Abafája: EP-képviselők a kollektív megtorlás helyszínén
Sipos Zoltán 2006. szeptember 19. 11:10, utolsó frissítés: 09:16A rendőrség álláspontja változatlan: a cigányok rájuk támadtak. Ennek ellenére a golyók hátulról fúródtak testükbe. #b#Romatelepi horror#/b#
Az Abafáján történtek a rendőrség saját belső vizsgálatának első eredményei szerint nem ütköztek törvénybe – konferált tegnap egy igazi angol gentleman nyugalmával Iancu Ştefan rendőrfőkapitány-helyettes. A Maros megyei prefektúrán tartott röpke sajtótájékoztatón elhangzik még, hogy a karhatalmi erők az ilyenkor
szokásos procedúrák szerint jártak el,
és a fegyverzetet is az előírások szerint, fokozatosan vetették be. De mi is történt 2006. szeptember 7-én Szászrégen – meglehetősen rossz hírű – cigánynegyedében? Abban mindenki egyetért, hogy a cigányok elleni kollektív rendőri megtorlással végződő konfliktus egy Cireşica nevű kocsmában kezdődik valamikor délelőtt: a megyei rendőrfelügyelőség egyik pihenőszabadságát töltő tisztje, a szintén cigány származású Radu Ioan összefut két egykori kihallgatottjával, Biga Augustinnal és Csiki Attilával. Hogy a teraszon hármójuk közt
mi történt, nem világos
– egyesek fenyegetésekről, sőt, tettlegességről beszélnek, a gyanúsítottak ezt persze tagadják. Mindenesetre az incidens után pár órával az abafáji putrik és az ott játszó gyerekek közé nagy sebességgel behajt két rendőrségi Dacia Logan meg egy furgon – utóbbiban a különleges alakulatok (DIAS) hét tagja.
A Loganokból kiszálló civil ruhás rendőrök – szám szerint hatan – megpróbálják előállítani a rendbontókat. A keresés azonban nem tarthat sokáig: Biga Augustin anyja csak annyit mondhat, hogy fia nincs otthon, amikor hátrébb az utcán a DIAS-alakulat – nem tudni kinek a parancsára – akcióba lép.
A hivatalos verzió szerint azért, mert 150-200 fős tömeg gyűl köréjük, kezdi őket kövekkel dobálni, sőt botokkal és vasvillákkal fenyegetni. A cigányok erre másképpen emlékeznek: “kivágódott a furgon ajtaja, és
se szó, se beszéd, lőttek”
– mesélik újból és újból. Biga Józsefet, a közösség vezetőjét tarkójához tartott pisztollyal vezetik házáig, amikor szóvá teszi, hogy talán nem kellett volna a szűk, gyerekekkel zsúfolt sikátorok közt annyira gyorsan hajtani.
Az egymás szavába vágó, egymást túlkiabáló abafájiak töredékes történetei lassan hátborzongató egésszé állnak össze: a kíváncsian az álarcosok köré gyűlő cigányokat először gázspray-vel próbálják oszlatni – az egyik, a DIAS-osokat csillapítani próbáló civil rendőrt is lefújják, ami jól mutatja, hogy mennyire válogatás nélkül használták ezt a fegyvert. A két Logan azután kitolat az utcából, és
végképp elszabadul a pokol:
a feketeruhások egymást fedezve gyakorlatilag lezárják a lakótelep kis központját. Ha egyáltalán van ellenállás, akkor azt gyorsan felszámolják, majd gázspray-vel, könnygázgránátokkal, gumi- és éles lövedékekkel hajtóvadászatot rendeznek a fejvesztve menekülő cigányok ellen.
Ha a gumigolyókkal össze-vissza lyuggatott férfiakat nem számoljuk, akkor is bőven akad hajmeresztő sztori: a helyiek például elmesélik, hogy három DIAS-fegyveres a szennyvizes árokba rugdos egy nőt; a 71 éves Kalánya Zsuzsát hajánál fogva dobják be a házába azt üvöltve, hogy “itt Vietnamot csinálunk!”. Könnygázgránátot hajítanak egy házba, ahova látták, hogy gyerekek menekülnek. Egy négy-öt éves kislányát szorító anyát úgy fújnak be, hogy a gázspray-ből a gyerek arcára is jut.
Tizenhét darab gumilövedéket lőnek
a kétéves unokáját védve ölelő Biga Dénesbe, úgyhogy annak a hátából a golyók tizcentis húsdarabot hasítanak ki (a műanyag bigyók közül kilenc jelenleg is a férfi bőre alatt van). Az egyik ház fala tele van lyuggatva: a cigányok mesélik, a kerítésre terített szőnyeg mögött gyermekek lapultak, de ez sem akadályozta meg a „maszkátokat” abban, hogy gumigolyókat lőjenek a ház fele, melyek rövid távolságról súlyos sebeket okozhatnak, és akár halálosak is lehetnek.
Miután – szintén gumigolyóval – fejen lőnek egy ablakból kikukucskáló asszonyt, segítségére siető férjének a kézfejét puskatussal roncsolják szét. Egy, a tömegoszlató vegyszerektől már eszméletlenül fekvő nőbe több gumigolyót lőnek.
A legrosszabbul azonban az 54 éves Ciorcan Susana jár: miközben menekül, alhasi tájékon találja egy éles lövedék, amiről nem tudni, hogy ki lőtte. A golyó összeroncsolja vékony- és vastagbelét, illetve húgyvezetékét. A rendőrségi verzió
– miszerint a cigányok rájuk támadtak
– azért sem életszerű, mert a legtöbben hát- és oldalsebeket kaptak. A rendőrségi tájékoztató egyébként kétszer is visszatér a gumi- és éles lövedékek témájára: mint az Új Magyar Szó tényfeltáró riportja beszámol róla, az első, hetedikén kelt tájékoztató szerint gumilövedékekkel adtak le figyelmeztető lövéseket, éles lőszerről pedig egyáltalán nem tesznek említést.
Gheorghe Popa országos rendőrfőkapitány-helyettes egy valószínűleg összecsapott, alig háromórás belső vizsgálat után másnap nyilvánosságra hozza, hogy éles lőszert is bevetettek, azonban kizárólag a levegőbe adtak le ilyen lövéseket.
Ennek ellentmondanak a helyenként meglyuggatott viskók: a golyók röppályája – egy átrepül az egész házon – a földhöz képest alig félméteres magasságban van. A helyieknek összesen három ilyen golyót sikerült kifejteniük a falakból, de valószinűleg több is van. A mintegy húsz percig tartó “ostrom” után a 37 sérült közül (ezek közül 22 lőtt sebekkel rendelkezik) eleve
csak a legsúlyosabb állapotú 15 személy
merészkedik orvoshoz. Ugyanis további rajtaütésektől félnek, illetve a mentők nem jönnek ki a sebesültekért, ki-ki úgy jut be a városba, ahogy éri.
Itt újabb meglepetések érik őket: a szászrégeni kórházból egy mentőbe összezsúfolva Vásárhelyre szállítják őket. Azonban feltűnnek a rendőrök, és attól kezdve az orvosok nem a sebek ellátásával foglalkoznak, hanem kérdezgetik-leckéztetik őket. Majd – éjszaka 11 órakor - egyszerűen kiteszik a szűrüket mondván, hogy
jöjjenek vissza másnap-harmadnap,
és akkor majd kiveszik a bőrük alá fúródott gumilövedékeket. A haslövéses asszony három napig kómában van a vásárhelyi sürgősségin; ezután még négy napig ápolják a sebészeten, majd másnak kell az ágy, és el kell hagynia a kórházat. Családját sem értesítik, a csontszegény néninek taxival kell hazajönnie Vásárhelyről Régenbe, félmillió lejért. Jelenleg naponta jár kötözésre, de sebe megfertőződött és gennyes.
A rendőrségnek jogában áll erőt alkalmazni – mondta a Transindexnek Marian Mandache, a Romani Criss civil szervezet ügyvédje, aki rögtön a történtek után kiszállt, és aprólékos helyszíni munkával rekonstruálta az eseményeket. Az erő alkalmazásának joga mellett ez
az erő egyenesen arányos kell legyen a veszéllyel
– Mandache nem titkolja, hogy szerinte súlyos túlkapás történt a hatóságok részéről. A rendőrséget továbbá nemzetközi kötelezettségvállalásai arra kényszerítik, hogy minden akciót úgy tervezzen meg, hogy az a lehető legkevesebb erőszakot és civil áldozatot követelje – folytatta az ügyvéd.
Az abafájiak beperelhetik az akcióban résztvevő rendőröket, illetve DIAS-alakulatokat, és a Romani Criss a Pro Europa Ligával közösen biztosítják a perköltségeket. Ugyanígy a sérülteknek az orvosi kamaránál is lehet panaszt tenni a bánásmód miatt, a civilek pedig ennek az anyagi fedezetét is biztosítják.
A nap “attrakciói” Mohácsi Viktória szabaddemokrata, illetve Lévai Katalin szocialista EP-képviselők: ők azért jöttek Abafájára, hogy a helyszínen tájékozódjanak a túlkapásról, és tájékoztatják majd Olli Rehn bővítési biztost, illetve saját frakcióikat is. A helyszíni szemle után rögtönzött sajtótájékoztatón elhangzott, hogy amennyiben a marosvásárhelyi egészségügyi ellátás nem fog a rendelkezésükre állni,
az EP-képviselők felelősséget vállalnak
azért, hogy az ellátásra szoruló embereket Magyarországon egy független orvosszakértői vizsgálat alá vessék.
Az újságírók kérdései is voltak annyira sokatmondók, mint a képviselők által elmondottak: többek közt megkérdezték, hogy vajon ez a helyszíni szemle nem jelenti-e az ország belügyeibe való beavatkozást? Hogyhogy kollektív megtorlást emlegető, hatósági erőszakot elítélő közleményt adnak ki azelőtt, hogy a helyszínen tájékozódnának?
Mi köze van ennek az EU-csatlakozáshoz? Magyarországon a hatóságok vajon hogyan jártak volna el hasonló helyzetben? A tudósítók, úgy tűnik, komolyan aggódnak amiatt, hogy a rendőrség álláspontja nem kap elegendő súlyt, igy lelkére kötik Lévainak és Mohácsinak, hogy okvetlenül menjenek el a rendőrséggel is tárgyalni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!