2019. október 15. keddTeréz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Még egyszer az influenza-kacsáról és arról, ami sajnos igaz

Kardos Gábor 2006. május 19. 18:37, utolsó frissítés: 18:09

#i##b#Ökonácikként#/b# alsóbbrendűként kezelt madarak millióit gázosítjuk el, öljük halomra ipari módszerekkel, a többi baromfit meg jól őrzött lágerekbe zárjuk.#/i#





A H5N1 vírus valóban rendkívül veszélyes adaptációs képességekkel rendelkezik. Például szinte naprakészen képes követni a politika aktualitásait. Most éppen az európai integrációja miatt problematikus Romániában ütötte fel ismét a fejét, ahogyan Törökország felvételének drámai aktualitása idején pont onnan fenyegette az Unió országait a madárkór.

Talán emlékszünk még, mikor az Unió girbegurba határvonalát kínos pontossággal követve hetekig gyakorlatilag az összes EU-várományos országban terjedt, melyek csatlakozása amúgy is félelmeket kelthetett a közvéleményben. Elég különös az ismétlődő egybeesés.

Alfred Hitchcock reklámfotó a klasszikussá vált 
<div class=

1963-as horrorhoz, a Madarakhoz" title="Alfred Hitchcock reklámfotó a klasszikussá vált
1963-as horrorhoz, a Madarakhoz" >Alfred Hitchcock reklámfotó a klasszikussá vált
1963-as horrorhoz, a Madarakhoz


Lássuk talán közelebbről, hogyan is terjed

és egyáltalán mi terjed járványszerűen, mert az egyértelmű, hogy hosszabb idő után megint nagyon virulens. Ha máshol nem, a médiában biztosan. Senki sem vitatja a tényt, hogy humán pandémia nincs, vagyis emberről emberre a madárinfluenza nem terjed, legfeljebb a belőle marketing-mutációval kifejlődött médiavírus, az viszont rém gyorsan.

Az egész madársztori a rémhírterjesztés szokásos sémáját követi: az emberekben rejlő ősi félelmeket hathatósan felébresztő legmegalapozatlanabb "hír" is futótűzként terjed. Illetve nem pont ezt tapasztaljuk, mert a rémhírterjesztés ez esetben egyáltalán nem spontán "urban legend" vagy alulról jövő kezdeményezés, hanem teljességgel a tömegmédiák által gerjesztett központi rémhír.

Egyszóval kacsa
, a szó szoros értelmében. Persze nem egy kacsa a sok közül, hanem olyan vezető hír-kacsa, mely egyértelműen jelzi az úgynevezett "mértékadó" sajtó globális bulvárosodását. A madárinfluenza globális médiakezelése a rémhír ismérveinek maximálisan eleget tesz.


Úgy látszik, senki nem tudja, hogyan lehet leállítani a médiavírus terjedését és ismétlődő kiújulását. Mert ha elméletileg nem is lehet kizárni, hogy valamikor tényleg kialakulhat emberről emberre terjedő vírus és valódi humán pandémia, azt senki sem tudja még közelítőleg sem megmondani, hogy ez hetek, hónapok vagy évek kérdése. Ad absurdum évszázadokig kell még hallgatnunk a madárhisztériát, míg egyszer tényleg beigazolódik. Vagy sosem. Mindez a szenzációs hatás és a félelemkeltés hatékonysága szempontjából kvázi másodlagos.


Hogyan jutottunk ide? A sajtó elbulvárosodása

nemcsak a nyugati civilizáció mély értékválságából és általános kulturális hanyatlásából következik, hanem főként abból, hogy híriparként működik és a korábbi "kézműves" újságírásról pontosan olyan globális tömeggyártásra, illetve tömegmarketingre állt át, mint minden más szektor ipara, ahogyan az élelmiszeripar vagy a boripar is egyre inkább gagyi tömegtermékeket gyárt és promotál. Ezt nevezik szemérmesen "globalizációnak".

Pontosan olyan dömpingszerűen kapjuk kézhez, szemhez és fülhöz a madárhisztériát, mint a globális híripar tömegtermékét és mint gagyimarketinget, ahogyan a kólákat, a nemzetközi reklámkampányokkal lanszírozott gagyivudi filmekkel együtt piacra dobott kütyüket (őslénypark-pólókat, műanyag csőrikés kulcstartókat) és mindent, amit a globális masszamarketing tömegipara legyárt "nekünk" a profitmaximalizálás jegyében. Igénytelen hülyének nézve minket, embereket. Már amíg hagyjuk.

Pedig az emberek sosem voltak és remélhetőleg e tömeges hülyére-vevés ellenére a jövőben sem válnak olyan ostobává, hogy ne tudnák: egészen más érdekek állnak a háttérben, mint amiről a masszamédiákban hallunk. Nem is kell hosszan fejtegetni a madarak és emberek számára csodásan hatékony oltóanyagokat kínáló gyógyszerlobbik szerepét, mert ezt úgyszólván mindenki tudja. (Annál kínosabb, hogy tömegtájékoztatás címén ennyire hülyének néznek minket.)

Már előre beígérték, hogy az adófizetők pénzén fognak ellenszert adni nekünk az egyébként máig notóriusan nem létező humán pandémia ellen, amiből lám, a politikai tömegmarketing is profitál. Valahonnan ismerős ez a "megvédünk magunktól" módszer...

Betörik az ablakunkat, alkalmasint az ajtót is, aztán bejönnek rajta és megmondják, hol csináltathatjuk meg, milyen hitelből és egyáltalán: forduljunk csak hozzájuk bizalommal a jövőben is, ha nem akarjuk, hogy ilyen szörnyű dolgok történjenek velünk. Hogy valami megvadult madár csak úgy betörje az ablakunkat...

Mutatják a tettes tetemét is, hogy már levadászták nekünk, mert számukra a mi biztonságunk a legfontosabb. És mi hiszünk nekik. Mert tömegesen elhisszük, hogy egyedül nem tehetünk mást azokkal szemben, akik ránk törnek ajtót-ablakot. Pedig közösen fellépve sokszor nagyobb erőt képviselhetnénk és erőszak nélkül, demokratikus jogainkkal és kötelességeinkkel valóban élve hamar lerázhatnánk a globális gagyi-igát. Tavasszal láttunk erre példát Franciaországban.


Tippi Hedren, a film egyik sztárjaTippi Hedren, a film egyik sztárja



A neten terjedő számítógép-vírusok esetében

(rosszindulatú és közismerten téves feltételezések szerint!) a vírusvédő programokat gyártó cégek szoktak időnként vírust is gyártani, sőt terjesztik is, hogy jobban eladhassák az adott vírussal szemben "egyedül hatékony" terméküket, de ez a lehetőség a madárinfluenzára és ránk, emberekre alkalmazva talán mégiscsak túl szörnyű feltételezés. Bár – hogy mást ne említsünk – a Corporation című film beszámol hasonlóan szörnyű tényekről.

Az USA legfelső bírósága például kimondta: a megszületett emberen kívül minden élőlény szabadalmaztatható, így az emberiség génkincse ma minden jogi akadály nélkül multik tulajdonába kerül.

Sőt, a törvény előtt jogi személynek minősülő multik az idézett joggyakorlat alapján akár emberi embrió-szabadalmak tulajdonosai is lehetnek, mivel az embriók csodás polgári jogrendünkben – a multikkal ellentétben – nem jogi személyek. Ilyen kontextusban a génmanipuláló multi-Mengelék tevékenysége már nem számít minden alapot nélkülöző agyrémnek és paranoid képzelődésnek, hanem az említett tömegipar tevékenységéhez tartozik és annak embertelen logikájából következik.





A marketingcivilizáció perverz logikájából

adódik az is, hogy a virológusok nem cáfolják határozottan a rémhíreket, hiszen akkor nem szerepelhetnének ennyit a médiában, és nem tudnának tevékenységükre ezáltal kiemelt társadalmi támogatást szerezni – vagyis a korábbinál sokkal nagyobb költségvetést, érdeklődést és megbecsülést.

Nemcsak egyszerű hiúsági vagy pénzkérdésről van szó, mert egy kultúrát pont az különbözteti meg a közönséges civilizációtól, hogy a közösségi, illetve világérdek valóban az önkény és az egománia fölé kerülhet benne. Ezért nem kultúra, ami itt van, csak civilizáció.

Mégsem ebben az irányban érdemes keresgélni, hogy a jelenség leglényegét feltárjuk, függetlenül attól, hogy a multik "globálisnak" mondott érdekeit akár önkéntes alapon is védelmezők hamar "összeesküvés-elméletnek" minősítenek minden feltevést, sőt tényfeltárást, mihelyt "globális" multiérdekeket sért.

Apropó irány... Noha a vándormadarak egyébként évezredek óta észak-déli irányban szoktak vándorolni, ezúttal keletről nyugatra jöttek. (Hiszen tudjuk: egyértelműen a távoli Keletről fenyegeti most "halálos veszély" a Nyugatot – ami gazdaságilag és kulturálisan egyébként igaz is, csak madárhisztériává átkódolva válik a valósággal való szembenézés helyetti szánalmas rémmesévé).

Szóval ezek a médiamadarak, ezek az elvadult médiakacsák hetekig egy helyben repültek az EU határán, majd egyszerre, mint valami jeladásra, több fronton támadva csaptak le ránk. Kész Hitchcock az egész.


A madárhisztéria fő manipulációs irányát

azonban mindezekkel a sajtóban legfeljebb nagyon marginálisan érintett tényezőkkel még nem tártuk fel. Ami miatt a híriparnak sürgősen le kellett tömeggyártani nekünk ezt a madárhisztériát, az főként az lehetett, hogy részben a kergemarhakór és egyéb valós botrányok miatt egyre többen fordultak el a mesterséges tömegipari élelmiszerektől, egyre többen fordultak a bio- és a természetesebb termékek felé, amivel együtt járt az is, hogy tömeges méretekben erősödött az ipar- és multiglobalizáció-ellenesség.

Olyannyira, hogy már veszélybe került a gagyimarketing egész globális rendszere. Tenni kellett valamit. A globális terror, azaz a félelemkeltés ma uralkodó globális rendszerében a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer az lehetett, ha elérik, hogy féljünk a természettől és mindentől, ami természetes, mert így továbbra is megvesszük az iparilag gyártott és ellenőrzött tömegtermékeket.

A természettel szemben pedig úgy lehet a legáltalánosabb globális félelmet kelteni, ha a földünk egész életterét benépesítő és azon belül mindenütt szabadon mozgó madaraktól félünk. Ezért kellett itt annyira a madárinfluenza.



A madár és az ő szabad szárnyalása ráadásul a szabadság legősibb és legtermészetesebb jelképe számunkra. Így a madárhisztériával két legyet üthettek egy csapásra: nemcsak a természettel szemben keltenek bennünk félelmet, hanem a szabadságot is kvázi halálos fertőzésnek tüntetik fel, melynek esetleges "járványszerű" terjedésétől gondosan és tudományos eszközökkel kell megóvni az embereket.

Pontosan ez történik. Világméretű kampány, valóságos természet- és szabadságellenes hadipropaganda. Volt idő, mikor már óránként hallhattuk az újabb jelentéseket a "frontról", hogy hány újabb tetemet találtak. Ilyen szánalmas módon vívja az ember globális háborúját saját világa és az egész élő természet ellen, mely minden szabadság eredendő és legtermészetesebb záloga.


Ha már a szabadságot emlegetjük,

éppen ma jutottunk el arra a pontra, hogy beláthatjuk, mi volt az ára világunkban annak, amit a szolgaságban tartott emberek felszabadításaként és az egyetemesnek vélt szabadságjogok kivívásaként éltünk meg. Mert ennek ökológiai ára a többi élőlény és egész természeti környezetünk példátlanul megnövekedett kizsákmányolása és rabigába taszítása volt.

Ez a modern ember vélt kényelmének ára: ahogyan az ókori despoták kényelmét önkényüknek kiszolgáltatott rabszolgák hada biztosította, úgy zsákmányolja ki a modern ember komfortjának ökológiai önkényuralma érdekében a többi élőlényt és egész természeti környezetét. Ezt nevezzük szabadságnak.

Ha következetesek lennénk, igazán vállalhatnánk az egész földi ökoszisztémára kiterjedő globális öko-lágerünk jelmondataként: Arbeit macht frei... Dolgozzon és pusztuljon csak a természet a mi "szabadságként" reklámozott önkényünkért!

Pedig közben a mi természetünk pusztul. Sőt, gazdasági-társadalmi rendszerünk alapvető igazságtalanságait, egész képmutató erőszakosságát és feszültségeinek alapját a természet és saját természetünk globális megerőszakolásából jobban megérthetnénk és megoldhatnánk.

(a Madarak 2,5 millió dollárba került 1962-ben, összbevétele 16 millió volt)(a Madarak 2,5 millió dollárba került 1962-ben, összbevétele 16 millió volt)


A madárhisztéria horrorjával

legmélyebb civilizációs félelmeinket próbáljuk rontásként elűzni, ahogyan a középkor köztéri haláltáncaival a kor bajait exorcizálták. Ma persze mindez a kor tudományos ideológiájának megfelelő köntösben jelentkezik, kaszás-csontvázas maskara helyett vegyvédelmi ruhában. Legfőbb civilizációs félelmünk pedig egyértelműen az ökokatasztrófa.

Ennek vírussá metaforizált "járványa" a madárinfluenza. Ebből aligha fognak kigyógyítani minket a gyógyszerlobbik csodavakcinái, mert az ezeket gyártó vegyipar meghatározó része a problémának.

Ha csak egy pillanatra elvonatkoztatunk a folyamatos agymosástól és mintegy kívülről, az ökoszisztéma madártávlatából nézzük magunkat, döbbenetes kép tárul elénk. Valóságos ökonácikként nálunk alsóbbrendűként kezelt és gyanúsnak tartott madarak millióit gázosítjuk el vagy öljük halomra más ipari módszerekkel, a többi baromfit meg jól őrzött lágerekbe zárjuk, ahogy igazi ökonácikhoz illik.

Vegyük már észre, hogy ezen a bolygón minden más élőlénnyel szemben pontosan a nácik önjelölt felsőbbrendűségével fellépve zsarnokoskodunk. A madárhisztéria az emberi ostobaság és öko-agresszivitás egyik legvirulensebb mai megnyilvánulása, melyben a hitleri élettér-elméletet ökológiailag kiterjesztve a többi földi élőlénnyel szemben a "felsőbbrendűbb" nyugati ember kíméletlen globális világgyarmatosításként valósítja meg, ami mára "civilizációnk" fő rendszerinerciájának, és ezáltal fő törekvésének bizonyult.


Galád összeesküvés sem kell hozzá

(az túl emberi mozzanat lenne), egy rossz rendszer inerciája bőven elég ilyen bután erőből működő globális hatalmi automatizmusok kialakulásához, melyeket szemérmesen "gazdasági kényszernek" mondanak, pedig valójában a közösség politikai impotenciájának, a közérdekkel ellentétes despotikus törvényeinek és tunyaságának megnyilvánulásai.

Talán még az tesz minket nyomokban emberivé ebben a történetben, hogy nem merjünk a tények tükrében meglátni magunkat és azt, hogy mit is teszünk valójában a náci kizárólagossággal saját "felsőbbrendű" fajunk (a nyugati fehér ember) privát élettereként és gyarmataként kezelt bolygón. Inkább nézzük a világot és magunkat a tömegmédiák görbe tükrében. Lelkünk rajta. Meg a nálunk szabadabban élő madaraké.

Tulajdonképpen a sok bosszúság helyett csak erről a szabadabb életről kellett volna írni. Mondjuk arról a rigóról, aki a színhavas pesti hajnalban is úgy tud megszólalni, mintha már látná a virágokat, ami százszor fontosabb, mint a multik cinikus hurrá-optimizmust harsogó marketing-üzenetei, meg az egész globális gagyihisztéria. Érti ezt még valaki, vagy csak akkor fogunk magunkba szállni, ha elhasználódó bolygónkon többé nem lesz tavasz?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS