2018. január 17. szerdaAntal, Antónia
-2°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az együttélés próbája

2001. november 13. 17:00, utolsó frissítés: 17:00

Két évvel ezelőtt azért szerettünk volna kapcsolatot létesíteni egy román nyelvű iskolával, mert segíteni akartuk a székely gyermekeket a román nyelvtudásuk fejlesztésében. Hét végi találkozásaink rövideknek bizonyultak tartós barátságok kialakulásához, pedig ezek segítik elő igazán a kommunikációt. Ezért erre a nyárra egyhetes együttlétet terveztünk.




Eddigi tapasztalataink, távlati és közeli terveink komoly programmá érlelődve elnyerték az Etnokulturális Kisebbségek Erőforrásközpontjának Interetnikus Partnerségek elnevezésű programban meghirdetett pályázati támogatását. Programunk címe A művészeti tevékenység -- kommunikációs eszköz és három Waldorf iskola többszöri találkozása révén, a művészi alkotómunka segítségével próbálja egymáshoz közelebb hozni a román és magyar gyerekeket.

Az első ilyen jellegű tevékenység -- az egyhetes táborozás -- idén augusztusban zajlott le ötven sepsiszentgyörgyi és ötven bukaresti gyermek részvételével. Az eredmények elvárásainkat igazolták: az együtt töltött hét alatt sikerült kölcsönös bizalmat megalapozni, tartós barátságokat kötni. A tábor szervezésében segített, hogy a résztvevő Waldorf iskolások és a tanárok régóta kapcsolatban vannak egymással, valamint az, hogy a gyermekek rendelkeznek művészeti tapasztalattal. Első este a félelmek, az előítéletek magas és akaratos falat emletek a két csoport közé. Ezért másnap mindenki belevetette magát a művészeti foglalkozásokba. A műhelyekben kő- és fafaragást, nemezelést, gyöngyfűzést, kosárfonást, festészetet tanulhattak vegyes csoportokban. Munka közben figyelték egymást, megcsodálták egymás alkotásait, a tekintetek összevillantak és lélekben már megtörtént a találkozás. Most a kommunikációs gátat kellett áthidalni!


Táborunk helyszíne Szigethegység--Kalotaszeg vidéke volt. A gyerekek néhány faházban kaptak szállást. A nomád körülmények a természethez, a közös szállás pedig egymáshoz juttatta közelebb a gyerekeket. Az egyásrautaltság, a tábor körüli teendők együttműködésre sürgettek, és ez végül kikezdte azt a bizonyos falat.



Szabadidőnket osztályunk régi barátja, egy magyarországi néptáncoktató, Waldorfos szülő szervezte meg. Ezúttal métázni tanított. A labdával egyidőben röpködtek az utasítások is, már senkinek sem számított, milyen nyelven. Csak a sötét és a vacsorára hívó csengő tudta megszakítani a játékot.

Esténként tábortüzet gyújtottunk. Fénye-melege odavonzotta a táborlakókat -- ekkor kezdődött el az énektanulás és táncház. Egymás népi kultúrájának megismertetésére a Fabatka zenekar vállalkozott. Itt sem volt szükség szavakra, tanításra.

Időközben mindenki félretette a szégyent, és ki magától, ki más példájából merítve bátorságot, belelendült a beszélgetésbe. A kirándulásokon bőven volt idő ismerkedni-barátkozni, így a tábor végére mindenki úgy érezte, hogy összetartozik. A szeretet, a ragaszkodás megnehezítette a búcsúzást, de mégis ezek voltak a legszebb percek.

A román nyelv gyakorlását célzó tábor így vált a kölcsönös bizalom és szeretet hullámhosszán töltött együttlétté.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS