2018. július 21. szombatDániel
23°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Feszültségek és szükségszerűségek -- a politika és a civil szféra kapcsolata

2001. november 13. 16:57, utolsó frissítés: 16:57

Manapság mindennapi életünk két fontos tényezőjéről, "alkotó eleméről" beszélhetünk: az egyik a politikus (a politikacsinálás), a másik pedig a "civilség", mai szóhasználattal élve: a civil szféra.




Nem találom fel a spanyolviaszt azzal, ha én is "megállapítom": egy társadalom igazán csak akkor működik jól, ha a két "fél", "alkotóelem" közötti viszonyról elmondható, hogy mellérendeltségi, egymást segítő, és nem alá- és fölérendeltségi. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a politikum -- mint a mindenkori és mindenféle hatalom megtestesítője, a társadalmi trendek meghatározója és az anyagi források "kezelője", vagyis a lehetőségeiben erősebb "fél" -- nem akar rátelepedni a társadalom közvetlenül nem politizáló, ún. civil tevékenységére, nem akar annak erőszakos befolyásolója lenni.

Nem apolitikus tevékenységet mondtam fentebb, hanem "közvetlenül nem politizálót" -- ugyanis, véleményem szerint, vegytiszta "apolitizmus", apolitikus polgár nem létezik. Mert alapjában véve az apolitizmus is egyfajta politizálás: valami nem jó, rossz irányvétel "szótlan" tudomásul vétele, annak el- és megtűrése szintén egyfajta politikai cselekvés, a nem jó, a helytelen, a káros közvetett elfogadása, tudomásul vétele és így érvényesülésének elősegítése. Különben is: a "legcivilebb" civil is "politikait" cselekszik, ha állampolgári jogával élve és állampolgári kötelességét teljesítve elmegy szavazni, választani, és a sok párt, politikai szervezet egyikének a listáira vagy jelöltjeire leadja voksát.

Úgy gondolom tehát, hogy a politikumot és a "civilséget" nem lehet teljesen szétválasztani, tevékenységi területüket hermetikusan -- valamiféle "schengeni határral" -- elkülöníteni. Azt hiszem, ez soha nem volt célja egyik "félnek" sem. Kettejük közt a feszültséget mindig is az okozta -- honi társadalmunkban és ezen belül a romániai magyarság mini- társadalmában is -- és az fogja okozni (esetleg) ezután is, ha az egyik "fél" -- s ez gyakorlatilag mindig politikum! -- a másik fölé akar kerekedni, tehát nem mellérendelő viszonyt akar megteremteni, hanem alá- és fölérendelőt, a civil szféra egyfajta függőségét (hogy ne mondjuk: kiszolgáltatottságát) a politikummal és az általa megjelenített hatalommal szemben.


A romániai magyarság "kicsi társadalmában", érzésem szerint, még mindig létezik feszültség a már meglehetősen erőteljes, céltudatos, elbizakodott (s olykor erőszakos) "politikai szféra" és a terebélyesedő, egyre erőteljesebbé -- és tegyük hozzá: szintén elbizakodottá -- váló civil szféra közt, amely egyre nagyobb függetlenséget, önállóságot kíván magának saját "pászmáinak" a megművelésében, és nyilván, egyre nagyobb anyagi függetlenséget is.

Ami azt jelenti: a lehetőségek birtokában lévő politikumtól azt várja el, hogy biztosítsa a zavartalan működéséhez, munkálkodásához az anyagi kereteket is, vegye figyelembe politikai döntéshozatalaiban e szféra véleményét, törekvéseit is, hogy minél hasznosabban, eredményesebben tölthesse be a politikai szféra a ráháruló érdekvédelmi feladatait. Úgy gondolom, ez a "feszültség" egy folyamat; egy olyan egészséges folyamat, amelynek során mindkét "fél" végül megtalálja a mi kis, romániai magyar társadalmunkban is a maga pontos helyét, szerepét és feladatát: pászmáját. Ekként egymást erősítőként fog "összefonódni" közösségünk javára, érdekében.

Ezt a tisztázó, "helykereső" folyamatot nem lehet "fentről" irányítani, kierőszakolni, el kell jutnunk oda -- mind a politikumnak, mind a "civilségnek" --, hogy természetes módon alakuljon ki, jöjjön létre és erősödjön meg ez a mellérendelési viszony, egymást-kiegészítés.

Hogy ez nem utópia, és nem is a nagyon távoli jövő "zenéje", nos, erre azért már jócskán van példa a "lentben", a kisebb-nagyobb helyi közösségekben, ahol hamarabb és jobban megértették, mint a "fentben": szétforgácsoltan nem lehet sem (helyileg) politizálni, sem (helyileg) "civilkedni" -- már csak azért sem, mert túl kevesen vagyunk hozzá. Ilyen helyeken nincs külön-külön RMDSZ, egyház, civil szféra, hanem csakis együtt, egymást kiegészítve, erősítve létezik, közösségszervezőként, közösségerősítőként és -építőként.

A számtalan létező, úgymond modellértékű példa közül most csak egyet említenék: a Kolozs megyei Tordaszentlászló község "esetét". A Kalotaszeg úgynevezett Felszegének e nagyközségében több mint tíz éve minden évben megrendezik a már hagyományossá vált, az ország határait jócskán és rég "átlépő" Szent László-napi kórustalálkozót. Hatalmas szervezési munkával, s nem kis anyagi ráfordítással jár mindez, hiszen több tucat "szereplőről", sok száz résztvevő és kimondottan erre az alkalomra idelátogató személy vendéglátásáról van szó. Tordaszentlászlón már a kezdet kezdetén rájöttek: sem az RMDSZ, sem az egyház, sem a kicsi "civilszféra" nem tudja egyedül felvállalni az ügyet. Nos, együtt kezdték, együtt csinálják az önkormányzat bevonásával és támogatásával.

A szükség, a tenni akarás kényszere "termelte ki" ezt az együttműködést, életképes, eredményes "összefonódást" -- mielőtt még nagyszerűbbnél nagyszerűbb elméletek sarjadtak volna imitt-amott arról, hogy a politikumnak és a civil szférának össze kell fognia, mégpedig mellérendelési alapon.

A tanulság, számomra legalábbis: a természetes, szükségszerű folyamatok előbb-utóbb beindulnak, segíteni lehet és kell őket, erőszakkal, elméletekkel befolyásolni kár. A helyzet, a szükséglet, a kényszerűség úgyis megtaláltatja a legjobb, a legéletképesebb megoldásokat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS