2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Együttműködni ÉRDEMes

2001. november 13. 17:57, utolsó frissítés: 17:57

Együttműködni igenis lehet, és kell. Én azt hittem, hogy ez minden, a köz javára cselekvő ember számára egyértelmű, mígnem egy tiszteletre méltó idősebb úriember lekommunistázott.




A "megtiszteltetést" azért kaptam, mert együttműködés jelszóval és közös érdekeinkre hivatkozva egy adatlap kitöltését szorgalmaztam. Nem nehezteltem a kijelentésért -- tudtam, nem rosszindulatból mondta --, de azért jócskán megdöbbentett. Évtizedek ezernyi tapasztalatából fakadhatott gondolata, és talán nekem is borsózna a hátam a közösködéstől, ha valamivel régebben születtem volna.

1999 szeptemberében alkalmunk adódott magyarországi tanulmányúton részt venni. Itt találkoztunk először a közösségfejlesztés fogalmával. Azóta egyre jobban körvonalazódnak azok az eszközök és lehetőségek, amelyekkel civil társadalmunk javát szolgálhatjuk. Úgy gondoljuk, hogy az erdélyi magyar civil szféra a társadalmi szervezetek közösségének is tekinthető. Sőt, minden egyes társadalmi szervezet bizonyos érdekek, értékek vagy elvek által mozgósított személyek közösségeként is meghatározható. Ez nem mond ellent a civil szféra és a nonprofit szervezetek eddigi meghatározásainak, hanem inkább minősít. Jól vagy rosszul aszerint, hogy a közösség elemei -- a civil szervezetek vagy tagjaik -- képesek-e közös érdekeiket és céljaikat megfogalmazni, és azok megvalósításának érdekében együttműködni vagy sem.

Az együttműködés kapcsolatokat, kommunikációs készséget és eszközöket, illetve bizalmat feltételez. Hatékonysága e három összetevővel jellemezhető. Az első kettő mennyiségében, az utolsó pedig minőségében határozza meg az együttműködést.


Az együttműködés mellett számos nyomós érv szól. Az abban résztvevő felek építhetnek egymás sajátos szakértelmére, tapasztalataira és értékeire, amelyeknek köszönhetően a munka sokkal sikeresebb lesz és az eredmények hosszabb távon is fenntarthatókká válnak. A többféle szemlélet miatt közreműködéssel átfogóbb módon kezelhetők és oldhatók meg a problémák, a folyamatban letisztulnak a sajátos szerepek, és ez hozzájárulhat ahhoz, hogy mindegyik fél tökéletesebben láthassa el a saját szerepét. Az együttműködés révén elkerülhetők az átfedések és a dupla erőfeszítések is. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a közreműködéssel megvalósított munkatervek a nagyobb rétegeket érintő problémák megoldására is lehetőséget ad, és a támogatók szívesebben nyújtanak ezekhez segítséget.

A fentiekből kiindulva fontosnak tartottuk, hogy a Civil Fórum hasábjain az együttműködés jelentőségéről és lehetőségeiről is írjunk. A téma feltérképezése és kidolgozása közben igyekeztünk a területen tapasztalattal és ismeretekkel rendelkező személyeket megkeresni.

"Az együttműködésről -- illúziók nélkül" című írásban egy társadalomkutató véleményét olvashatjuk arról, hogy melyek az együttműködést gátló tényezők. Itt kiderül, hogy inkább a kívülről ható kényszerek és a divat miatt többnyire csak szavak szintjén, felszínesen találhatunk együttműködésre utaló jeleket. Sajnos, valós és tényleges partnerségre nehezen találunk példákat.

A politika és a civil szféra kapcsolatáról és kölcsönhatásukról szóló cikkből kiderül, hogy a két fél közötti feszültség nem feltétlenül negatív jelenség, akár hasznos is lehet, ha megvan a szándék azok méltányos feloldására. Ugyanis a konfliktus megoldása közben mindkét fél megtalálhatja a maga helyét oly módon, hogy egymást kiegészítve közösségünk javára cselekedhessenek.

Számos példa van az egyházak és a civil szféra közösséget szolgáló közreműködésére. Sok ifjúsági szervezetet, nőegyletet, oktatási és szociális feladatokat felvállaló intézményt ismerünk, amely az egyházak holdudvarában jött létre és ott fejti ki áldásos tevékenységét. Tekintettel arra, hogy ennek a kapcsolatnak legjelentősebb eredményei a szociális munka területén találhatók, a bemutatott példa is erről szól.

Az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködésének lehetőségeit a "Partnerség a fejlesztésben" című cikkben mutatjuk be. Ebben a Hargita Megyei Tanácsnak a vidékfejlesztést célzó tudatos partnerségépítő kezdeményezéseit ismerhetjük meg.

A gazdasági és a civil szféra összefonódásának egyik legsikeresebb erdélyi példája a sepsiszentgyörgyi ASIMCOV vállalkozásfejlesztő központ. Bemutatása révén arra kapunk választ, hogy a civil szervezetek miként járulnak hozzá a gazdasági élet fejlődéséhez. A fordított irányú együttműködésre azonban ritkán található példa. A gazdasági élet szereplői nem mindig ismerik fel azt, hogy érdekük társadalmi célú tevékenységek támogatása. A cégek a filantrópia erőteljesebb felvállalásával közvetlenül javíthatnák környezetük helyzetét, ami hosszú távon jobb gazdálkodási lehetőséget jelenthet számukra. A fejlett nyugati társadalmakban elfogadott tézis, hogy a cég kölcsönhatásban áll a szűkebben vagy tágabban értelmezett közösséggel -- tehát akár az egész társadalommal --, amelyben működik. A cégeket ugyanis aszerint ítélik meg, hogy működésük mennyire elkötelezett és etikus. Aki nem teszi magáévá ezt a gondolkodásmódot, lemaradhat az egyre élesedő versenyben. A társadalomhoz vezető leghatékonyabb út pedig az őket reprezentáló civil szervezeteken át vezet, ezért a cégeknek elemi érdeke velük közreműködni. A nyugati szemlélet azonban még nem igazán terjedt el kies tájainkon.

Az olaszteleki közösségfejlesztés példája is bizonyítja, hogy a munka során a legnagyobb gondot a kommunikáció és az együttműködés hiánya okozza. Anthony de Mello rövid meséjéből pedig arra kapunk szemléletes példát, hogy mi a közösségfejlesztők feladata.

Az interetnikus kapcsolatok fejlesztésére irányuló program leírásából kiderül, hogy az egymás iránti bizalom kiépítése elképzelhetetlen a kommunikáció, és az ennek nyomán megvalósuló együttműködés nélkül. A szóban forgó magyar és román iskolák diákjainak nyelvi különbségéből fakadó kommunikációs problémáit művészeti tevékenységgel sikerült feloldani. A Diák Kötelék-programban résztvevő egyetemisták pedig felismerték, hogy a más kultúrához való tartozásból fakadó látásmódbeli különbséget pozitívumként is fel lehet fogni, és ez segítséget jelenthet a közös célok megvalósításában.

Lapunkban két gyakorlati példát is találunk a kommunikáció és partnerségépítés hatékony eszközeire. A világháló segítségével tematikus levelezési csoportokat indíthatunk, melyek révén nagyon gyors, olcsó és könnyen karban tartható kommunikációs rendszereket hozhatunk létre. A CELODIN -- Helyi Fejlesztések Információs Hálózata pedig olyan próbálkozás, amely az információk megosztásával és a kommunikáció elősegítésével a helyi fejlesztésben részt vállaló szervezeteken segít.

A lapunkban olyan írások is olvashatók, melyek ugyan nem szólnak közvetlenül az együttműködésről, de szeretnénk megosztani mindenkivel, mivel tanulságosak a közérdeket szem előtt tartók számára. Ilyen Tóth Árpád és Kolumbán Gábor írása. Sajnos, helyszűke miatt csak két részletben közölhetjük Kolumbán Gábor tanulmányát, jelen alkalommal az önkormányzatokra vonatkozó részt.

A bemutatott példák közül egyik sem valósulhatott volna meg, ha nem alapoz erre az erőforrásra -- az együttműködésre, és még csak az sem csökkenti a példák érdemeit, hogy többnyire nem tudatos, hanem inkább spontán, vagy/és közös érdekfelismerésből fakadtak.

Reméljük, hogy a lapunkban megjelent cikkekkel sikerült rávilágítanunk arra, hogy együttműködni ÉRDEMes. Szívből kívánom, hogy minél nagyobb bizalommal legyenek eközben egymás iránt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS