2017. november 21. keddOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Igazi bolond talán nincs is"

kérdezett:Balázs D. Attila 2001. november 20. 20:21, utolsó frissítés: 20:21

"Ha olyan jelenet volna, amitől félek, azt nem vállalnám, mert félni csak attól kell, ami bűn" -- nyilatkozta Eperjes Károly Nagyváradon, a Bolondok éneke forgatásán a Transindexnek.




Bolondok éneke címmel forgat játékfilmet Bereczki Csaba Nagyváradon. A stáb ottlétét már az első napon, november 13-án híd- és útlezárások jelezték. Az első két napon a város központja, a Körös-part Körös szálló felőli része és a Park szálló voltak a forgatás helyszínei. A harmadik napon már a Váradhoz közeli Örvénden forgatott a csapat, ahol a ma kultúrotthonként működő régi kúria szolgált díszletként. A filmben Harkányi Endre és Gubás Gabi is játszik. A csütörtöki forgatás után, este faggattam a film főszereplőjét, Eperjes Károlyt, aki Horváth Imrét alakítja.


-- Milyen szálak kötik Erdélyhez?

Eperjes Károly: -- A szívem. A szívem, meg Magyarok Nagyasszonya köt Erdélyhez... és a csíksomlyói madonna. Az ezeréves kereszténységünk, a Szent Korona.




-- Hogy készült erre a szerepre, és mire összpontosít a költő alakjának megformálásában?

Bereczki Csaba (balról) és Harkányi Endre
-- Mindig a jó "könyv" alapján döntöm el, hogy valamit elvállalok-e, vagy sem. Ezt minőségi munkának érzem, úgy gondolom, hogy érdemes volt elvállalni. Aztán, amikor megtudtam, hogy Horváth Imrét kell játszanom, aki egy közismert figura volt a városban, akkor több kollégám, az idősek, a rendezők mondták is nekem, hogy milyen jóban voltak vele.


-- Mennyire ismeri a költő verseit?

-- Nem ismerem kellően. Egy-kettőt mutatott Csaba annak idején, amikor először ideadta a forgatókönyvet, de az öt éve volt.


-- Mi derül ki a forgatókönyből Horváth Imréről?

-- Én nem szeretném őt egy az egyben játszani, mert az egy másik történet lenne. Ez a film nem egyszerűen őróla szól, a versei nem hangzanak el benne. A képkockákról a néző csak azt tudja meg, hogy Horváth Imre 1948-1950 tájékán közkedvelt, vidám értelmiségi-művészfigura volt. Csak azt tudjuk meg, hogyan és milyen miliőben élt itt. A bolondokháza speciális helyzet. Ő oda menekült, és aztán az intézetben is ragad. Az ő élettörténetét kicsit átdolgozta a rendező... nagy hatással volt rá a személye.

Végül is nem kell õrültet játsszon...

-- Nem. Hiszen a forgatókönyv sztorija szerint gyanús ugyan néhány embernek, hogy ez az ember nem őrültként van az intézetben, de ezt Horváth Imre jól titkolja.


-- Volt már alkalma bolondot játszani?

-- Többször is előfordult; a legismertebb mondjuk a Kakukkfészek Mac Murphy-je. De az sem volt bolond. Igazi bolond talán nincs is.

-- Mi a film üzenete?

-- Biztosan az, hogy a gyökereket nem kell elveszíteni. Még ha rá is kényszerül valaki arra, hogy máshol éljen, a gyökereket soha ne veszítse el. Olyan szép a vége és olyan finom, hogy nem szeretném előre ellőni. Szép gondolat a vége. Nem egy hagyományos befejezés. Nem is mondom el (mosoly).


-- Megfordult már a fejében, hogy maga is rendezzen?

-- Igen. Szeretek a filmben alkotótárs lenni, nem csak fényvisszaverő felület. Van, aki ezt elfogadja, van aki nem. Rendszerint elfogadják, mert nem szoktam a munka ellenében dolgozni, hanem épp ellenkezőleg: a munkáért vagyok ott. Próbálkozom. Most úgy tűnik, hogy színházban és filmben is fogok dolgozni -- bár kielégít a színészet. De most, hogy már öregszem, középkorú vagyok, érdekel, hogy néha kipróbáljam magamat ebben is.

Horváth Imrét Eperjes Károly alakítja


-- Mondjon néhány szót a kortárs magyar filmről. Mit remél, mit jósol?

-- A magyar film -- ugyanúgy, ahogy szerte a világban a film és általában az "alkotók" -- válságban van. Nem a művészet, nem a film, nem a színház van válságban, hanem egyes fura alkotók, és sajnos mind a színházban, mind a filmekben a fura alkotó alkotják a többséget. Nagyon törekszenek a katarzisra, a megtisztulásra. Ahogy József Attila mondja: "az igazat mondd, ne csak a valódit". Jobb esetben csak a valóságot mutatják, az igazságot nem. Ha nincs a valóságon felül igazsága egy filmnek, színháznak, akkor nincs igazán hasznára az emberiségnek. Miféle orvos az, aki nem gyógyít, aki csak metsz, aki csak megmondja, hogy mi a páciens baja? Bár a röntgenorvos ilyen, de mi van a gyógyítással? Most az a baj, hogy a röntgenek is rosszak. A művészröntgenek. Egyre többen helytelenül állítják fel a diagnózist és deprimálják a nézőt. Ez a legszörnyűbb. Én vallom, hogy a filmeknek -- ugyan nem deklaráltan -- de tanítani kell. Minden filmnek. Akkor válik művészetté. Ha nem ad többet, hanem csak lehúz, elembertelenít, deprimál, vaddá tesz, az nem művészet.


-- Hogy lehet ebből kilábalni?

-- Lelki megújhodással. Anélkül nem megy. Újra megfogni az Isten kezét. Isten nélkül nem megy. Lehet, de nem érdemes. Isten nélkül dögvész, azaz kárhozat van. Istennel együtt ugyan lesz kálvária, de feltámadás, katarzis is.


-- Amikor este lefekszik, de annyira álmos, hogy nem is képes aludni, akkor melyik az a könyv, amelyet leginkább levesz a polcról?

-- A Biblia.


-- Azon belül?

-- Ahol kinyílik, vagy ahol éppen tartok.


-- Kik a kedvenc költő, írói?

-- Sok van. József Attila, Ady, Pilinszky, Dosztojevszkij, Móra, Móricz Zsigmond, most Hemingway, de annyit mondhatnék még...


-- Kedvenc film és filmrendező?

-- Sok kedvenc van, de talán a legkedvesebb Tarkovszkij Andrej Rljubjov című alkotása. Az számomra az etalon. Még van egy-kettő, mert a magyar film is roppant gazdag. Szerintem a világ legjobb rendezője egy dél-erdélyi származású magyar rendező, Szőcs István. Szerintem minden jó rendező az ő köpenyéből bújt ki, de az olasz neorealizmus mindenképpen. Volt szerencsém találkozni vele, és személyes kapcsolatban is álltunk. Sajnos olyan öreg volt, hogy nem merte megcsinálni az utolsó filmjét, pedig velem tervezte. Kiváló filmjei voltak. Nem sokat filmezett, mert neki Magyarországról is disszidálnia kellett az 50-es években. Nekem ő áll a rendező-toplista első helyén (Emberek a havason, Ének a búzamezőkről. ). Ha él még a 60-as 70-es években, olyan filmeket rendezett volna, hogy hihetetlen. No dehát Huszárik, Fábry, Makk, Szabó István. Szinte mindegyikkel volt módom dolgozni, néha többször is. Gazdagok vagyunk.


-- Hogyan látja az internetet?

-- Ez furcsa helyzet. Nekem ez az alapfoglalkozásom, ez volt az első. Számítástechnikát tanultam Fehérváron, de nagyon idegesített. A már nyugdíjas matematikatanár apám miatt ott fociztam és elvégeztem ezt az iskolát, méghozzá jó eredménnyel, de azóta sem érdekel és nem is szeretem. A gépek engem ilyen szempontból idegesítenek. Csak akkor nem, amikor például az autó működik. Egyébként nem élek az internettel, mert ha elkezdenék foglalkozni vele, akkor rabjává válnék. Ha én valamit elkezdek, akkor abba belevetem magam. Inkább könyveket veszek a kezembe, vagy egy-egy filmet nézek meg, zenét hallgatok.


-- Fél attól, hogy egyszer eltűnik a könyv?

-- Nem fog, nem tud eltűnni. Akinek eltűnik a könyve, akkor a személy tűnik el, nem a könyv. Akinek eltűnik, az ráfázik. A könyv olyan, mint az anyanyelv: nem tűnik el, legfeljebb hanyagolják. Az objektív és a jó nem tűnhet el.

-- Van példaképe?

-- Jézus és Mária.


-- Szakmai példakép?

-- Latinovits Zoltán, Soós Imre, Anthony Quinn, de Szabó Lajka is lehetne. Balczó Andrást is mondhatnám, mint sportembert és barátot, diákkori példaképemet. A szüleim. Példaképek nélkül nem érdemes élni. De az első helyen van az Úr Jézus és az édesanyja, Mária. Nagy példaképeim a védőszentjeim is, Szent Károly és Szent Imre herceg.


-- A Horváth Imre-filmhez visszatérve: a napokban fognak forgatni egy esküvői jelenetet. Mondjon néhány szót erről a rendhagyó esküvőről!

-- Ez nem szokványos esküvő. Ilyet még nem csináltam soha: a vőlegény megszökik. Adott a feladat, azt kell eljátsszam, ami le van írva. De nem ez az első eset. A Hídemberben Széchenyi esküvője felemelő, mert az egészen katarktikus jelenet volt. Ez a mostani jelenet tragikus, de biztosan lesz olyan ember, aki tragikomikusnak fogja érezni.


-- Fél egy kicsit ettől a jelenettől?

-- Attól félek a legjobban, hogy megfázom, mert itt egyre hidegebb lesz. A nehéz munkától nem félek. A jó munka rendszerint nehéz. Én a külső körülmények okozta nehézségektől szoktam félni. De nem is félek, mert "Félni nem szabad!" azt mondja az Úr, inkább tartok tőle, ódzkodom, vagy izgulok. Nincs olyan jelenet, amitől féljek. Ha volna, azt nem vállalnám el, mert félni csak attól kell, ami bűn.


-- Ön szerint mennyire fontos a vallás, a hit?

-- Nagyon fontosnak tartom. Ha a művészek és az értelmiség visszatalálna Istenhöz, vagy rátalálna Istenre, akkor nem itt tartanának a nemzetek, és nem itt tartana a munkásosztály és a parasztság.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS