2020. január 19. vasárnapSára, Márió
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Körlevél az erdélyi református egyházkerület gyülekezeteihez

2006. április 13. 15:55, utolsó frissítés: 15:55

#i#Bibliaolvasás: Jn 20,24-31 #/i#. Húsvét ünnepe alkalmából ismét hangzik a bizonyságtétel: Krisztus feltámadott.





Az Istennek Fia, aki testet öltött, lakozott közöttünk, aki érettünk szenvedett, és meghalt, – harmadnapra feltámadott a halálból. Erre hangzik 2000 éve a kérdés, hogyan lehetne bizonyosságra, húsvéti hitre jutni? A megjelölt ige arra biztat, hogy ne szégyelljük a szívünkben megfogalmazódó kérdéseket, még a kételkedést sem.

Gondoljunk csak bele, Tamás Jézus egyik tanítványa volt és mégis kételkedett, s amikor 10 ember győzködte és bizonygatta, hogy Jézus feltámadott, akkor kijelentette: „semmiképpen el nem hiszem". És még ezt a megátalkodott kételkedőt is meg tudta győzni maga a Feltámadott. Lássuk hogyan?

1. Tamás hitre jutásának két akadálya volt. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Tamás egyszer hiányzott a gyülekezeti alkalomról, és éppen akkor jelent meg Jézus. Tamás lemaradt egy élményről, amely bizonyosságot adott a többieknek, ami a bánatot örömre változtatta. A feltámadott Krisztussal találkozni a gyülekezetben lehet, mert ahol ketten-hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő megjelenik közöttük. Amikor elmaradunk az istentiszteletről, sohasem tudjuk, milyen lelki élményről maradtunk le. Tamás hitre jutásának második akadálya az ő töprengő, kételkedő alaptermészete volt. Csak azt vette komolyan, amit látott, amit érzékszerveivel felfogott. Különös, hogy 10 ember győzködi egy héten át, de ő kitartóan ellenáll. Komolyan kell vennünk: a hitre jutás nem emberi erőfeszítés eredménye.



2. Azt azonban el kell ismeri, hogy Tamás jó helyen kételkedett: a gyülekezetben. Igaz, hogy Tamás kijelenti, hogy Jézus feltámadását semmiképpen el nem hiszi, de hajlandó volt erről vitatkozni, s ezt nem tartotta végleges álláspontjának. Az anyaszentegyház az az anyaméh, ahol a hit születik, az a bölcső, amelyben a hit növekedik. Így jutottak hitre a tanítványok, s itt fog Tamás is hitre jutni. Gyülekezet nélkül a kételkedésből nem lesz hit, s még az igaz hit is csendben, lassan elsorvad, „mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által" (Róm 10,17). A hitet az Ige nemzi, a gyülekezetben születik, és a Lélek ad neki növekedést. A hitet nem magunkból préseljük ki, nem a gyülekezet adja, a hit Isten ajándéka.

3. Nem véletlen, hogy Jézus Tamásnak is megjelenik, mert neki gondja van a kételkedőkre is. Átlépi a hitetlenség ajtaját, és egyedül Tamást szólítja meg, csak vele beszélget. Törés nélkül folytatja a beszélgetést, mert Ő azt is hallotta, amit Tamás nem az Ő jelenlétében mondott: „hozd ide a te kezeidet és bocsássad az én oldalamba". Nem olvasunk arról, hogy Tamás megtapogatta volna Jézus sebeit, megdöbbenésében csak ennyit tud rebegni ajka: „Én Uram és én Istenem". Ez nem a félelem szava, ez nem „jaj Istenem", hanem a bizonyosságra jutott ember hitvallása.

Húsvét ünnepe legyen olyan alkalom számunkra, amikor a gyülekezet közösségében a feltámadott Jézus Krisztus kiűz minden kételkedést szívünkből, amikor Ő maga szólít meg bennünket: „boldogok, akik nem látnak és hisznek" (Jn 20,29).
„Mert ezek azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus Krisztus az Istennek Fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az Ő nevében" (Jn 20,31).

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS