Brainstorming imitátoroknak
szerk. 2006. augusztus 08. 17:14, utolsó frissítés: 16:59Hogyan érjük el azt, hogy bent ragadjanak az ötletek, hogyan fojtsuk el a kreativitást, növeljük a frusztrációt?
Szabó Tünde
A brainstorming olyan ötlettermelési eszköz, amelyet kiscsoportban érdemes használni egy előre meghatározott funkcionalitású szellemi termék előállítására. Alapvetően két szakasza van: az elsőben a résztvevők válogatás nélkül minden ötletet bedobnak, és ezeket a facilitátor felírja egy listára.
A második szakaszban jöhet a válogatás, amelynek során a résztvevők végigbeszélik a felmerült ötleteket kizárólag az elérni kívánt végtermék szempontjából, válogatnak, rangsorolnak, majd megegyeznek, hogy mely ötleteket tartják meg, vagy vetik el végleg.
A folyamat akkor kevésbé hatékony, ha:
1. A csoport túl nagy. Az ideális létszám 5-10 fő, 20 fő felett már tömeg, azaz nagyon gyorsan beindul mindenkiben vagy az elbújási, vagy a csoportvezetési hajlam, az egymást generáló gátlásosság és gátlástalanság akadályozhatja az ötletek felmerülését vagy bevállalását.
2. A facilitátor elfelejti az elején tisztázni a folyamat két szakaszát, és a résztvevőknek esélyük sincs ehhez igazodni.
3. A facilitátor nem ügyel, hogy minden egyes résztvevő tiszteletben tartja-e a játékszabályokat. Hagyja, vagy éppen ösztönzi, hogy a résztvevők már az első szakaszban értékeljék egymás ötleteit, kritizáljanak, válogassanak. Így azt kockáztatják, hogy a legjobb ötletek bent ragadnak valakiben. Ha a résztvevők érzik, hogy számít, amit mondanak, felszabadultabbak és kreatívabbak lesznek.
4. A válogatás önkényesen vagy nem az elérni kívánt végtermék szempontjából zajlik. A résztvevők csak úgy javasoljanak egy ötletet megtartásra vagy elvetésre, ha javaslatukat tartalmi érvvel támasztják alá, nem esetleges személyeskedéssel vagy a végtermék szempontjából irreleváns okokkal.
A tartalmi érvek feltérképezik az ötletekben rejlő potenciált, az irrelevánsak félrevezetik vagy befullaszthatják az egész folyamatot.
Béres Károly
A brainstorming idegen test a mi szervezeti kultúránkban.
Mindaddig, amíg ezt a kifacsart államháztartást menedzsermezbe bújtatott káderek, mérnökök és egyéb "multilaterálisan" agyonképzett emberek irányítják, addig a brénsztórming csak egy mímelt problémamegoldó paradigma, amit rituálisan végre kell hajtani, akárcsak a SWOT-analízist, meg egyéb menedzsernyelven kimondható izécskét.
Úgyis tudjuk, mi lesz a vége: így vagy úgy, de mégiscsak a főnök elképzelése kerül megvalósításra, hiszen mi másért lenne a székében a jóember, képzettsége ellenére, ám meggyődései közvetlen folyományaként?
Amit mi értünk brénsztórming alatt, az a elnöki koncepció legitimálása a nyugati demo/meritokrácia kaméleonisztikusan adaptált elvei szerint.
Soós Róbert
A brainstorming egyik erőssége, hogy olyan mennyiségű és minőségű ötlet felhalmozására, előbányászásra alkalmas, amelyet egyetlen ember képtelen kisajtolni magából.
A másik előnye, hogy nemcsak a logikai okfejtésen és az egyéni intuíción alapuló ötleteket tartja értékesnek, hanem a szabad asszociáción alapuló ötleteknek is teret ad.
A brainstormingot pontosan két erősségének kiiktatásával lehet elrontani:
Egyrészt: ha valaki egyszemélyes agyalását akarja megerősíteni egy kisebb csoport segítségével. A csoport szerepe itt csak annyi, hogy legitimizálja a vezér ötleteit, de nem ad semmit hozzá, valójában csak bólogat.
Másrészt: ha a csoport már az ötlet elmondásakor értékeli és szűri az ötleteket, akkor valószínű pontosan azok az őrültségek fognak kiszűrődni, amelyek lehet, önmagukban nem értékesek, de segítik a szabad asszociációt, és felpezsdítik a csoportot, amely így inkább képes lesz valami újat, eredetit, mást kisajtolni magából.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!