2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Darwin Karcsi, a terrorista

Markó Bálint 2006. május 30. 15:07, utolsó frissítés: 15:03

#b#[vita]#/b# Vajon keresztre kell-e feszíteni a kémikusokat vagy a fizikusokat Hiroshimáért? Esetleg pellengérre állíthatjuk-e a mikrobiológusokat a biológiai hadviselés rémképéért?


A kérdés retorikus, a válasz pedig, józan ésszel, tagadó. Vagy legalábbis annak tűnik.

K. G. nem minden érzelemtől mentes írását, vagy inkább röpiratát olvasva (Az evolúciós ideológia globális következményeiről) azonban felsejlik bennem, hogy a dolgok ezek szerint mégsem így állnak.

Egyszerűsítve, véleménye alapján, közvetve az evolúcióbiológusokat, vagy, miért ne, a biológusokat úgy általában tehetjük felelőssé a globalizációs rendellenességekért, az emberi tevékenység kontrollálatlanságáért, sőt a madárinfluenzáért is. Bár K. G. hadat üzen a média által felfújt témáknak (v.ö. K. G.: Kit néznek madárnak?), valójában az ő röpirata is az általa elítélt befolyást tükrözi.

Hiszen nem tesz túl sok jót írása tudományos hitelességének olyan értelmezhetetlen kifejezések használata, mint evolúciós rasszizmus vagy az ökoszisztéma globális helyzete (a populáris hiedelemmel szemben az ökoszisztéma egy absztrakt fogalom, elemei és a köztük lévő kapcsolatok által defineált, ezek megnevezése nélkül értelmezhetetlen, s körülbelül annyira lehet globális helyzetéről beszélni, mint napos hétvégén jót sétálni egy családfa-erdőben).



(illusztráció: toothpaste for dinner)


Az „öko”-címke korlátlan használata

az ökológia, mint jól körülhatárolt metodológiával és kutatási témákkal rendelkező biológiai tudományterület definícióitól teljes mértékben függetlenül tipikus példája a média által divatszóvá emelt, valós tartalmuktól megfosztott kifejezések felületes használatának.

Kevés lenne persze e tér az ökológia mibenlétének tisztázására, de K. G. figyelmébe ajánlom a továbbiakban e területen megjelenő számtalan nagyszerű szaklapot (Ecology, Animal Ecology, Oecologia stb.) a fennforgó kutatási témák behatárolása végett, valamint magyar vonatkozásban Juhász-Nagy Pál fogalomtisztázó műveit (pl. Beszélgetések az ökológiáról, Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladata stb.), de akár újabban megjelent egyetemi jegyzeteket is (pl. Szentesi Árpád és Török János: Állatökológia, Budapest, 1997).

Juhász-Nagygyal sóhajtva szabadon: milyen jó is az atomfizikusoknak, hiszen szakkifejezéseiket, az ökológusokéval ellentétben, nem próbálják értelmükből kiforgatni és eltorzítani. K. G. cikkében elsősorban


az ún. evolúciós ideológiának esik neki,

kifejtve, hogy alapvetően imorális vélt vagy valós felsőbbrendűségünk ilyetén módon való állandó tudományos propagálása. No meg a technológiai fejlődés, amiért – bár ez már valami diffúz összeesküvés-elméletbe illő – szintén az evolúciós „ideológia” a felelős.

Meg kell nyugtatnom az olvasókat, a valódi biológusoknak (a molekuláris biológustól az ökológusokig) eszébe sem jut az evolúciót a fenti módon értelmezni, és globális válságok vélt vagy valós kirobbantása sem nyomasztja tudatukat.

Az evolúció, mint folyamat ugyanis egyáltalán nem szükségszerűen komplexitás- és IQ-növelő – a közhiedelemmel ellentétben. Kiváló példa erre a parazita fajok fejlődése egyes csoportokban, melyek szabadon élő őseik élősködő életmód szempontjából felesleges bonyolultságát „cserélték le” a hasznos és jóval „olcsóbban” fenntartható egyszerűségre. Számos ilyen példát találhatunk a rákok, rovarok és más gerinctelen csoportok között.

Evolúciósan fiatalnak tekinthetők például a kifejezetten csakis embert parazitáló galandférgek, hiszen ezek az emberrel együtt jelenhettek meg és vele együtt fejlődtek. Az evolúció pedig kimutatható jelenség és nem hipotézis, ahogy azt K. G. szeretné: a fajok átalakulása ma is történik, akár újabb baktériumtörzsek


megjelenése is ezt illusztrálja.

Azt, hogy ma már mennyire nem a K. G. által emlegetett nácizmus dívik tudományos körökben, igen jól illusztráják Richard Dawkins nagyszerű művei (Az önző gén, A vak órásmester stb.), de közelebbről akár Szathmáry Eörs munkái is (pl. magyarul Az evolúció nagy lépései, Budapest, 1997).

Jelen felfogásban az evolúciós történések alapjait sokkal inkább molekuláris, genetikai alapokkal kapcsoltan lehet és kell magyarázni, mintsem csupán a test hirtelen „tudatraébredésével”. Egyszerűsíthetünk: az ember, és vele együtt minden lény csupán hordozója a lényegnek, az „önző” géneknek, melyek fennmaradása és terjedése az őket magábafoglaló test (mint jármű) tökéletesedésén múlik, bármit is jelentsen ez utóbbi.


A K. G. által felvezetésképpen hivatkozott Nature-cikkben (Patterson és mtsai.: Genetic evidence for complex speciation of humans and chimpanzees – Nature, doi:10.1038/nature04789, p. 1-6, 2006.) a fentiekhez hasonlóan szó sem esik felsőbbrendűségről, sőt, a szerzők megfelelő tudományos alázattal viszonyulnak az ember evolúciójához, és igen fontos problémákra világítanak rá bármely (!) faj kialakulására, képződésére vonatkozóan.

S hogy esetleg később megcáfolhatja, finomíthatja eredményeiket bárki... Hát istenem, ez a fejlődés, Edison óta is változott a világítóeszközök előállításának technológiája, vagy nem?


Az evolucionista és a kreacionista álláspontok

közötti viták valóban újfent fellángoltak (v.ö. Barotányi Zoltán: Majom a családban – Darwin utóélete, MaNcs, XVIII/20., 2006), s ez úgy tűnik, mostanában elsősorban az evolucionista álláspontot az iskolai tananyagból teljes mértékben törlő egyesült államokbeli akcióknak köszönhető.

Ezekben a vitákban többnyire (akárcsak K. G. írásában) szembeállítják az evolúciós és a kreacionista elképzeléseket, mint két egymással birkózó ideológiát.

A evolúciós elmélet azonban nem egyszerűen „ideológia”, hanem egy bizonyítékokra épülő tudományos elméletrendszer (természetesen mint minden tudományos eredmény, vitatható és fejleszthető), aminek lényeges elemeit még maga a Vatikán is elismerte a ‘90-es években (a fajok átalakulását), s ez egyúttal annak a bizonyítéka hogy kellő józansággal kibékíthetők álláspontok, még ha nem is minden szinten.

Ami viszont továbbra is kényes pont: az ember kialakulása. Míg a kreacionista álláspont a piedesztálra állítja az embert, addig az evolucionista hozzáállás egyenesen leszedi a keresztvizet az emberről. Ezért támadták és támadják a mai napig is Darwint és utódait.

K. G. értelmezései a fentiek fényében következetlennek és ellentmondásosnak tűnnek. Kénytelen vagyok arra következtetésre jutni, hogy a mediatikus egyszerűsítés és az áltudományos populáris irodalom áldozata.

Írása önmagában is látletete a kor torz percepciójának a tudományos eredményekről (vö: klón-hiszti), sőt, az általa a biológusokon számon kért pontosságnak is tökéletes cáfolata. Talán nem a biológusok kellene pontosabban fogalmazzanak, hiszen ők tudják, miről beszélnek, hanem a róluk íróknak kellene kicsit jobban utánaolvasni, mielőtt egy fogalmat kipellengéreznek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS