2018. január 17. szerdaAntal, Antónia
-2°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A civil szervezetek és a társadalmi fejlődés -- gondolatok a civil szervezetek önmeghatározásának se

2001. november 13. 16:56, utolsó frissítés: 16:56

"A szándék minősíti a tettet!" (Pázmány Péter)




Ki vagyok én és mi a célja a világnak velem? Ezt a kérdést a legtöbb filozófus felteszi, és gondolatait erre a zsinórra felfűzve szól saját meglátásairól, elképzeléseiről. Ez a cikk ettől teljesen eltérő módon kezeli a kérdés és a válasz viszonyát.

Abból indultam ki, hogy minden ember, minden civil szervezet -- hiszen most erről lesz szó -- keresi saját helyét, szerepét az adott környezetében, és ebben az önmeghatározásban sokat segíthet a helyesen feltett kérdés és az arra gyakorlati szemlélettel keresett válasz. A gondolatok összeválogatásánál az a szándék vezérelt, hogy hármas összehasonlításra késztessük az olvasót. Lássa Európát, érezze az átmeneti társadalmi rendszerek előtt álló kihívások nagyságát és végezetül magát, saját szervezetét megpróbálja besorolni az olvasottak alapján.

Ez az írás akkor lesz sikeres, ha az olvasó a gondolatait serkentve, valóban ráveszi a civil szervezet vezetőit, hogy a szervezet céljainak megfogalmazása mellett számtalan apróságnak tűnő kérdésre koncepcionális választ keressenek. Azt gondolom, hogy aki a lába elé néz, nehezen esik el, de könnyen eltéved, míg, aki a távolba néz, gyakran elbotlik. Szükséges a távolabbi célok, a stratégiák mellett kisebb taktikai programokat készíteni, melyek nyomán a szervezet eredményesen és hatékonyan működik.


Már itt, a legelején szeretnénk leszögezni, hogy magát a működést még nem tekinthetjük eredménynek, kizárólag a hatékonyság alapján -- a felhasznált javak és a kész eredmények pozitív mérlege szerint -- tekinthetjük a szervezetet sikeresnek.
Nézzük hát a kérdéseket, és keressük meg rá együtt a válaszokat!

Milyen a civil társadalom az Európai Unióban?
Köztudott, hogy az EU nemzeti alapú, de európai méretű válságkezelő szervezetként kezdte működését, de mára ezen messze túlnőtte magát. A szabályozási rendszer útján teret biztosít a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlásának, cserébe viszont bürokratikus szabályozó rendszerével mindenbe beleszól. Ez alól egyetlen kivétel van, a civil társadalom működésének területe. Itt nem korlátoz, hanem serkent.

Nagyobb aktivitásra készteti a szervezeteket, a tagállamok kormányait pedig a minél szélesebb társadalmi párbeszéd bevezetésére. Európa a polgárok Európája, tehát nem mellettük és semmi esetre sem felettük kell a kormányzási feladatokat ellátni. Az EU arra biztatja a kormányokat, a régiókat, a települési önkormányzatokat, hogy osszák meg kötelező feladataikat a civil szervezetekkel, és támogassák a civilek önkéntes munkáját. Ez mindenkinek nagyon jó!

Nagyon jó, mert az állam feladatainak megvalósításában részt vevő polgárok viszonya az államhoz pozitív módon változik meg. A partnerség új alapokra helyezi az állam és az állampolgárok kapcsolatát. Nem az elnyomó, a diktatórikus, a hatalmi állam uralkodik az embereken, hanem a szolgáltató, az együttműködő állam szolgáltat a lakosságnak. Tudjuk, hogy ez a társadalmi fejlődésnek egy hosszabb szakasza után bekövetkező időszak.

A polgári társadalmak egyik alapvető vonása az általános és önkéntes jogkövetés, ami jelentősen csökkenti az állam kikényszerítő feladatait. Ettől még sok ország nagyon messze áll, de be kell látnunk, hogy minden sarokra, minden ember mellé nem állítható rendőr. Borzasztó úgy élni, hogy a lakosság többsége pontosan a szabályok kikerülésében, áthágásában látja saját egyéni boldogulásának eredményességét. Miért kell erről itt szólni?
Azért, mert az állam által felhasználható források száma véges, és így nagyon sok olyan feladatra nem jut pénz, ami éppen az emberek életminőségének növelését szolgálná. Kevés jut oktatásra, szociális támogatásra, a környezeti értékek védelmére, a kultúra támogatására stb. Óriási összegek mennek el a rendőrség, a katonaság fenntartására, az adóellenőrök és revizorok, különböző hatóságok működésére. Nem arról döntenek az önkormányzatok költségvetésük meghatározásánál, hogy mire adjanak még, hanem, hogy mire nem. Ezen negatív, hiánygazdálkodási rendszer megszüntetéséhez jelentős segítséget tudnak nyújtani a civil szervezetek.

Hogyan viszonyul az állam, az önkormányzat a civil szervezetekhez?
Erre a kérdésre csak egy adott ország, egy konkrét település vonatkozásában lehet a választ megadni. Nyugat-Európára jellemző, hogy az állam költségvetéséből 45--55 %-os támogatást biztosít a civil szervezeteknek. A pályázatok és a hosszú távra kötött együttműködési szerződések általánosan jellemzők. A szerződési forma biztonságot jelent a szervezetnek, mert több éven át fedezi a vállalt feladatokhoz szükséges források egy részét.

Például egy iskolát működtető alapítványnak nem kell évente pályáznia a támogatásért, ha munkája megfelelő színvonalú és részben leveszi az önkormányzat válláról a kötelező oktatási feladatok bizonyos hányadát, bővíti a kínálatot az adott területen. Valójában az iskola nem ajándékot kap, hanem a gyerekek tanítására szánt költségvetési hányadot. Több olyan feladat is van, amit hivatali eszközökkel nehezen lehet megoldani. Például a szociálpolitikában az időskorúak otthoni gondozása, a drog-prevenció, számtalan szabadidős tevékenység stb.

A jelzett területeken az emberek igénye jól mérhető, sőt a polgárok többsége tudja is, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy a felismert társadalmi, vagy egyéni probléma megoldódjon, ám nincs hozzá saját eszköze. Ha a rendelkezésre álló anyagi forrásokat az önkormányzat átadja egy civil szervezetnek, akkor az hozzá tudja tenni önkéntes munkáját és a szaktudást. Ha az önkormányzat a feladatot egyedül akarja megoldani, saját intézményt kíván működtetni, akkor mind a három dolgot -- munka, tudás, dologi kiadások -- neki kell kifizetnie.

Ebből máris látható, hogy így sokkal kevesebbre fog jutni, mintha a civil szervezetet bízná meg a feladat ellátásával. A nyugat-európai országokban általános vélemény, hogy megéri befektetni a civil társadalomba. Azt kell megértetni az önkormányzatok politikai vezetőivel, hogy bátran támaszkodhatnak a civil szervezetekre, a településen működő alapítványokra, egyesületekre. Akik ezt belátják, olyan behozhatatlan lépéselőnyre tesznek szert, amelyet az elzárkózó települések csak hosszú évtizedek munkájával képesek behozni.

Összegezve állapítsuk meg, hogy a közigazgatás -- az állam és az önkormányzatok -- társadalmi támogatás nélkül nem képes feladatait kellő hatékonysággal ellátni. Az emberek problémái és igényei annyira megsokasodtak, hogy a közhivatali intézményrendszer képtelen ahhoz alkalmazkodni. Ezért van szükség a civil szervezetek által kínált szolgáltatások igénybe vételére és állami támogatására. A művelt és világlátott polgárok ott szeretnék életüket leélni, ahol személyes, családi, netán különös csoportos céljaikat a legjobban tudják megvalósítani. Valamennyien tudunk arról, milyen környezeti veszélyek között kell élnünk, látjuk milyen veszélyek fenyegetik az embereket, gyerekeinket, képesek vagyunk saját érdekeinket megfogalmazni és a képviseléshez szükséges intézményt létrehozni.

Választhatunk: vagy oda megyünk, ahol szerintünk jobb a megélhetéshez szükséges környezet, vagy jelenlegi környezetünket fogjuk olyanná alakítani, amely számunkra a legkedvezőbb. Ez utóbbi a civil szervezetek fő feladata. Erre biztat az Európai Unió, ezt a pozitív példát mutatja nekünk Nyugat-Európa. Látjuk, hogy a viszonylagos jólétet nyújtó országok befogadóképessége mennyire korlátolt. Közösen aggódunk azokért, akiket a saját hazájukban uralkodó állapotok elvándorlásra, menekülésre kényszerítettek.

Tudjuk a megoldást mások és a magunk bajára is, de gyakran nincs társadalmi összefogás, kevés a vezető egyéniség, akadályoz minket az emberi lustaság, a megalkuvás, a beletörődés. A szánalmas pótcselekvések elvonják az erőt az igazi jótól. Sok ember azt mondja, nincs pénze civil ügyek támogatásához, de van pénze italra, cigarettára, nincs ideje közösségi életre, de van ostoba televíziós műsorok bámulására. Képesek vagyunk merő sznobizmusból felesleges dolgoknak hódolni, míg saját kultúránk a szemünk láttára sorvad el. Majmoljuk a divatot, és nem vesszük észre, hogy ezzel saját egyéniségünket veszítjük el. A világban csak önálló egyéniségeknek van helyük. Ehhez nevelésre van szükség. Az a legfontosabb kérdés: Ki neveli fel a gyerekeinket?

Manapság sajnos a szülők adják a legkevesebbet, ők töltik a legkevesebb időt a gyerekeikkel. Itt is a civil közösségeknek van óriási szerepük és feladatuk. Mindenkinek szüksége van olyan közösségre, ahol szabályozott és önkormányzó viszonyok között eltöltheti szabad idejét, ápolhatja kultúráját, segítséget és támogatást kap saját problémáira, vagy segítséget nyújthat másoknak. Európa nyugati részén a polgárok átlagosan két-három civil közösséghez is tartoznak. Az adófizető polgárok jelentős adományokkal járulnak hozzá klubjuk, egyesületük működéséhez. A civil társadalom közösségformáló hatását az életviszonyok között mérhető különbségek is mutatják. Ha az emberek jobban élnek, több időt és pénzt fordítanak civil ügyekre. Ott, ahol nehezebbek az életkörülmények, ez fordítva van. Ezt a tendenciát tudatos munkával meg lehet változtatni úgy, hogy az elmaradottabb régiók saját felemelkedésük egyik zálogát lássák a civil szervezethez való tartozásban. Ezért nagyon keményen kell dolgozni, de a siker biztosan kárpótolja majd a szervezőket.

Milyen a szervezet civil szövetségi politikája?
Az azonos területen dolgozó szervezetek között gyakran alakul ki rivalizálás, egymás rovására történő "területszerzés". Ez nagyon káros, mert egészségtelen módszereket léptet életbe. Sok szervezeti vezető fontosabbnak tartja politikai személyekkel, szervezetekkel való viszonyát, mint az egyesületi tagság véleményét, vagy a kuratórium döntését. Nem rossz támogatást szerezni egy éppen hatalmon lévő politikai erőtől, de tudni kell, hogy ennek előbb vagy utóbb ára lesz. Vagy bele kell bonyolódni a politikai ügyekbe, ami a legtöbb esetben és normális körülmények között káros, vagy számolni kell azzal, hogy a politika hatalmi változásai jelentősen érinteni fogják a szervezet működésének megítélését.

Egy érdekes példát szeretnénk bemutatni. A szerb választások során a megerősödő demokratikus ellenzék minden erejét bevetette, hogy támogassa a civil szervezeteket, hogy minél több választópolgár menjen el szavazni, hogy a nők is szavazzanak. A siker nem maradt el, a szerb politikai viszonyokban a civil társadalom politikai szerepvállalásának is köszönhetően gyökeres változások indultak el. Ezt a történelmi szituációt mindenki megérti, és pozitívnak tekinti, de érezzük, hogy szükséges a politikának és a civil szervezeteknek egymástól eltávolodniuk, különben a civilek arctalan bábúvá válhatnak. Európa szerte sok olyan civil szervezet van, amely politikától és államtól való függetlenségét azzal is kimutatja, hogy semmilyen formában nem fogad el támogatást költségvetési keretből.

Normális körülmények között a civil szervezet látja, mekkora mozgástere van, mely hasonló szervezettel kell együttműködnie, kik a közeli és távoli partnerei, kik azok, akikre konkrét ügyekben, kisebb programokban és kik azok, akikre hoszszú távú stratégiai célokban támaszkodni tud.

Tekintettel arra, hogy a civil szervezetek működésének egyik jellemzője a nyitottság, jó a partnerszervezetekkel rendszeresen egyeztetni a célokat és az eszközöket.

A helyi együttműködési kultúra jelentősen kihat a nemzetközi kapcsolatokra is. A külföldön lévő testvérszervezeteket nagyon zavarja a helyi villongás, és mindez fékezi az aktivitást is. A konszolidált helyzet viszont élesztően hat a határon átnyúló kapcsolatokra.

A szövetségi politika során a civil szervezetnek kell meghatároznia, hogy milyen stílusú közszereplésre tartja magát alkalmasnak. A tüntetéseket szervező, kemény modorú szervezethez másként viszonyulnak más civil szervezetek, mint a békés, kompromisszumkereső, vagy nyílt megjelenést egyáltalán nem vállaló klubokhoz. Ezt a tagsági viszony is megérzi. Nem mindenki szeret kakaskodni, és van, aki már nem akarja véleményét a véka alá rejteni. Erről döntsön a szervezet maga akkor, amikor stratégiai céljához az eszközöket összeválogatja. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vegyes módszerekkel dolgozó szervezetek nem működnek igazán jól. Láthatjuk azokat a környezetvédelmi aktivistákat, akik kerítéshez láncolják magukat, vagy ha kell, hajót robbantanak, de nem ezek ülnek fehér ingben a környezetvédelemmel foglalkozó konferenciákon a civileknek felajánlott székeken, mint tárgyaló partnerek. A tűz és a víz nem fér meg egymás mellett!

Profizmus vagy lelkes amatőrség?
Sok szervezet, már messze túlnőtte azokat a kereteket, amelyek egy baráti körre jellemzők, mégis ilyen szemlélettel, eszközökkel és felkészültséggel működik. Világosan kell látni, hogy a civil szervezetek ugyanolyan pénzügyi, könyvelési, adózási szabályok között működnek, mint a vállalkozások. Egy adóellenőrnek teljesen mindegy, hol talál hibákat, de a civil szervezetnek nem. Még a legártatlanabbnak tűnő szabálytalanság is felkeltheti a tagság bizalmatlanságát, ami súlyosan veszélyezteti a kitűzött célok megvalósítását.

A támogatási programok olyan szigorú elszámolási keretek között adnak pénzt a civileknek, hogy az elszámolási kötelezettség gyakran meghaladja a szervezet felkészültségét. A hiányos elszámolás következményeként, a szervezet többet nem pályázhat programjai támogatásáért. A pénzügyi hiba akár végzetes is lehet. Aki nem tud megfelelő szakmai alapot teremteni működéséhez, az saját tagságát, a szolgáltatást igénybe vevőket fogja megkárosítani. A nyugat-európai szervezetek döntő többsége az állandó működés miatt iroda jellegű központot állít fel. Igazgatók, szervezők és ügyintézők, titkárnők és kisegítők dolgoznak a civil szervezeteknél. A szakszerű gazdálkodásnál szólni kell az adományok gyűjtéséről, a támogatók megkereséséről is. Minden szervezet akkor működik jól, ha tevékenységéről a nagy nyilvánosság előtt rendszeresen elszámol, ha a közvélemény hozzájut olyan információkhoz, amelyek alapján megítélheti, hogy a civil szervezet milyen társadalmi hasznot hajt.

Ha ez a hasznosság jól mérhető, akkor az emberek szívesen adnak adományokat, a szponzorok örömmel támogatják a programokat, mert mindenki szeretne részesedni a sikerből. A jól végzett munka így váltható át a legkönnyebben pénzre. Ha a szervezetet már támogatták, akkor külön figyelmet kell fordítani a támogatók ismertetésére -- például a meghívó alján: "támogatók: ...." -- vagy nem szabad az energiát sajnálni egy névre szóló, köszönőlevél megírásától sem. Ezek apróságok, de nagyon sok múlhat rajtuk.

Milyen kategóriákba sorolhatja magát a civil szervezet?
Sokféle megoldást lehet találni, de most nézzük csak a legfontosabbakat. Az első és leglényegesebb kérdés: "Végez-e a szervezet állami feladatot?" Ha igen a válasz, akkor elkerülhetetlen együttműködő partner az önkormányzat, a polgármesteri hivatal. Kedvező esetben a hivatal részben vagy akár teljes egészében átadja a szervezetnek a feladatra eső költségvetési normatívát együttműködési megállapodás keretében, támogatásként. Ezzel megszabadul egyik feladatától, és a felelősséget áthelyezi a civil szervezetre. Ezt a módszert nagy előszeretettel alkalmazzák Nyugat-Európában, és nem véletlenül!

A másik önmeghatározó kérdés, kik veszik hasznát a tevékenységemnek és mit várnak tőlem? Egy szolgáltató szervezet, akár piaci szereplővé is válhat. Az egyesületek egy része csak befelé szolgáltat, csakis saját tagjainak, más pedig kizárólag külső igénylőket szolgál ki. Mindkét forma gyökeresen más munkamódszert igényel. Mennyire folyamatos a tevékenysége, az állandó működés anyagi feltételei adottak-e? A legtöbb civil szervezet nem működik állandóan -- úgynevezett lappangó szervezet --, semmilyen formában sem tevékenykedik. Egyre nő viszont azoknak a száma, akik irodaszerűen végzik munkájukat, megvan a nyitvatartási idejük, pontos szabályok határozzák meg, kinek mi a feladata. Én azt javaslom, hogy a nem folyamatosan működő szervezetek ne is próbáljanak meg irodában működni, elégedjenek meg az Internet által biztosított kapcsolattartással, és rendezvényeiket egy olcsó étteremben tartsák meg. Sok szervezet azzal nehezíti életét, hogy saját jogi személyiséget akar, ahelyett, hogy hasonló célokat megvalósító, már működő civil szerveződés mögé állna be. Ezzel erősítené a meglévőt, és energiáit a feladatokra tudná összpontosítani.

Végezetül tegyük fel az utolsó kérdést!
Egy civil szervezetnek manapság mi a legfontosabb feladata, mit kell tennie ahhoz, hogy megfelelően, európai módon illeszkedjen be a társadalmi feladatmegosztásba?

A polgárokat, mint tagságot, mint a szolgáltatások igénybe vevőit szorosan be kell vonni a civil szervezet életébe. Mindenkinek tudnia kell, mi a szervezet célja, neki személy szerint milyen feladatai vannak, munkájával milyen célokat szolgál.

A szervezet kidolgozott stratégiájának megfelelően alakítsa ki szövetségesi kapcsolatait, lehetőség szerint írásban rögzítsék, és rendszeresen értékeljék a közös munkát, annak eredményeit, esetleges hiányosságait. Érzékenyen kell követni az adott társadalmi környezetben meglévő legsúlyosabb problémákat, és azokra mindig reagálni kell. Például nem lehet elmenni a szegénység, az emberi jogok csorbítása, a környezeti károkozás, a kultúra sorvadása stb. mellett, még akkor sem, ha ez nem szerepel a szervezet kitűzött céljai között. Mindig kell szólni arról, ami az embereket foglalkoztatja (terrorizmus, háború, menekültügy stb.). A helyi közügyekben való aktív megszólalás lehetősége, a "demokratikus deficit" csökkentése a fejlődő társadalmak egyik legfontosabb kérdése.

Köszönöm az olvasó figyelmét és kérem, hogy a cikk elolvasása után saját magának, illetve szervezetének tegye föl ezeket a kérdéseket, és próbálja meg a valós válaszokat megkeresni és értékelni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS