2019. június 27. csütörtökLászló
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szegények bankára: bangladesi közgazdászé a Nobel-békedíj

B. B. E. 2006. október 13. 16:02, utolsó frissítés: 15:32

Tartós béke nem érhető el, ha a lakosság jelentős része nem kap lehetőséget arra, hogy kikeveredjen a szegénységből – áll az indoklásban.




Muhammad Junusz bangladesi közgazdász és az általa alapított és vezetett, mikrohitelezéséről híres, a szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is kölcsönző Grameen Bank kapta az idén a Nobel-békedíjat - jelentette be pénteken Oslóban Ole Danbolt Mjös, a Nobel-békedíj Bizottság elnöke.

A most 66 éves gazdasági szakember, Junusz, illetve bankja a vidéki szegények legszegényebbjeinek is nyújt hitelt dél-ázsiai hazájában, a világ egyik legszegényebb és "legzsúfoltabb" országában, ahol 147 millióan laknak 144 ezer négyzetkilométeren, tehát Románia területének mindössze 60 százalékán.

Muhammad Junusz bangladesi közgazdász, a szegények bankáraMuhammad Junusz bangladesi közgazdász, a szegények bankára


"Tartós béke nem érhető el, ha a lakosság jelentős része nem kap lehetőséget arra, hogy kikeveredjen a szegénységből. A mikrohitel az egyik az ilyen lehetőségek közül" - hangzott el a bizottsági elnök döntésének indoklásában.

"Junusz olyan kiemelkedő egyéniség, aki képes volt a gyakorlatba átültetni egy nemes elképzelést, és ezzel embermilliók javát szolgálni. ... Minden embernek megvan a joga és a képessége ahhoz, hogy elfogadható életet éljen. Junusz és bankja megmutatta, hogy még a legszegényebbek is tehetnek valamit előrejutásukért" - áll továbbá az indoklásban.


A "szegények bankáraként" emlegetett kitüntetett

úgy fogalmazott a norvég NRK rádiónak adott nyilatkozatában, hogy "a bizottság támogatta döntésével annak az álomnak a megvalósulását, amely szerint meg lehet szabadítani a világot a szegénységtől". Az 1976-ban alapított Grameen Bank bevett gyakorlata szerint mielőtt bárki hitelhez juthatna, úgynevezett "szolidaritási csoportot" kell alakítania legalább négy-hat másik személlyel vagy kis céggel, akik szerződésben egyetemes jogi felelősséget vállalnak egymás hiteleinek törlesztéséért, és nem juthatnak újabb hitelhez, amíg a pénzt vissza nem fizetik.

A pénzintézet nem követel meg az igénylőktől semmilyen más fedezetet, biztosítékot. A hiteligénylők becsületükre ígérik, és szavukat adják, hogy közösen vállalják a felelősséget, hogy visszatérítik a kölcsönt. Később számos más pénzintézet is átvette a világ minden táján a Junusz által meghonosított mikrohitel-konstrukciót.

A szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is kölcsönző Grameen BankA szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is kölcsönző Grameen Bank


Junus professzor azért alapította meg a Szegények bankját, mivel rájött


a hagyományos bankrendszer meggátolja a szegényt


abban, hogy javítson a saját helyzetén. Nem engedi, hogy részt vegyen a piaci életben. “A bankoknak nem kellene védeni a gazdagot és tönkretenni a szegényt. Hitelhez jutni: emberi jog” – indokolta a bank létrehozásának szükségességét.

"Míg emberek haltak meg az utcán az éhségtől, én gyönyörű elveket tanítottam. Gyűlöltem magam, mivel gőgösen úgy tettem, mintha tudnám a választ. Semmit sem értettünk a minket körülvevő nyomorból. Mindent madártávlatból láttunk, képtelenek voltunk földi szemmel nézni a részleteket" – emlékszik vissza a professzor. Évekig próbáltam meggyőzni a hagyományos bankokat, hogy tekintsenek el a járulékos költségektől és kölcsönözzenek kis összeget a szegényeknek. Mindhiába. A szegény azért szegény, mert a rendszer gazdasági "apartheid"-et gyakorol vele szemben.


2004 óta a bank koldusoknak ad hitelbe mobiltelefonokat,


hogy ne csak kéregessenek, hanem szolgáltatást is ajánlhassanak a reménybeli alamizsnálkodónak: megkérdezik az illetőtől, nem kell-e telefonálnia. A bank így lényegében utcai telefonokat állított hadrendbe, méghozzá személyzettel. Az elképzelés bevált, a koldusok mobiltelefonos szolgáltatása kelendővé vált, mert még kevés a mobiltelefon ebben az országban, és az utcai telefonkészülékek hálózata sem sűrű.

A bank koldusoknak ad hitelbe mobiltelefonokat, hogy ne csak kéregessenek, hanem szolgáltatást is ajánlhassanak: megkérdezik az illetőtől, nem kell-e telefonálnia. A bank így lényegében utcai telefonokat állított hadrendbe, méghozzá személyzettel. Az elképzelés bevált, a koldusok mobiltelefonos szolgáltatása kelendővé vált, mert még kevés a mobiltelefon ebben az országban, és az utcai telefonkészülékek hálózata sem sűrű. A bank koldusoknak ad hitelbe mobiltelefonokat, hogy ne csak kéregessenek, hanem szolgáltatást is ajánlhassanak: megkérdezik az illetőtől, nem kell-e telefonálnia. A bank így lényegében utcai telefonokat állított hadrendbe, méghozzá személyzettel. Az elképzelés bevált, a koldusok mobiltelefonos szolgáltatása kelendővé vált, mert még kevés a mobiltelefon ebben az országban, és az utcai telefonkészülékek hálózata sem sűrű.


A norvég parlament (storting) által kijelölt ötfős Nobel-békedíj Bizottságnak (más nevén Norvég Nobel-bizottságnak) sikerült ismét meglepnie a világot, hiszen a nemzetközi sajtó feltételezett esélyesei között egyáltalán nem szerepelt Junusz neve.


A legtöbben Martti Ahtisaari volt finn elnökre tippeltek


a világ sajtójában a 191 jelölt közül. Ő elnökölt ugyanis azokon a tárgyalásokon, amelyek békeegyezségre vezettek 2005 augusztusában az indonéz kormány és az Aceh tartománybeli lázadók között. Az utóbbi időkben ez volt az egyetlen békefolyamat, amelyben eredmény született.

Mint minden évben, most is december 10-én, a díjalapító, Alfred Nobel svéd gyáros, tudós (a dinamit feltalálója) és filantróp halálának évfordulóján adják át a díjat a kitüntetett személynek vagy szervezetnek.

A 10 millió svéd koronával (1,1 millió euró) járó békedíj az egyetlen a Nobel-díjak közül, amelynek odaítéléséről Norvégiában, nem pedig Svédországban döntenek. Alfred Nobel maga akarta így, de magyarázatot nem adott rá. Nobel életében Norvégia a svéd királysághoz tartozott. Külpolitikai kérdésekben csak a svéd parlament dönthetett, a korlátozott szuverenitású Norvégia parlamentje nem.

Sokan feltételezik: a svéd díjalapító azért döntött így, mert azt gondolta, hogy ha svéd bizottság hozna erről határozatot, az nagyobb mértékben ki lenne téve a mindenkori svéd kormány manipulációinak és nyomásának. Arra persze nem számíthatott, hogy kilenc évvel halála (1896) után Norvégia elszakad Svédországtól és függetlenné válik.



Forrás: MTI, index, katolikus.hu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS