Lakossági fórum Verespatakon: üvöltöttek kifulladásig
Sipos Zoltán 2006. július 25. 17:31, utolsó frissítés: 15:19#b#[fotóriport]#/b# Nagyjából már lecsillapodtak a tüntetők a kérdezz-felelek programpontra, így hallani is lehetett valamit az RMGC, a zöldek és a helyiek vitájából.
A rendezvényt megzavaró zöldek, illetve spontán ellentüntetők miatt alig lehetett érteni valamit tegnap Verespatakon a projektet bemutató Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) képviselőinek szavaiból: a zöldek a moderátor ismételt felhívása ellenére sem hallgattak el és az egész bemutatót végigfütyülték, illetve ordították – az RMGC-képviselők nem tehettek mást, mint megpróbáltak úgy tenni, mintha nem látnák/hallanák a tiltakozókat.
Az aktivisták 30-40 fős csoportját percek alatt elszigetelte egy RMGC-párti „ellentüntetőkből” álló csoport – az egymást túlharsogni próbáló demonstrálók közé csendőrök álltak.
Indulatos percek következtek:
a bányavállalat vezetőit többek közt „hazugnak” nevező, illetve kifütyülő zöldeket elnyomta a bánya-pártiak vastapsa, a Vrem sa muncim! (dolgozni akarunk) felkiáltások; az ellentüntetők a zöldeket ciupercarii-nak, vagyis gombászoknak csúfolták. Komolyabb összecsapás nem történt, talán azt leszámítva, hogy nem ellenőrzött hírek szerint az RMGC-pártiak meglökdöstek egy zöld aktivistát.
Közben a lakossági fórum több száz fős hallgatósága meglehetősen irritáltan tűrte a nem csituló zajongást.
A verespataki sportpályán megrendezett lakossági fórum második részére, a kérdezz-felelekre valamennyire lecsendesedtek a kedélyek: a zöldek hátrébb vonultak és a médiának nyilatkozgattak – ekkorra azonban már a zöld pólókba öltözött RMGC-párti ellentüntetők annyira belejöttek, hogy nemcsak a projektet kritizáló felszólalókat fütyülték ki, hanem a bányanyitás mellett érvelőket is.
Egyébként itt az volt a szabály, hogy akinek kérdése volt, az előre fel kellett iratkozzon egy listára. Öt perce volt feltenni a kérdését, a beruházó pedig eldönthette, hogy helyben kíván-e válaszolni a felvetésre, vagy a későbbiekben írásban kapja majd meg a kérdező a felvilágosítást; az volt jellemző, hogy a kényelmetlen kérdésekre azonnal válaszoltak az RMGC képviselői.
A cián nem is öl?
A fórumon elhangzott például az, hogy valójában súlyos tévedésben élnek azok, akik azt hiszik, hogy a cián öl: Romániában több, mint 40 éve dolgoznak ciános technológiával, és a nagybányai katasztrófán kívül nem is történt más baleset, mivel "felelősségteljesen használták a megoldást".
A felszólaló szerint ugyanakkor a verespataki ülepítőtó csak annyiban hasonlít majd a nagybányaira, hogy mindekettőt „tónak” nevezik, egyébként koncepciójuk, tervezésük, karbantartásuk teljesen eltér.
Egy verespataki lakos arra volt kíváncsi, vajon mit lép majd az RMGC, hogyha ő nem hajlandó elköltözni? A válasz: akik nem akarnak elmenni, csak szóljanak, és úgy alakítják át a kitermelés terveit, hogy birtokuk sértetlen marad.
Sérelmezték továbbá,
hogy míg a bányavállalat folyton „fenntartható beruházásról” beszél, a projekt alig 11 évig tart: pedig köztudott, hogy fenntartható fejlődés alatt azt értjük, hogy egy-egy befektetést legkevesebb 50 évre terveznek.
Azoknak a fiatal bányászoknak, akik jelenleg a zöldek ellen tüntetnek, semmi reményük nem lehet arra, hogy a bányavállalattól mennek majd nyugdíjba, biztosan új foglalkozás után kell majd nézniük 40-50 éves korukban – hangzott egy észrevétel. Mezőgazdaságból, turizmusból kényszerülnek majd megélni, és ha az akkor majd lehetséges lesz, miért nem lehetséges már most? – kérdezték.
Aston: egy bánya nem hoz fenntartható fejlődést
John Aston, a kanadai-román cég elnökhelyettese elmondta, tervezéskor arra törekedtek, hogy a lehető leghosszabb ideig folyjon a kitermelés úgy, hogy közben rentábilis is legyen. Így 14 évig fog folyni a kitermelés – pedig Indonéziában például létezik egy olyan bánya, mely a verespataki aranymennyiséget nyolc hónap alatt tudná kitermelni.
Fenntartható fejlődéshez erős gazdaságra, erős és egészséges társadalomra van szükség – így Aston – és téved az, aki azt hiszi, hogy ez a projekt egy csapásra a fenntartható fejlődés lehetőségét hozza a térségbe. Így tehát ötleteket, javaslatokat várnak további fejlesztésekre; az elnök-helyettes pedig arra buzdította helyieket, hogy ha van valamilyen üzleti elképzelésük, vágjanak bele.
Felmerült, hogy az RMGC azzal veszi el a kedvét a vállalkozástól a helyieknek, hogy 2002-ben úgy módosította a városrendezési tervet, hogy lehetetlen elindítani bármilyen tevékenységet, ha az nem bányászattal kapcsolatos.
Aston elismerte, valóban van ebben igazság, csakhogy a bányavállalat a település területének csupán egynegyedére tart igényt. A település háromnegyedében ki-ki úgy eszközöl beruházásokat, ahogy akar, és elmondta, hogy tudomásuk szerint ebben a „szabad” részben soha senki nem kért jóváhagyást fejlesztésekre.
Fizetésekről nem esett szó
Kérdés továbbá, hogy a cég hány helyi lakost alkalmaz majd a mintegy 1200 munkahelyre, és vajon mekkorák lesznek a fizetésbeli különbségek a helyiek és a külföldi alkalmazottak között? Az egyik RMGC-képviselő biztosította a hallgatóságot, hogy a bánya felépítése során csak 40 külföldit vesznek fel – arról, hogy a kitermelés során ez az arány hogyan alakul, nem szólt, és a bérekre sem tért ki.
Az egyik civil egy 2002-es jelentést mutatott be: a cég befektetőinek címzett dokumentumból kiderül, hogy a bányában a vártnál valójában sokkal kevesebb – alig 248 – alkalmazottra lesz szüksége az RMGC-nek, nagyon sok külföldit alkalmaznak, a bérkülönbségek pedig hatalmasak lennének.
A bánya igazgatója például 200 ezer dollárt keresne majd évente. Ugyanakkor míg egy külföldi menedzser esetében 175 ezer dolláros évi fizetéssel számolnak, román kollégájának alig 18 ezerrel kell beérnie. Egy szakképzett munkás pedig évente alig 6500 dollárt kereshet majd.
Nem minden civil ellenzi a bányaprojektet
John Aston szerint ezzel a cég weboldaláról letöltött dokumentummal már annyit riogattak, hogy az már unalmas: szerinte ez 2002-es számadatokat tükröz és különben is, nem a teljes verespataki kitermelésről szól, hanem csak annak egy részéről, a kőfejtőről. A nyereség háromnegyede pedig Romániában marad – így az elnökhelyettes.
A Youth Action for Peace aktivistája szerint nem igaz, hogy a romániai civil társadalom egésze a kitermelés ellen lenne, magukat hozva fel ellenpéldaként.
Egy levelezőlistáról beszélt, ahol megkérdezték a beruházást ellenző civileket, milyen alternatívákat ajánlanak a térség számára, illetve hogy a tiltakozásokon kívül milyen más projektjeik voltak. Mint elmondta, a civilek válasza az volt, hogy ők aktivisták, nem humanitárius szervezeteket képviselnek, így tehát nem az ő dolguk a kitermelésre alternatívákat nyújtó projekteken agyalni.
A zárópénz egyelőre függőben
További kérdés volt, hogy mivel az EU-irányelvek szerint minden beruházónak elegendő pénze kell legyen félretéve egy független bankban a bánya biztonságos bezárásához, az RMGC vajon melyik banknál nyitotta meg ezt a számlát, és évente mennyi pénzt fizetnek be rá?
Aston szerint ezügyben még nem egyeztek meg a román hatóságokkal, és nem is lesznek tárgyalások róla addig, amíg a kitermeléshez szükséges engedélyeket be nem szerzik. Biztosított, hogy a lehető legnyitottabban és legátlátszóbb körülmények közt kívánnak majd tárgyalni erről.
A hallgatóság közül valaki megkérdezte még, hogy vajon van-e az RMGC-nek valamilyen fejlesztési stratégiája, miután bezárták a bányát? Aston válaszképp elmondta, általában kudarcra van ítélve az, ha egy bányavállalat a saját elképzelését próbálja gyakorlatba ültetni. Sokkal jobb, ha a helyiek mondják meg, mit szeretnének kezdeni magukkal, miután bányászni már nem lehet. Az RMGC hajlandó partnerségre lépni bárkivel, aki segíteni akarja a közösséget.
500 tonna cián Budapesten: a románok mért nem panaszkodnak?
Az ír származású elnökhelyettes külön kiemelte a Drumul Aurului nevű civil turisztikai kezdeményezést és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a „sok jó ötlettel rendelkező” Alburnus Maior elzárkózik az együttműködés elől.
Ami a bezárás utáni időket illeti, Aston egy német példával vázolta a lehetőségeket: ott ugyanis van két közösség, két – bezárt – uránbánya mellett. Az egyik közösség virágzik és luxus-üdülőtelepet működtet, a másik nem. Mint elmondta, ha valaki megkérdezi a helyieket, miért van ez a különbség, akkor azt fogják válaszolni, azért, mert az első város polgármestere sokkal aktívabb volt, mint a másiké.
Az estébe nyúló fórumon nem volt hiány személyeskedő/rágalmazó megnyilvánulásokban: Astonról például elmondták, hogy részt vett egy olyan tanzániai kitermelésben, ahol 52 személyt temettek el élve – ennek a valóságát az elnökhelyettes elutasította. Alan Hill RMGC-elnököt „Alan Kill”-nek nevezték, és elmondták, hogy az elnök egy korábbi, perui bányaprojektje miatt nehézfémek kerültek az ott élők szervezetébe.
Ha nem számoljuk Hary Ildikó magyarországi Greenpeace-aktivista kifütyülését, amikor fordítót kért, a legnacionalistább retorikai fogással épp az ír származású Aston élt.
A magyar aggodalmakra válaszképp elmondta, évi 500 tonna ciánt importálnak Budapestre gyógyszeripari felhasználásra, de egyetlen románt sem hallott panaszkodni, hogy a magyarok ciánnal szennyezik a Dunát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!