2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nemcsak a “fapados Erdély” létezik

szerk. 2006. május 16. 19:20, utolsó frissítés: 16:43

Az #b#Erdély-járók motivációi#/b#ról, Románia célország-imázsáról Kerekes Gábor, a Román Turisztikai Hatóság budapesti vezetője nyilatkozik





Ön egy olyan intézmény vezetője, amely Románia országimázsát alakítja. Milyen projektjeik, terveik vannak jelenleg, amivel az országot népszerűsítik a magyarországiak körében?

Kerekes Gábor vezeti a Román 
<br />
Turisztikai Hatóság budapesti 
<br />
képviseletét

Turisztikai Hatóság budapesti
képviseletét" >Kerekes Gábor vezeti a Román
Turisztikai Hatóság budapesti
képviseletét
– Mint tudjuk, Magyarország minden elemében különleges turisztikai piac Románia, illetve Erdély számára. A világszerte egységesen alkalmazott marketing- és promóciós technikák ebben a viszonylatban korrekcióra szorulnak,


a turistamozgás általános trendjei sem érvényesek.

Gondolom, az okok nem szorulnak bő elemzésre. A képviselet vezetőjeként (egyben személyzeteként) első teendőm volt feltérképezni a magam eszközeivel az Erdély-járók motivációit, utazási szokásait a küldőország szemszögéből.

Körvonalazódott pár irány, ezekre ráerősített a nemrég elkészült tudományos igényességű felmérés (a tanulmány első részének összegzését lásd keretes írásunkban – szerk. megj.), kiemelve őket az elfogult vélekedés vagy a statisztikailag irreleváns tapasztalat kategóriájából.

Alapvetően két nagy célcsoport rajzolódott ki, van köztük átfedés: egy nagyobb, ún. Erdély-barát közönség, aki ismeri ezt a vidéket, vagy legalábbis kíváncsi rá, személyi kötődései vannak. A másik – kisebb – csoport azokat a potenciális turistákat tartalmazza, akik képletesen szólva


nagy “világcégek katalógusaiban keresik Romániát”

– azaz egy desztinációnak tekinti a sok közül, csúcsattrakciókkal, de szubjektivizmusok nélkül.

Fellapozza a jó öreg Panoráma sorozatban megjelent, majd' 30 éves Románia-útikalauzt, vagy az új kiadású, angol leírásokat, utánanéz, felveszi listájára, és fogyasztóként ellátogat oda.

Mindkét célközönséget feladatomnak tekintem megszólítani. Úgy kell gyarapítani az utóbbaik táborát, hogy az elsőké ne csökkenjen. Mindezt oly módon, hogy az etnikai villongások, elmaradottság, utak, tündérkert, skanzen,


régi magyar világ típusú sztereotípiák lassan okafogyottá váljanak,

hisz már rég nem fedik a valóságot. Fontos a promóció, de talán még fontosabb, hogy a hozzánk érkező turista ne csalódjon negatívan.



Már fent van interneten a www.romaniaturizmus.hu címen a képviselet oldala (ami mindezidáig az egyetlen, román kormányzati finanszírozású magyar nyelvű turisztikai honlap). Még fejlesztés alatt áll, ám hamarosan indul regisztrált felhasználók, a sajtó illetve a turisztikai szakma számára a képviselet havonta megjelenő hírlevele. Kvízjáték nyereményekkel, aktuális és kiterjedt utazási információk várják majd az utazni vágyókat, remélem már idén nyáron.

Idén tavasszal lebonyolítottunk egy kültéri plakátkampányt, illetve járműreklám-kampányt Budapesten. Az ország mint úticél népszerűsítése mellett fontos volt, hogy az emberek értesüljenek a képviselet működéséről. Az azóta érkezett visszajelzések szerint igenis szükség van arra, hogy a magyarországi utazóközönségnek eszébe juttassuk magunkat, mielőtt döntene arró, idén hol tölti a szabadságát.

Szerintem üde színfolt volt a kampány, hisz az ilyesmi nem túl gyakori más országok részéről. Érdekes például, hogy az utóbbi időben megnőtt a Fekete-tengeri üdülést keresők száma, akik felső kategóriás szállodai, esetenként all-inclusive ellátást szeretnének. Ez is egy jelzés. Következő években meg szeretnénk ismételni a kültéri kampányt, ha lehet, a vidékre is betörve.

Középtávú tervem a magyar nyelvű szóróanyag-kínálat szélesítésének kezdeményezése, valamint egy új, modern és szakmailag igényes,


magyar nyelvű Románia-útikalauz létrehozása,

amelyben Erdély hangsúlyosan és objektíven helyet kap, más fontos úticélok mellett.

Fontos továbbá a két-három napos erdélyi városlátogatások, hosszú hétvégék, valamint – akár az állam által, pályázati alapon támogatott – tanulmányutakat kiterjeszteni. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban az illetékes szervek közötti összedolgozás, itt például a vasúttársaságokra gondolok.

Gyakorlatilag bármerre lépek a marketingtechnikák alkalmazása tekintetében (persze a nem mindig bőkezű költségvetési keretek mellett), abszolút újonságnak számít. Ez jónéhány előnye mellett bizony csapdahelyzet, kihívás is.


Egyszerűen ott kell lenni.

Tudnak persze rólunk, de nem él még az a felfogás, hogy – sok minden egyéb mellett - Románia fontos turisztikai célország. A kormányzati erőfeszítések nem érik el azonban hatásukat, ha nem indul be alulról is egy építkezés, szerveződés – városi, kistérségi, megyei vagy akár fejlesztési régiós szinten. Központi költségvetési támogatással és szakmai koordináció mellett létrehozott promóciós anyagokra, vagy egyéb marketingtevékenységre gondolok itt elsősorban.


A reklám, a népszerűsítés nem elég turistacsalogató, ahhoz valódi fejlesztések és megvalósítások is kellenek. Mire engednek következtetni a kutatás eredményei: mi a legfontosabb teendő az imázsjavítás szempontjából?

– Annak ellenére, hogy a romániai útviszonyokkal kapcsolatos legendák ma már jobbára sztereotípiának számítanak, még mindig előkelő helyet foglal el az elégedetlenség okai között az alapinfrakstruktúra állapota, vagy az úthasználati díj befizetése körüli huzavona, a fegyelmezetlenség a közutakon, az összhang hiánya a vasúti személyszállításban.


Például Budapestről jelenleg nem lehet direkt menetjegyet

vásárolni bukovinai városokba – nem kis kellemetlenségnek kitéve ezáltal a turistát, nem beszélve arról, hogy Kolozsváron váltva a híres-hírhedt Temesvár-Jászvásár/Iasi sebesvonatok egyikét veheti csak igénybe az utas.

További ok a diszkont légitársaságok mérsékelt érdeklődése az ország iránt, tengeri és folyami személyhajó-járatok hiánya satöbbi. A kilátások viszont nem rosszak, a zajló vagy tervezett infrastruktúra-fejlesztéseknek hála.

Fontos továbbá az országban jelen levő negatív jelenségek – természeti csapások, járványok – megfelelő, kiegyensúlyozott, kevésbé “szenzációkereső” kommunikálása, hisz ezek korántsem csak Romániát, hanem lassan Európa egészét érintik. Ne feledjük, hogy az EU-ban hónapokkal azelőtt jelent meg a madárinfluenza, mint Erdélyben.

Némiképp elmarad a turisztikai infrastruktúra fejlődési ütemétől az érintett munkavállalói réteg szakmai fejlődésének üteme. Komplex HR-politikára van szükség az elkövetkezőkben.


Volt olyan eredménye a kutatásnak, ami meglepte, nem számított erre az eredményre?

– Pár ilyen eredményt említhetnék. Kellemes meglepetés volt, hogy a közvetlen tapasztalat dacára az elmúlt három évben külföldre utazó magyarországiak közel fele Erdélyt (is) úticéljául választotta. Ennek pozitív hatása lehet, hisz az ún. elsőutasok körében Románia megítélése jelentősen javul.

A másik dolog, nem annyira meglepetés, tartottam is tőle: igen magasnak tűnik a nem hivatalos vagy – elegánsan fogalmazva – követhetetlen és ellenőrizhetetlen szolgáltatásokat igénybe vevők aránya. Ez – amellett, hogy


jellegzetes román-magyar (magyar-magyar?) specifikum

– nem az országpromóció dolga, sokkal inkább jogszabályalkotási vagy még inkább -követési kérdés.

Viszonylag magas az átlagos tartózkodás időtartama: több mint öt nap, az egynapos utazókat nem számítva. Következésképpen fontos, hogy azt a szűk egy hetet megfelelő, változatos programkínálattal, az utas (akár latens) igényeit ismerve és figyelembe véve kitöltsük.

Emellett a tanulmány (illetőleg a megkérdezett szakembercsoport) rávilágít egy érdekes jelenségre: nevezetesen arra, hogy Románia a síturizmus és a hasonlóan forrásigényes (nem a csak szó hidrogeológiai értelmében) gyógyturizmus területén is – adottságait és a magyar turisták motivációs rendszerét tekintve –


valódi alternatívája/konkurense lehet a környező országoknak.

Őszintén szólva meglepett, mert nagyon erős a mezőny ezeken a területeken. Meglepett még, hogy a megkérdezettek milyen nagy aránya asszociál Románia ill. Erdély kapcsán valamilyen természetadta atrakcióra. Ez fontos támpont a jövő marketingstratégiájának elkészítésében.

Ugyanakkor a szakemberek válaszaiban is mintha pár sztereotípiát vélnék fedezni. Nem is annyira tartalmukban, mint inkább hangulatukban. De ez szigorúan szubjektív.

A magyarországiak utazási intenzitásának változása kategóriák szerint, 2004-ben és 2005-benA magyarországiak utazási intenzitásának változása kategóriák szerint, 2004-ben és 2005-ben



A magyarországiak számottevő része nagyjából egyenlőségjelet tesz Erdély és Románia között, és turistaként is a rokonainál alszik. A számok is – 22388 forint az itt-tartózkodásuk alatt elköltött átlagösszeg – azt mutatják, az országba látogató magyar turisták a középosztályhoz vagy a szegényebb réteghez tartoznak. Ez mennyire igaz, és hogy szándékoznak ezen változtatni?

– Ezzel csak részben értek egyet. A tanulmány egyébként két helyen érinti ezt a kérdést. Összességében az Erdély-látogatók magas képzettségű, középkorú vagy annál idősebb, átlagos vagy annál magasabb jövedelmű emberek. Kiemelkedően népszerű Erdély a 18-24 éves egyetemi hallgatók körében, vélhetően a nagyszabású rendezvények, a Félsziget Fesztivál, a Bálványosi Szabadegyetem vagy a tánctáborok stb. miatt. Ők persze


nem fizetőképességükről híresek.

A tanulmány által megvilágított trendeket figyelembe véve, van tehát még lappangó anyagi forrás a magyarországi turisták zsebében, amit megfelelő szolgáltatásokkal, programokkal és promócióval “elő lehet onnan csalogatni”. Hiszen


nemcsak az ún. “fapados Erdély” létezik

(újabb sztereotípia). Ezt kell mindenképpen népszerűsíteni. Van egyébként olyan iroda, amely már kifejezetten három-négycsillagos/margarétás elhelyezéssel kínálja programjait.

Azok számára is népszerűvé kéne tenni Romániát, Erdélyt, akik csak középfokú vagy alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek. Ez kommunikációs csatorna, de még inkább stílus kérdése. Meggyőződésem, hogy évente egy-két hétig lebonyolított TV-reklámkampány, a „döntéshozás“ időszakában, hatásos lenne. Ez viszont egyike a legdrágább marketingeszközöknek.


Várható, hogy növekszik azok száma, akik mondjuk a moldvai kolostorok megtekintését vagy egy kis csángóföldi körutat sem hagynak ki?

– Csalóka lehet a párhuzam a kérdésben szereplő kétő úticél között: Bukovina ugyanis hangsúlyozottan idegenforgalmi célpont, páratlanul értékes műemlékekkel, kiterjedt –részben öröklött, részben új – infrastruktúrával, dinamikusan fejlődő programkínálattal. A misztikumok, a vallás iránt érdeklődők számára elsődleges célpont. Ilyen értelemben azon magyarországiak érdeklődésére számíthat igazán, akik a nemzeti motiváció mellett vagy azzal szemben


jól individualizálható idegenforgalmi termékként tekintenek Romániára.

A Romániába látogató turisták megoszlása 2005-benA Romániába látogató turisták megoszlása 2005-ben


Szemben a klasszikus erdélyi úticélokkal, a Bukovinába utazók túlnyomó része szervezett utak formájában látogat el oda. A Máramarost vagy Észak-Erdélyt Bukovinával kombináló körutak során már egy-két éjszakát is eltöltenek a kolostorvidéken.

A csángó népcsoport földrajzilag igen kiterjedt életterét illetően a fenti elméletnek pont a fordítottja igaz: a


páratlan néprajzi és népművészeti kincs, illetve a “tudományos kihívás”

jelent leginkább vonzerőt, kifejezetten mostoha infrastrukturális feltételek mellett. Paradox módon a közlekedési infrastruktúra állapota itt nem annyira súlyos, mint mondjuk egyes erdélyi, székelyföldi vidékeken (hogy csak Székelyderzst vagy Énlakát, netán a Szeben környéki páratlanul értékes szász erődtemplomokhoz vezető bekötőutakat, vagy a felfedezetlen Érmelléken keresztül, Nagyváradról Szatmárra vezető “utat” említsük). De ez az áldatlan állapot éveken belül gyökeresen változni fog, hisz nagyrészt mellékutakról van szó.

Következésképpen ide inkább egyénileg, vagy ún. informális szervezők (alapítványok, oktatási intézmények, egyesületek) révén jutnak el olyan turisták, akik a hangsúlyosan nemzeti motiváció mentén járják Romániát, akik nem egy esetben néprajz- és népzenekutatók, nyelvészek, bölcsészek. Mint ilyen nem tekinthetők klasszikus turistának, de ez más téma.

A turisztikai körforgásnak klasszikus értelemben csak a Tatros felső völgye, a gyimesi csángók vidéke képezi részét. Igaz, ez a vidék inkább az erdélyi, székelyföldi turisztikai övezethez tartozik. A moldvai, Szeret-menti csángó vidékeken még


hiányoznak a szervezett turistafogadáshoz szükséges alapvető feltételek.

Summa summárum, Bukovinában növekedésre számítok, a Csángóföld tekintetében még várnunk kell az áttörésre.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS