A Hezbollah, a háború és a fotóikon-gyártás
szerk. 2006. augusztus 24. 17:04, utolsó frissítés: 16:25Megrendezett fotó-szessziókon készültek Kánában, az izraeli bombázás után a libanoni gyermek-holttestekről készült felvételek. #b#Vagy mégsem? [vigyázat, megrázó felvételek]#/b#
A Hezbollah vezetője és Izrael miniszterelnöke a tűzszünet beállta után egyaránt azt állította, megnyerte a háborút. De ha a hadviselés nem egyenlő felek között folyik, akkor a győzelmet is eltérő szempontok szerint fair dolog mérni.
Ehud Olmert azt a nehezen elérhető célt tűzte ki, mely szerint Izraelnek teljes mértékben meg kell szüntetnie a Hezbollah befolyását; és ezt Izraelnek nem sikerült elérnie – jegyzi meg az izraeli-libanoni konfliktusról a The Economist brit hetilap legfrissebb, augusztus 19-i vezércikke. A Hezbollah a túlélésre játszott, és mégha vereséget is szenvedett, a háborúskodás utolsó napján rekordszámú, 246 darab rakétát sikerült kilőnie Izraelre.
Úgy tűnik, a szervezet kifinomult média-manipulációval
és a Libanonba akkreditált nyugati tudósítók szó szerinti "megvezetésével" igyekszik ellensúlyozni az izraeli hadsereg túlerejét, kihasználva a baloldalibb beállítottságú szerkesztőségek többé-kevésbé érezhető, Izrael-ellenes prekoncepcióit.
Két brit blogger egy több mint 80 oldalas netes jelentésben állítja azt, hogy feltehetően a Hezbollah két aktivistája segített a riportereknek abban, hogy különlegesen drámai felvételeket készíthessenek a lebombázott kánai menedék helyszínén, ahol 16 gyermek lelte halálát az izraeli támadás miatt összeomló épületben július 30-án .
Helen Szamuely és Richard Norton összeállítása arra alapoz, hogy a hírműsorokban, például a France2 és az al-Dzsazíra kánai képsorai jóval kevésbé drámai jellegűek, mint az ott készült sajtófotók; pedig nehezen hihető, hogy a helyszínen forgató tévések kihagyták volna azt a lehetőséget,
melyet a fotós kollégák ilyen remekül beszerváltak.
Norton és Szamuely azt feltételezi, hogyha a tévékamerák is felvették volna ugyanazokat a "jeleneteket", melyeket a fotósok megörökítettek, akkor valószínűleg fény derült volna a dolog megrendezett jellegére. Ami a nyugati tudósítások felületességét illeti, a bloggerek elsőként azt tisztázták, hogy a támadás nem Kánában, hanem a település mellett egy még kisebb faluban, Kurajbában történt.
A két blogger szerint a "megrendezett fotó-szesszió" során négy személy, egy zöld sisakos, illetve egy fehér pólós férfi, továbbá két vöröskeresztes mentős lehetett a főszereplő. Norton és Szamuely szerint a sisakos és a pólós férfi a fotósorozatok tanúsága szerint nem vett részt az érdemi mentési munkában – egy olyan fotón sem láthatók, melyek az áldozatok kiásásával foglalkozó mentőalakulatokról készültek.
Ezzel ellentétben ők a főszereplői
azoknak a különösen dramatikus hatású felvételeknek, melyeken egy-egy gyermek-áldozatot mutatnak fel – a bloggerek megjegyzése szerint – túlzó látványossággal, a fotóriporterek igényeit kielégítendő. Norton és Szamuely a fotók és a helyszíni videókat végignézve arra következtet, hogy a két férfi interjúk adásával és a holttestek bemutatásával volt elfoglalva a helyszínen.
A fotók tanúsága szerint a fehér pólós férfinak mindenüvé szabad bejárása van a helyszínen, pedig semmilyen egyenruhát nem visel. A bloggerek szerint erre csak az lehet a magyarázat, hogy ő az egyik "frontember", a tudósítók helyszíni kapcsolata, zöld sisakos társával együtt a mentőakció "arca".
A blogos jelentés szerint feltehetően ők ketten olyan holttesteket tartanak a kezükben, melyeket már egyszer kimentettek az épületből, majd a drámai hatás kedvéért újra törmelékkel temettek be, hogy igazán drámai mélységű mentőakciót lehessen fotózni. Állításaikat többek között arra alapozzák, hogy a fotók egy részén a szereplők jól láthatóan a kamerába néznek, és nem a lábuk előtt heverő vagy a kezükben tartott áldozatra figyelnek:
Az alábbi két felvételen a "jelenet" zárásaként
a zöld sisakot és a fluoreszkáló mentős mellényt félretevő férfi látható, amint ismét egy gyermek holttestével pózol:
"Ez a legutóbbi az egyetlen, minden megrendezettség nélküli kép a fenti sorozatból, de nélkülözi a szerkesztők számára oly szükséges drámaiságot. A fotó töltelékként végzi az internetes archívumokban" – jegyzi meg Norton és Szamuely az alábbi képről.
A fenti vádakra azzal válaszolt a hiteltelenséggel vádolt hírügynökség, az Associated Press (AP) alelnöke és ügyvezető igazgatója, Kathleen Carroll , hogy "harminc éves szakmai tapasztalatom szerint nem lehet profi, a piacon versengő sajtófotósokat belerángatni egy ilyen megrendezett jelenetbe".
Az ügynökség képigazgatója, Santiago Lyon érve: ilyen éles helyzetben a helyszínen dolgozó fotóriporterek azokat a képeket és azt küldik, amire épp lehetőségük van; tehát a fotók
nem időrendi sorrendben futnak be az ügynökségi központba,
A Reuters és az Agencie France-Presse is éles hangon utasította el a megrendezettség vádját, arra hivatkozva, hogy a hírszájtokon megjelenő időjelzésekből sem lehet egyértelmű kronológiát összeállítani, mert a szerkesztők a publikálás, és nem a fotó elkészültének időpontját közlik (tehát nem igaz az újra elföldelt holttestek teóriája).
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a fotók nagyfelbontású változataiban tárolt képadat-információk a másodpercre pontos időpontot ne tartalmaznák – csak ezekhez a fizetős változatokhoz egy blogger nem, hanem csakis a nagy szerkesztőségek férnek hozzá.
Eközben a CNN, a CBS és az NBC tudósítói arról számoltak be, hogy Bejrút déli, a Hezbollah fegyveresei által ellenőrzött déli negyedében az újságírók csak a szervezet felügyelete alatt tekinthetik meg a lebombázott épületeket; rendszerint csak pár percet adva nekik a felületes tájékozódásra, és a szervezet épületeit civilek lakta helyszínekként mutatják be.
Ide kapcsolódik, hogy a Reuters szerződést bontott Adnan Hajj szabadúszó fotóssal, aki – mint kiderült – Photoshop-füsttel turbósította fel a Bejrút bombázásáról készült képeit. Az eset kapóra jön Norton és Szamuelynek teóriája alátámasztására, merthogy a Kána melletti helyszínen Hajj is számos felvételt készített.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!