2019. június 27. csütörtökLászló
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Száz év múlva víz borítja Londont, Velencét és a pisai ferde tornyot?

Bakk-Dávid Tímea összeállítottaBakk-Dávid Tímea 2006. április 19. 18:08, utolsó frissítés: 17:16

A globális felmelegedéssel kapcsolatban annyi az újdonság, hogy #b#minden sokkal gyorsabban történik#/b#, mint korábban gondoltuk.




2100-ra a korábban becsült egy méter helyett hattal emelkedik a tengerek vízszintje – állítják amerikai klimatológusok.

A tucsoni Arizona állami egyetem szakembereinek a Nature folyóiratban március végén megjelent kutatási eredménye azt mutatja, hogy a század második felében a sarki jégtakarók olvadása felerősödik, és ez visszafordíthatatlan lesz. Grönland és a Déli-sarok jegének olvadása következtében


2100-ig 6 méterrel emelkedik a tengerek szintje.



Ez pedig számos város, köztük London, New York, New Orleans, Velence eltűnését, és többek közt a pisai ferde torony víz alá kerülését eredményezi.

Száz év múlva történelem: Velence a partról (fotó: Sipos Géza)Száz év múlva történelem: Velence a partról (fotó: Sipos Géza)



Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapja szerint a sarki jégnek kulcszerepe van a globális klíma stabilizálásában, mivel a Földet érő napsugarak mintegy 80%-át visszaveri. Ha a sarki jégsapkák az óceánról olvadásnak indulnak, a tengervíz a sugárzási energia nagy részét elnyeli, ami további olvadáshoz és a klíma további melegedéséhez vezet.

Egy márciusban publikált NASA-tanulmány szerint minden évben húszbillió tonna víz kerül az óceánokba. Ez a szám úgy jön ki, hogy az antarktiszi olvadással a tengerekbe kerülő évi 31 billió tonna vízből kivonjuk a grönlandi jégképződés évi 11 billió tonnás tételét.

A tanulmány megállapította, hogy az Antarktiszon jóval több jég olvad meg, mint amennyi képződik a hóesések következtében, ez pedig az óceán szintjének emelkedéséhez vezet. Eközben Grönland jégtakarója a sziget magasabb pontjain gyakori hóesésekkel többet nyer, mint amennyit a jégolvadással veszít a partok mentén.

Ezzel párhuzamosan azonban a februári Science magazinban megjelent kutatási eredmények szerint a grönlandi gleccserek a korábbi előrejelzésekkel ellentétben


sokkal gyorsabban olvadoznak.


Február 16., Grönland - az Envisat műholdképeFebruár 16., Grönland - az Envisat műholdképe



Az ESA 1996-os és a 2005-ös műholdképeit összehasonlítva megállapították, a gleccserek kétszer olyan gyorsan olvadnak, mint ezelőtt tíz évvel. A kutatók szerint mindez azért történik, mert a felmelegedés következtében erőteljesebben párolog a víz, ez okozhatja a gyakori hóeséseket Grönland fölött; ugyanakkor az óceánok vize felmelegedik, a külső, part menti jégtáblák pedig egyre csak olvadnak.

Fényképekkel is illusztrálta az alaszkai gleccserek rohamos olvadását egy amerikai geológus, Bruce Molnia. A News.com-on is közölt három pár fotó Alaszka partjainál készült. A fényképpárok első tagjai az 1800-as évek végén, illetve a 20. század elején készültek, a melléje helyezett, napjainkban készült fotók ugyanazt a helyszínt ábrázolják száz évvel később.

A nagy-britanniai The Independent tavaly januárban Dr. Rajendra Pachauri, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) elnökét idézte, aki kijelentette: személy szerint úgy gondolja, az atmoszféra

szén-dioxid-koncentrációja máris elérte a kritikus szintet,

és „nincs veszíteni való időnk”. A sarki jég negyven százalékkal vékonyabb, mint volt 1970-ben, és várhatóan 2070-re teljesen eltűnik.

A fenyegető előjeleket sorolva a professzor utalt arra, a klímaváltozás befolyásolásának vagy visszafordításának lehetősége talán már most kicsúszott a kezünkből.

Az on-line National Geographic News április 12-i anyagában Brian Handwerk azt a kérdéskört bontja ki, hogyan befolyásolja a globális felmelegedés az élőlényeket. A torontói egyetem kutatója, Jay Malcolm szerint


2050-re a növények és gerinces állatfajok egynegyedét a kihalás fenyegeti.


A kutatást vezető szakember a Conservation Biology szaklapban megjelent tanulmányban 25, biodiverzitás szempontjából „forró pontnak” számító élőhelyet nevezett meg, mint olyan élettereket, ahol viszonylag kis területen rengetegféle állat- és növényfaj él. Ezek közt van a Karib-tengeri medence, valamint Dél-Afrika egyes területei.

A biodiverzitást a klímaváltozás negatívan befolyásolja; ennek hatásai már most érzékelhetők. A tanulmány esélyeket latolgat, a legrosszabb verzió szerint a megduplázódott széndioxid-koncentráció és a nagy hőmérsékleti értékek 56 ezer növény- és 3700 állatfajtát pusztítanak el a 25 élőhelyen.

A tanulmány következtetései arra a 2004-es kutatásra rímelnek, amely a Földön létező fajok közül egymilliónak a kihalását vetíti előre 2050-re. A kutatásban akkor részt vevő szakemberek most más módszerekkel, de gyakorlatilag ugyanarra az eredményre jutottak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS