2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Jól érzi magát a 21. században a kőkorszaki törzs

szerk. 2006. május 12. 16:19, utolsó frissítés: 15:44

A Nukak-Makúk kijöttek az Amazonas dzsungeléből és bejelentették: ezentúl modern életet élnek majd.






Az összesen mintegy 3-400 lelket számláló Nukak-Makú népcsoport emberemlékezet óta éli a maga kőkorszaki életét az Amazonas őserdejében; a törzs tagjai sosem maradnak egy helyben 2-3 hétnél többet, fúvócsövekkel majmokra vadásznak, bogyókat gyűjtögetnek a világtól teljesen elszigetelt területeken.

Mindenki nagy meglepetésére a közelmúltban mintegy 80 főből álló csoportjuk kijött az erdő mélyéről, letelepedett egy kolumbiai kisváros határában, és bejelentette: ők ezentúl



modern civilizációban kívánnak élni.

Valószínűleg sosem derül ki, mi késztette a rendkívül békés életmódot folytató bennszülötteket erre a lépésre; ők azt állítják, hogy „Zöld Nukakok” – terepruhás marxista gerillák, esetleg kokatermesztők vagy egy másik bennszülött klán – kényszerítették távozásra őket a számukra fenntartott védett területről.

A bennszülöttek tábora San José mellettA bennszülöttek tábora San José mellett


Mivel jó okkal feltételezhető, hogy a ’60-as évek óta harcoló baloldali, kábítószer-kereskedelemmel is összefüggésbe hozott gerillák miatt menekültek, a Nukak törzs tagjai állami segélyt kapnak.

Amennyiben elmúlik a veszély, az állam segíteni köteles őket a hazatérésben – azonban mivel biztonságuk nem garantált, nem kötelezhetőek arra, hogy


visszamerészkedjenek a dzsungelbe.

Csakhogy itt a bökkenő: mint a New York Times beszámol róla, a törzs tagjainak fogalmuk sincsen a pénz, magántulajdon mibenlétéről. Azt hiszik, a repülőgépek láthatatlan utakon közlekednek.

A törzs eddig szinte alig érintkezett a külvilággal, így immunrendszerük valószínűleg nem tud ellenállni olyan, hétköznapi betegségeknek, mint például az influenzaA törzs eddig szinte alig érintkezett a külvilággal, így immunrendszerük valószínűleg nem tud ellenállni olyan, hétköznapi betegségeknek, mint például az influenza


Nem tudnak Kolumbia ország létezéséről, így annak kormányáról sem hallottak. És viszont: mivel nincsenek irataik, az állam szempontjából ők sincsenek. Ők persze nem aggódnak emiatt – miért is aggódnának, hiszen nem ismerik a jövő fogalmát.

Jelenleg a San José del Guaviare nevű kisváros önkormányzata némi állami segítséggel gondoskodik róluk; a kiéhezett, halálra fáradt bennszülöttek 200 mérföldes, nehéz út után érkeztek meg a város központjába. Beszámolók szerint a Nukak törzs tagjai


rendesen elcsodálkoztak

a kövezett utcák, autók és épületek láttán – meg hát a helybéliek számára sem volt hétköznapi esemény a csapat félmeztelen bennszülött érkezése gyerekestül-majmostul.

Nukak gyermek kis Nukak gyermek kis "házimajommal"


A benszülöttek – úgy tűnik – igencsak meg vannak elégedve új életükkel: a dzsungelben hosszú meneteléssel sikerült megszerezniük mindennapi eledelüket; San Joséban idegenek hozzák nekik az ételt, ingyen.

Újonnan felfedezett kedvenceik az edények, nadrágok, cipők, sapkák; a tojás, a hagyma, a gyufa és szappan. Egyik bennszülött leginkább a nőket szereti, egy kismama szerint pedig a legjobb az, hogy


végre nem kell annyit gyalogolni,

így nem fáj a lába. A velük foglalkozó szociális munkások ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon mennyire káros a bennszülötteket etetni és ruházni. 2003-ban már volt erre példa – az akkor a városba érkezett Nukak kedvetlenül élnek, függőágyaikban lazsálnak, és az állami segélyt várják. Nem dolgoznak, és nem is tanultak meg spanyolul, ugyanakkor nem is terveznek visszatérni a dzsungelbe.

A Nukak, mint több népcsoport az Amazonas dzsungelében, fúvócsővel és mérgezett nyilakkal vadászikA Nukak, mint több népcsoport az Amazonas dzsungelében, fúvócsővel és mérgezett nyilakkal vadászik


Azonban úgy tűnik, a most felbukkant bennszülötteknek vannak terveik a jövőre vonatkozóan: útilaput és jukkát termesztenének – természtesen először is meg kellene tanulniuk, hogyan kell. Gyermekeiket iskolába adnák, ugyanakkor


ragaszkodnak hagyományaikhoz,

a nyelvükhöz és a vadászathoz. Egy, a kormány képviselőivel való találkozó után azt is eltervezték, hogy a kormány által biztosított dzsipekkel elindulnak keresni egy olyan helyet, ahol letelepednének. Nem is lenne szükségük nagyon sokra: csak egy kis földdarab kellene nekik, lehetőleg a dzsungelhez és a városhoz is közel, ahol nem zavarnák őket sem a kokatermesztők, sem pedig fegyveresek.

Szöveg és fotó: New York Times

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS