Nagyot szívtak azok, akik autóval indultak Fânfestre és nem ismerték a járást: ugyanis úgy logikus, hogy ha a fesztivál Verespatakon van, akkor az ember letérjen a faluba vezető útkereszteződésnél. Hát nem: a letérő után még jó 20-25 kilométert kell kanyarogni felfele, míg az autós eléri a tábor parkolóját.

A parkoló egy erdei út egy szép fenyőerdőben. A hátizsákokkal a tábor fele baktatva aztán kiderült, hogy mosakodni egy csorgónál lehet, a bejáratnál a sorompó egy fenyő ágaitól lecsupaszított törzse. Belépés ingyenes, sátrat felhúzni bárhol lehet a legelésző tehenek közt, útjelzőkként kézzel írt fatáblák szolgálnak.

	Kilátás a tábor fölötti dombtetőről

Cél: összehozni a helybélieket a turistákkal

Az idei, harmadik Szénafeszt ugyanúgy a Rosia Montana Gold Corporation bányaprojektje elleni tiltakozás jegyében született, mint az eddigi két kiadás. A fesztiválnak azonban van egy más, sokkal hasznosabb funkciója is. “Azért vagyunk itt, hogy a helyieknek megmutassuk, a turizmusban mennyi lehetőség rejlik. Jöjjenek fel ide, mutassák be termékeiket és szolgáltatásokat, vegyék fel a kapcsolatot a turistákkal.” - nyilatkozott lapunknak Sorana Olaru szervező.

	Mosdani néhány közeli forrásnál lehetett

A táborbeli szolgáltatások nagy részét a helyiek biztosítják; az Alburnus Maior Egyesület révén a szervezésből is kiveszik a részüket, és a szervezett kirándulásokon is helyiek az idegenvezetők. Hosszú távon pedig cél az, hogy a Szénafesztet teljes egészében a helyiekre lehessen bízni.

	Fînjump, egy helyi specialitás: 6 méter magasról lehet beleugrani egy szénaboglyába

“Nem a pénz a legfontosabb”

Hogy a fesztivál gazdaságilag mit jelent a nagy munkanélküliséggel sújtott térségben, nehéz megbecsülni. Olaru szerint egyes árusok a Szénafeszt három napja alatt akár annyit is megkeresnek, mint amennyit négy hónap alatt. Azonban nem a pénz a legfontosabb – tartja a szervező, aki “civilben” az Alburnus Maior Egyesületnél dolgozik, alternatívákat keresve a bányászat helyett.

	Graffitifal

“Az nem jelent fenntartható fejlődést, hogy évente egyszer rendezünk itt egy fesztivált. Itt az a legfontosabb, hogy a helyiek megtanuljanak bánni az ide látogatókkal. Ugyanakkor pedig azt szeretnénk, ha a látogatók tudatába belevésődne Verespatak – biztos vagyok benne, hogy akik a fesztiválra ellátogattak, egyszer majd turistaként is eljönnek, és esetleg egy helyi panzióban szállnak majd meg. Tehát ez nem három nap buliról szól, hanem arról, hogy Verespatakból turisztikai célpontot csináljunk” - így Olaru.

	Sokaknak nem tetszett a szinte kizárólag csak rock, punk és heavy metal felhozatal. A felvétel a Zale koncertjén készült

	Fotósunk (aki főállásban programozó, és csak hobbiból fotózik) egy Zale hip hop-koncert után feladta. A riporterünk is csak egy Subscribe-bulit bírt ki, azóta is azon röhög, hogy "Kill your father", "Fuck your mother" mellett "Save Rosia Montanát" hörögtek a számok szüneteiben a mikrofonba

A várakozó hangulat miatt nehéz fejlesztésekbe fogni

“Szaktanácsadással foglalkozunk, arra próbáljuk felkészíteni őket, hogy egy adott pillanatban önállóan tudjanak gazdálkodni.” - meséli Olaru, amikor rákérdezünk, konkrétan mit is jelent alternatívákat keresni a bányászat helyett. “Az elképzelésünk az, hogy a helyiek meg kell tanuljanak önállóan gazdálkodni. Nem szabad függőségeket kiépíteni úgy, ahogy a bányavállalat tenné. Mi nem állásokat adunk nekik, hanem megtanítjuk, hogyan élhetnek meg saját munkájukból, ötleteikből.

	A színpad fényei éjszaka, egy domb mögül, amint megtörnek a ködben

Ez egyelőre nehéz, mivel Verespatakon az érvényben levő rendezési terv miatt nem lehet semmilyen fejlesztésbe fogni. Persze a törvényesség határán próbálunk turistákat fogadni. A kistermelők számára a lehetőség a bio-termékekben van, melyek egyre keresettebbek – Verespatak domborzata miatt nem alkalmas tömegtermelésre. Más lehetőség a turizmus: még mindig sok hagyományos gazdaság létezik, tehát a faluturizmusban van fantázia.”

	Délelőtti lazulás 1.

	Délelőtti lazulás 2.

A bányászatról való - amúgy sem könnyű – átállás annál nehezebb, mivel az egész falu valamiféle várakozásban van: egyelőre még nem tudni, hogy megnyitják-e az RMGC bányáját, vagy sem.


Jó szándéktól az ökológiáig

“Verespatakon sok turista fordul meg” - így a szervező. “Körülnéznek, majd továbbhajtanak Torockó fele, mert nincsen szálláslehetőség a faluban: egy busznyi turistát például egyetlen család sem tud jelenleg fogadni. Vendéglő sincsen. Az ilyen fejlesztéshez idő kell, és az egészet a térségbeli konfliktus csak nehezíti.”

	Délelőtti lazulás 3.

Vitatható persze, hogy egy olyan, “zöld” fesztiválként reklámozott rendezvény, mely a szervezők szerint 15 ezer embert mozgat meg, jót tesz-e a környezetnek vagy sem. “Nagyon sok olyan ellenvéleményt hallottam, hogy eljövünk ide, szemetet hagyunk, hangoskodunk, letapossuk a füvet” - mondja Vizauer Csaba, a fesztivál egyik szervezője, a Zöld Erdély Egyesület titkára.

“Azonban a mérleg pozitív, ha összegezzük, hogy mennyi a veszteség és mennyi a nyereség. Ennyit eltűr ez a legelő, mely amúgy is agyon van legeltetve. Állatokat, madarakat itt, ezen a helyen nem zavarunk. Persze érződik jelenlétünk, mert a zene bömböl, de az jó, hogy 15 ezer ember meglátogatta Verespatakot és akarva-akaratlanul csak ragadt rá valami, ami itt történik.”

	Helyi zene

“- Sok van még a jószándéktól addig, hogy teljesen ökologikus fesztiválunk legyen” - kommentált Sorana Olaru. “A lehető legkevesebb nyomot szeretnénk magunk után hagyni ezen a fennsíkon. Vannak ökologikus vécéink, szelektív hulladékgyűjtőink, bár a közönség néha nem veszi túl komolyan azt, hogy a műanyag palackokat a műanyagos kukába kell dobni. Szerencsére vannak önkéntesek, akik minden reggel korán felkelnek és eltakarítják a szemetet.”





Nehéz megbecsülni, a résztvevők közül hányan érdeklődnek környezetvédelmi kérdések iránt, és hányan csupán bulizni jöttek ki: az mindenképp pozitívum, hogy míg a korábbi években az volt általános, hogy a látogatók este jöttek ki a koncertekre, idén többen sátoroztak. Vizauer húsz százalékra teszi azoknak az arányát, akik biztosan érdeklődnek Verespatak sorsa iránt.

	"Ez a birtok nem eladó!" - a bányaprojekt ellen tiltakozó helyiek ilyen táblákat szegeznek ki a házuk falára

A szervezők idén mintegy 25-26 ezer euróból szervezték meg a Szénafesztet – ezt a pénzösszeget francia és brit alapítványoktól kapták. A szűk költségvetés miatt az együttesek, művészek pro bono, tehát fizetség nélkül léptek fel, és a szervezőcsapat is önkéntesekből állt.

	Szénaszobrok a Szénafeszten. Interjú Bartha Ciupe Ernővel Miért éppen széna? Bartha Ciupe Ernő: - ´97-ben érkezett a felkérés egy tanárom részéről, hogy használjunk nem hagyományos anyagot a szobrászatban. Egyrészt mert a művészet mindig keresi az újat, másrészt pedig talán az iskola helyzete, a szegénység is közrejátszott ebben. A másik kérés a nem hagyományos anyag mellett az volt, hogy egy emberi testrészt nagyítsunk fel, monumentálisan. Nekem lovaim voltak, nagyon szeretem a lovakat. Béreltem egy műhelyt, ez Kolozsvár ipari vidékén, a nehézgépgyár területén volt. A műhely körül kellett kaszálni, én pedig gyűjtöttem a szénát, hogy ott majd lesznek lovaim. Összegyűlt egy egész nagy kazal, de aztán amikor jött ez a felkérés, valahogy hozzá kellett nyúljak. Szénaszobor a tábor fölött Nagy öröm volt, olyan felfedezés, hogy most is libabőrös leszek tőle. Elkészült 3-4 munka, és akkor hívtam le a tanáromat, hogy – kicsit félve – megmutassam neki. Megveregette a vállam – ez volt az első biztatás. Utólag alakul ki az emberben, hogyan kapcsolódik az életéhez a széna. Én nagyon szeretem a természetet, de városi gyermek lévén falun sosem jártam. A kolozsvári Törökvágáson nőttem fel, ott voltak szénakazalok. Emlékszem, egyszer – még a kommunista időkben - Németországba mentünk, egy mikrobuszom volt, egy szénakazalt tettünk az autóba és abban aludtunk. A formavilágról csak annyit, hogy organikus formákkal dolgozom. Keresem az analógiát az emberi és természeti formák közt. Ebből komponálok, negatív-pozitív formák összeillesztésével. Mennyit él egy ilyen szobor? - A szobor élete ciklikus – tavasszal nő a fű, ezt lekaszálják, megszárad, fölviszed a vázra. Aztán következő tavasszal új ruhákba öltözteted a vázat. Ez most már úgy van kifejlesztve, hogy teljesen meghatározza a formákat, a széna csak egy kéreg, borítás. Belül üres, így könnyen kiszáradnak ezek a munkák. Muszáj "kipróbálni" az alkotást. A képen nem a művész látható Most hívtak meg először Fânfestre? - Igen, és én csak akkor megyek, ha dolgom van (jóízűen nevet). Tavaly nem szóltak, és én csodálkoztam is, mert barátaim mind, aztán egyszercsak eszükbe jutott. Bartha Ernő honlapja

Fotó: Trombitás István