A vámhoz négy sávban lehet bemenni, az egyik az állampolgároknak, a másik a vízumköteles külföldieknek, a harmadik a nem vízumköteles látogatóknak, s a negyedik a diplomatáknak, illetve a nemzetközi nonprofit szervezetek képviselőinek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, a nemzetközi szervezetek képviselői csinálják a közpolitikát.

A repülőből is látszott, kevés a zöld terület MalawibanA repülőből is látszott, kevés a zöld terület Malawiban


Katolikus vendégházKatolikus vendégház


Falusi templom. A legtöbb helyen azonban nem épületben, hanem egyszerűen a fák alatt imádkoznakFalusi templom. A legtöbb helyen azonban nem épületben, hanem egyszerűen a fák alatt imádkoznak


– Első héten egy katolikus rend vendégházában szállásoltak el, ott volt a kiértékelés. Ottani mérce szerint nagyon jó hely volt: volt ágy, asztal, egy csempézetlen fürdőszoba tusolóval, meg persze az elmaradhatatlan szúnyogháló.

Nagyon kedvesen fogadtak, volt két helyi hölgy a felmérőcsapatban, akik nem engedtek egyedül sétálni, nehogy valami bajom legyen. A vendég az a személy Malawiban, akivel mindig foglalkozni kell, akit nem szabad magára hagyni.

– A közbiztonság ezt megkövetelte?


– Kétszer voltam a városban egyedül sétálni, egyszer letámadtak, második alkalommal pedig nem...

– Hogy kell elképzelni a fővárost?

– Van a gazdag negyed, ahol a volt gyarmatosítók „luxusvillái” állnak, vagyis jó kinézetű házak vastag kerítéssel és őrökkel, esetenként többfős személyzettel – ezekben most a nemzetközi szervezetek képviselői és a diplomaták laknak. Ezen kívül van a szegény, a szegényebb és a legszegényebb városrész.

– Hova jártatok terepre?

– Kimentünk néhány faluba, ahol a partnerszervezetünknek futottak programjaik. Kocsival mentünk, természetesen terepjáróval, ott nem lehet mással közlekedni. A főút nagyon jó, szépen leaszfaltozva, de ha letérsz róla, olyan földútra érsz, amilyen itt nálunk a mezőkön. Semmi jelzés, hogy melyik falu milyen távol, merre, sem helységnévtábla. Mész a gödrös úton, s egy idő után megjelenik húsz ház, továbbméssz, még harminc ház.





– Tulajdonképpen nem faluközösségek szerint épül fel az ország, hanem törzsek vannak, és inkább a törzshatárok számítanak. A politikai rendszer is a törzseken alapszik: egy bizonyos szintig a törzsfőnököké a hatalom, onnantól felfelé pedig a politikai pártoké. Vagyis a politikai pártok szavazóbázisa a törzsekre épül, ezért gyakorlatilag területileg determinált, hogy kire fogsz szavazni. Mi a chichewa törzsnél voltunk – ez egy nagy etnikum, a nyelvterülete a szomszédos országokéra is kiterjed, és ehhez több apróbb törzs tartozik.

Egy falu 100-120 vályogházból áll, nincsenek utcák, a házak között lehet járkálni, néhánynak van bekerített kertje. Nagyon erős a közösségi érzés, kezd ugyan kialakulni a magántulajdon, de nincs meg az, hogy „ez az én kicsi kertem”, hanem minden föld a törzsfőnöké. Ő adja ki használatba a törzs tagjainak. Engem a hűbérrendszerre emlékeztetett. Megvannak azok, akik örökölhetik a törzsfőnöki pozíciót, és azok közül választják ki a legjobbat.


KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS

– Mivel mindenki csak használatba kapja a földet, mindig ott a bizonytalanság, hogy az törzsfőnök egyszer csak megmondja, hogy bocs, de kösz. Ezért az emberek nem is szívesen fektetnek be; nagyon alacsony a kockázatvállalási vágy bennük.



"Kecske-kamat" a földeken


TeaültetvényTeaültetvény


Fővárosi kisvállalkozásFővárosi kisvállalkozás


– Amúgy a lakosság mintegy tíz százaléka alkalmazott – teaültetvényeken, civil vagy kormányzati szervezeteknél stb. –, a többiek egyik napról a másikra élnek. A programjaink hatékonyságát többek közt az a mutató méri, hogy mennyivel kevesebb hónapig éheznek a célcsoport tagjai.

Öntözik a kukoricátÖntözik a kukoricát


A mozambiki, AIDS-megelőzési programban részt vevő gyerekekA mozambiki, AIDS-megelőzési programban részt vevő gyerekek


Ünnepélyes kecskeátadás MozambikbanÜnnepélyes kecskeátadás Mozambikban


– Vannak kisvállalkozások is, amiket támogatunk: 5 dollárból már lehet nyitni kisvállalkozást. Pl. egy kis tyúkfarmot, amit több asszony indított, hogy eltartsák a családjukat a jövedelemből, illetve támogatnak néhány árvát. Másik program pl. a gombaház: gombát termelnek, városra viszik, eladják.

A kecske a szegények bankja Malawiban. Mivel a bankok csak városon működnek, kevesen használják ki a szolgáltatásaikat. A kecse a szegények állótőkéje, amire kamat is jön, ugyanis meg lehet fejni. Ürülékével trágyázni lehet a földet, szükség esetén pedig el lehet a kecskét adni. Jó befektetés. A kecskeprogram gyakori Afrikában, jó pár partnerszervezetünk foglalkozik kecskeosztogatással.



– Az emberek nagyon tetszettek. Barátságosak, vendégszeretőek, és bár végtelen nyomorban élnek még romániai viszonylatban is, nem elégedetlenkednek. Nem panaszkodnak, hanem képesek a jó dolgokat felsorolni, és vannak álmaik. A gyerekeik jövőjét tervezgetik. Átlagban ez az, hogy elküldik őket a városba tanulni. Elindult ott is az urbanizálódási folyamat, a karriert és a jövőt a városi értelmiségi állásokban látják a gyerekeik számára, tehát nincs egy ilyen megtartó erő a közösségben, hogy a hagyományos mezőgazdasági munkát képzeljék el jövőként. Nincs presztízse ennek, bár a lakosság nagy része ebből él.

Elég hosszasan beszélgettem egy helyi úriemberrel, aki felsorolta, mi az a három érték, ami Malawit sajátossá teszi és amire lehet alapozni az ország fejlesztését.

Az egyik a közösségi érzés, a másik a misszionáriusok ártal hozott keresztény hagyomány, a harmadik a föld és víz. Ez utóbbit nagyon furcsálltam, hiszen az ország 85%-a egyik napról a másikra tengődik a mezőgazdasági munkából, és éhezik. De utána mondták, hogy olyan földterületek vannak az ország bizonyos részein, amit ha ésszerűen megművelnének, a lakosság 70%-ának élelmet biztosítana.

A gyerekeknek gyakran 15-20 kilométert kell gyalogolniuk az iskoláig. Az oktatás nyelve inkább az angol, talán elemiben folyik chichewa nyelven. De presztízse az angolnak van. Mozambikban, ahol a protugál a hivatalos nyelv, nincs is helyi nyelv, amit államnyelvvé lehetne nyilvánítani, mert 200 különböző népcsoport él az országban.

Táncoló gyerekek. Ha a nyelvnek nem is, de az ősi törzsi táncoknak, énekeknek van presztízseTáncoló gyerekek. Ha a nyelvnek nem is, de az ősi törzsi táncoknak, énekeknek van presztízse


– Az volt a legfurcsább számomra, hogy nincs semmiféle nyelvmegőrzési politikájuk. Beszélgettem az értelmiségiekkel is, legtöbbet egy nővel, aki Amerikában mesterizik, s most Dél-Afrikában akar doktorálni, és mondta, hogy ő már angolul gondolkodik. Csak a szüleivel beszéli az anyanyelvét, testvéreivel pedig egyfajta kevert nyelvet használ.

Kérdeztem, nem fontos számukra a nyelvi identitás? De náluk fel sem merül, hogy az identitást a nyelv őrzi meg. Hanem a hagyományok. Ugyan a lakosság többsége keresztény vagy muzulmán, de a törzsi hiedelmek és hagyományok beivódtak, beleépültek ezekbe a világvallásokba. A tiszteletadás különböző fokozatai és a törzsi rendszer még a hagyomány letéteményese; az énekeket, táncokat nagyon tudják a kisgyerekek is, de a nyelvnek nincs olyan értéke, mint Európában.

A bicikli az egyik leggyakoribb személy- és teherszállító eszköz. De taxiként is alkalmazzák. A hölgy a csomagokkal éppen felszállA bicikli az egyik leggyakoribb személy- és teherszállító eszköz. De taxiként is alkalmazzák. A hölgy a csomagokkal éppen felszáll


Elképzelhetetlenül nagy mennyiségű rakomány elfér rajta. Ilyenkor toljákElképzelhetetlenül nagy mennyiségű rakomány elfér rajta. Ilyenkor tolják


HELYI SPECIALITÁSOK

– Ha a tömegközlekedés Romániában durva, akkor Malawiban nagyon az. Az időfogalmuk nagyon rugalmas, számukra nincs jelentősége az időnek. A buszok akkor indulnak, amikor feltelnek, nincs menetrend. A busz akkor telik meg, ha négy ülőhelyen legalább öten szorongnak, s akkor indulnak.

Mikor elmentünk a Mulanje hegységre kirándulni, azt hittük, felültünk egy tele buszra, de még jó félórát vártunk, amíg elindult. De nincs gond, mert amíg várakozol, addig mindent megvehetsz a busz körül nyüzsgő árusoktól: fogkefétől nyers tojásig minden van, ami csak szem-szájnak ingere.

Buszállomás: menetrend nincs, utas és csomag rengetegBuszállomás: menetrend nincs, utas és csomag rengeteg


– Az egyik helyi specialtás az egér: megfőzik, botra felszúrják, s úgy az út mentén árulják. Husi. Az alapkaja pedig a sima (szima), puliszkaszerű, fehér színű valami, aminek semmi íze nincs: arról szól, hogy megeszed és tele vagy, nem érzed az éhséget. De általában nem magára eszik, hanem leöntik valami szósszal. Csirke- meg kecskehúst is fogyasztanak. A kollégám részt vett egy kecskevágáson. Minden részét, a vérét és a belső szerveit is megeszik – azt mondta, nem rossz, valamivel fűszerezik.

A víz tényleg gond, van olyan, hogy fél napig gyalogolnak vízért, és a fejük tetején viszik vissza a vödör vizet újabb fél napon keresztül. A városban van vízvezeték, legalábbis ahol én laktam, de a falvakban nincs, és ami van is, kutakban, gyakran fertőzött.

Sorban állás a kútnálSorban állás a kútnál


TURZIMUS

– A két kiértékelő közötti kirándulás nagyon vagány volt, bár életemben először mentem úgy hegyet mászni, hogy idegenvezető vitt fel. Térképet lehetett volna ugyan bérelni – igen, ez is kisvállalkozás, a hegy aljában vannak, akiktől lehet térképet bérbe venni, megvásárolni nem. De ajánlott volt idegenvezetővel menni, és egy adott ponton, mikor már nem bírtam, a csomagomat is őt vitte. A Sapitwa-csúcsot másztuk meg. A menedékházak nagyon tetszettek, normális faház, közepén kandalló, ahol reggel és este a menedékház személyzete tüzet rakott, teát főzött, vizet hozott.

Lenyűgözött, mekkora életerő van ezekben az emberekben, a fejükön másfél-két méteres, vastag fatörzseket hoznak le a hegyről. A fát feldolgozzák valamilyen formában és eladják. Tényleg hihetetlen, mennyi mindent képesek megtenni a megélhetésért az emberek: mezítláb, egy szál rövidgatyában felmennek egy fáért 2500 méterre.

Ennek az a következménye viszont, hogy kihalóban az erdők; elég sok a vadorzó is, bár keményen büntetik őket. Amitől itthon induláskor tartottam, hogy nem tudok hegyet mászni menni, mert oroszlánok lesznek, annak semmi alapja nem volt, hiszen az állatok is elvándoroltak nagyjából: néhány madarat láttunk csupán.

A Mulanje. Dél-Afrika legmagasabb hegye, 3002 méter magasA Mulanje. Dél-Afrika legmagasabb hegye, 3002 méter magas




Menedékház a Mulanje-onMenedékház a Mulanje-on


Esőerdő-maradványokEsőerdő-maradványok


Ahol erdő, ott erdőtűz. Zsuzsáék könnyfakasztó füstben gyalogoltak le a hegyről, az ösvény két oldalán égett a növényzetAhol erdő, ott erdőtűz. Zsuzsáék könnyfakasztó füstben gyalogoltak le a hegyről, az ösvény két oldalán égett a növényzet


Erdőtűz utáni hamuból született életErdőtűz utáni hamuból született élet


A helyiek képesek több ezer métert gyalogolni a hegyen néhány darab fáértA helyiek képesek több ezer métert gyalogolni a hegyen néhány darab fáért


– A távolságok óriásiak. Csak nappal lehet utazni, sötétedés után nem igazán, mert állítólag veszélyes. Álrendőrök vannak az utakon. Ami nagyon érdekes, hogy nappal is rendőrségi útlezárások vannak. A fél utat elbarikádozzák, és ott meg kell állni. Általában a tömegközlekedési eszközöket állítják meg, az embereket leszállítják, átnéznek mindent. Lilongwetől Blantyre-ig, a gazdasági fővárosig nyolcszor állítottak meg bennünket. Rutinellenőrzés.

Nem is néztek meg alaposan, hogy drog vagy fegyver van-e a csomagok közt, hanem egyszerűen arról szól az egész, hogy az állam megmutatja a hatalmát. Ami nagyon vicces, hogy a barikádokra ki van írva, hogy kinek az adománya. A barikádokat is adományozzák a rendőrségnek.

A buszok egyébként csak este 9-ig járnak, vonat pedig nincs. Vasútvonal van ugyan, de az exelnök beszüntette a vonatközlekedést. Diktátor volt, ami nagyjából jellemző is a volt gyarmatokra: az idegen fennhatóság alóli felszabadulást általában diktatúra követi.

Ami jellemző, hogy mindent el akarnak neked adni, és feláron, mert fehér vagy. Kell tudni alkudni, és kell tudnod, mit akarsz csinálni és hova akarsz menni, mert ezer ajánlattal rohannak le. Amikor leszálltunk a motoláról – ez is egy gyakori tömegközlekedési eszköz, egy akármilyen pickup, aminek a rakodóterére annyi csomagot, ember, kecskét, tyúkot gyömöszölnek fel, amennyi felfér –, egyből jött néhány férfi, hogy ők az egyedüli idegenvezetők, és felvisznek a hegyre. De nem volt engedélyük az illetékes bizottságtól, és persze rajtuk kívül még ezeregy idegenvezető volt.

Mondjuk ilyen praktikákat Romániában is alkalmaznak: olyan volt a helyzet, mint itthon. És az is, hogy minden el akarnak adni neked, papucstól elkezdve zörgőig, kínai tucattermékeket, az is nagyon ismerős volt.

Helyi jellegzetes szuvenírek nem nagyon vannak; amit a legtöbb üzletben árulnak, az a létfenntartáshoz szükséges minimum. Bicikliből pl. egyfajta van: egy Hunter nevű indiai termék, és kész, nincs választék: az A bicikli a piacon. Turistáknak fafaragványokat meg polókat árultak, vagy fából készült ékszereket. Amúgy a helyiek, a nők sem, nem viselnek semmilyen ékszert.

Mondjuk nincs is sok turista Malawiban, és várhatóan nem is lesz felkapott idegenforgalmi helyszín. Nincsenek állatok, tehát nem lehet szafarikat szervezni, pedig abból jönne pénz.

A többnyire kopár, sziklás hegyoldal egyes részein gyönyörű virágok nőnekA többnyire kopár, sziklás hegyoldal egyes részein gyönyörű virágok nőnek




– Van Lilongweben egy nagy piac, ahol ezeket a faragott dolgokat árulják a turistáknak, de amikor megérkeztem, én voltam az egyedüli fehér, és egyszerre húszan rohantak le, ajánlatokkal, kérdésekkel. Jobban beszélnek angolul, mint te vagy én. Tudtam, gyorsan kell intézkedni, előre kioktattak a házigazdák, hogy eggyel tárgyaljak, és keményen alkudjak, mert akkor a többiek lekopnak.

Nem koptak le, de gyorsan kialkudtam egy szerintem jó árat, és tíz perc alatt lerendeztem a vásárlást, mert féltem, tényleg. Annyira durva, amikor mindenki tudja, idegen vagy, és mindenkiben az a sztereotípia él, hogy fehér, tehát gazdag.

– De azt mondtad, kedvesek az emberek...

– Kedvesek meg vendégszeretőek, de van egy határ: akik ismernek, azok kedvesek, de akik idegenek és kedvesek – tényleg, ahogy méssz az utcán, mindenki köszön –, azok azért azok, mert valami hasznot remélnek. Vagy lehet, hogy ez az én kelet-európai bizalmatlanságom, hogy ha valaki nagyon kedves, már rosszra gondolok.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS