A szerelem kompenzálja az áttelepülés okozta félelmet?
összeállította:Bakk-Dávid Tímea 2006. április 27. 18:48, utolsó frissítés: 18:34Az uniós országok polgárai leginkább érzelmi okokból választanak más országot új lakhelyüknek.
Megdőlni látszik az a korábban érvényesnek tekintett trend, hogy az Európai Unió egyik országából a másikba települők esetében a tanulás és a munka a fő motiváció.
A migrációban ugyanis legtöbbször a szív dönt.
A vegyes házasságok és személyes kapcsolatok motiválják leginkább az EU-n belüli, főként fiatal áttelepülőket. Legalábbis ez derül ki a Deciding to move: Migration Projects in an Integrating Europe című, Oscar Santacreu, Emiliana Baldoni és Maria Carmen Albert készítette tanulmányból, amelyet a PIONEUR nemzetközi munkacsoport többéves uniós migrációkutatási projektjének résztanulmányaként mutattak be márciusban.
Az új haza keresésében legtöbbször érzelmi okok játszanak közre - állapította meg az Európai Unió Bizottsága finanszírozta felmérés. Az újfajta, Európai Unión belüli migráció 6,2 millió embert érint, vagyis az EU népességének 2 százalékát. A megkérdezettek közül a legtöbben azért változtatnak lakhelyet, mert életük párját egy másik országban találták meg. "A szerelem kompenzálja az áttelepülés okozta félelmet" - mondják a pszichológusok.
A több résztanulmányt tartalmazó kutatás során a szociológusoknak azzal a nehézséggel kellett szembenézniük, hogy az általuk vizsgált célcsoport "rejtett", nehezen körvonalazható szociológiai kategória. Egyrészt a befogadó államok hivatalos nyilvántartásai sem tartalmaztak releváns adatokat, másrészt az egyszerű mennyiségi-kérdőíves módszerek sem voltak alkalmasak felmérni a migrációs motivációkat.
Az ötezer interjú alapján kiderült: huszonöt százalék a munka, 7 százalék a tanulás, 24 pedig az életminőség javítása miatt települt más országba. "Ez azt jelenti, hogy elkezdődött
Európának mint közös háznak az elfogadása"
- magyarázták a szociológusok. Szignifikáns különbség van ugyanakkor a férfiak és nők motivációs tényezői között. A férfiaknál ugyanis még mindig valóban a munka az, ami leginkább áttelepülésre ösztökél.
A fenti grafikon átlagértékei nemekre lebontva a következőképpen néznek ki: férfiak 33,1, míg nők 17,6 százalékban nevezték meg a munkát migrációs okként. A tanulás férfiak esetében 5,9, míg nőknél 8,3 százalékban számít. A család és szerelem tényező a férfiak 21,8, míg nők 37,4 százalékánál volt a döntő. A jobb életminőség és az összetett okok esetében az eltérés a nemek között mindössze egy százalék körül mozog.
A munkaerővándorlás jellemző iránya: délről észak felé, vagyis a közép-európai régiókba történik. Megállapítható az is, hogy az olasz nők a más nemzetiségűekhez viszonyítva jóval nagyobb arányban a munkát jelölték meg az áttelepülés fő okaként.
Legfontosabb konklúziók:
Az "integráció telepesei" szupermobilis populáció - mintegy felük már váltott korábban országot.
Az EU-n belüli lakhelyváltoztatást ugyanakkor egyre inkább nem internacionális, hanem
"házon belüli" mobilitásként érzékelik.
Egy adott ország átlagpopulációjához viszonyítva több ismerettel rendelkeznek az EU-ról, és többüknél esetenként kettős vagy többes nemzeti, illetve európai identitás alakult ki. Ez abban is megmutatkozik, hogy inkább az európai uniós választásokon, mint az országos választásokon voksolnak.
Forrás: MTI, obets.ua.es
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!