2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Értelmiségi világtop: taroltak az angolszászok – az angolszászok közt

szerk. 2006. március 01. 12:25, utolsó frissítés: 2006. február 28. 18:41

Netes közönségszavazással, 4827 vokssal #b#Noam Chomsky#/b#t kikiáltották a világ legbefolyásosabb értelmiségijének.





A Foreign Policyvilággazdasági és –politikai portál, valamint a nagy-britanniai Prospect magazin tavaly közönségszavazást indított arról, hogy kik a világ legbefolyásosabb, közéleti szerepet felvállaló, a nyilvánosságra hatást gyakorló értelmiségijei („public intellectual”).

Noam Chomsky (balra) az abszolút győztes – Milton Friedman a pótlistán került az élreNoam Chomsky (balra) az abszolút győztes – Milton Friedman a pótlistán került az élre


”Befolyásos értelmiségi – ki az?”


A „gondolkodó-toplista” kezdeményezői tudatában voltak a vállalkozás problematikus voltának. Öniróniával jegyzik meg: a legjobb nem belegondolni a kiválasztás kritériumainak viszonylagosságába, hiszen akkor eredménytelen tépelődésbe fulladna a „ki a közéleti szerepet vállaló és betöltő értelmiségi, és mekkora befolyással rendelkezik” kérdés megközelítése.

Az alábbiak közül ki a legbefolyásosabb értelmiségi?




A magazinok eredetileg egy száz nevet tartalmazó listát állítottak össze, a következő, főként „technikai jellegű” kritériumok alapján (a teljes listát lásd keretes írásunkban):

1. A jelöltnek élő személynek kell lennie.
2. A jelöltnek még mindig aktív közéleti szereplőnek kell lennie.
3. Nem a jelölt „belső, valódi” (ön)megvalósítása, hanem gondolatainak a nyilvánosságra gyakorolt hatása a fokmérő.

Az utolsó kritérium problematikus voltát azzal próbálták enyhíteni, hogy deklaráltan a „nyugati angolszász kultúra” külső-belső köreiből szemelték ki a jelölteket. Valahogy így: „ebban élünk, ezt ismerjük, így nem tudományos módszerekkel ugyan, hanem csupán ráérzéssel, de meg tudjuk mondani, kik azok, akik valóban hatást gyakorolnak a közéletre”.

A kritériumok viszonylagosságán és a jelölés önkényességén felháborodott olvasók kritikáját azzal védték ki, hogy a szavazók a listán nem szereplő, de általuk fontosnak ítélt személyiségeket jelölhettek egy külön listába. (A szavazás „nyertesei” és a szavazatszámok részletesen itt.)

Umberto Eco és Václav HavelUmberto Eco és Václav Havel


A NYERTESEK
– Értelmiségi top


Noam Chomsky 1928-ban született Philadelphiában. Az ötvenes években kezdte akadémiai karrierjét a Massachusettsi Műszaki Intézet nyelvészeként. A generatív grammatika és a nyelv transzformációs-generatív elmélete publikálásával vált híressé.

A közvélemény azonban a vietnámi háború ellenzőjeként ismeri; negyven éven keresztül ő volt az akadémikusok közül a leghangosabb és legkövetkezetesebb kritikusa az Egyesült Államok politikájának. Több mint negyven könyvet írt, termékenysége csak provokatív készségével vethető össze.

Umberto Ecót nemcsak középkorkutatóként, a Bolognai Egyetem szemiotikaprofesszoraként vagy filozófusként ismerik, világhírnevet inkább intellektuális bestsellereivel szerzett. A rózsa neve és A Foucault-inga szerzője a közönségszavazás ezüstérmeseként a kezdeményezőktől kiérdemelte a „reneszánsz ember” jelzőt is munkásságának interdiszciplináris és szerteágazó jellege okán.

Richard DawkinsRichard Dawkins
Richard Dawkins 1976-ban megjelent, Az önző gén (The Selfish Gene) című, a gént mint a természetes szelekció alapkövét bemutató könyvével robban be a köztudatba. Az Oxfordi Egyetem élénk tudománynépszerűsítő tevékenységet folytató etológus professzora a szervezett vallások kritikusaként talán a „leglármásabb” ateista a világon. A 64 éves Dawkins jelenleg a Minden rossz gyökere (The Root of All Evil) című dokumentumfilmen dolgozik, amelynek a témája a vallás.

Václav Havel 1936-ban született Prágában, a hetvenes években vált híressé abszurd darabjaival. A diktatúra idején ellenzéki magatartása miatt bebörtönözték, 89-ben a „bársonyos forradalom” vezéralajka, majd államelnök 2003-ig. Bírálja az Európai Unió passzivitását az emberi jogok tiszteletben tartása terén hiányosságokat mutató országokkal szemben.

Milton Friedman magyar emigránsok leszármazottja, az egyéni szabadság szószólója. A fogyasztói analízis, pénzügytörténet és -elmélet terén elért eredményeiért, valamint a stabilizációs politika komplexitásának kimutatásáért 1976-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott. A libertariánus közgazdaság egyik atyja többek közt a könnyű drogok legalizálásának híve.


Következtetések

A kezdeményezés sok olvasót megfogott, mintegy húszezer ember szavazott, és többségük fontosnak tartotta, hogy saját jelölteket állítson. Az első harminc személyiség több mint fele észak-amerikai. Európa alulreprezentált, az első húszba ugyan bekerültek a jól ismert nevek – Eco, Havel, Habermas –, de a jelöltek többsége alulmaradt. Egyetlen nő sincs az első tíz között, és csupán hárman kerültek be az első húszba.

A kezdeményezők megjegyzik, a felmérés bizonyos értelemben a saját népszerűségének áldozata lett: mivel interneten zajlott, többen – az első húszból Chomsky, Hitchens és Abdolkarim Soroush, illetve asszisztenseik – saját weboldalukon kampányoltak, és linkelték be a magazinok szavazóformuláját.

Mivel internetes szavazás volt, azt is nehéz megállapítani, kik voltak a szavazók. Annyi bizonyos, hogy a többség Nagy-Britanniából, illetve az Egyesült Államokból voksolt. Továbbá érdekes, hogy Chomsky fölényesen, több mint 4800 begyűjtött szavazattal lett az első, míg Eco kevesebb mint 2500-zal lett második.

Az első húsz személyiség közül csupán ketten fiatalabbak ötvenévesnél (Naomi Klein és Bjørn Lomborg). Chomsky helyezése a szavazást kiértékelő David Herman szerint azért sem meglepő, mert azok is elismerik intellektuális rangját, akik nem értenek egyet az Egyesült Államok külpolitikáját élesen bíráló megjegyzéseivel.

Még lényegesebb, hogy Chomsky az Emile Zola-Bertrand Russell-Jean-Paul Sartre fémjelezte tradíció követője, vagyis azoké a személyiségeké, akik országuk kormányával ellentétes véleményt fogalmaztak meg. Ez az elemző szerint azt jelenti, hogy voltaképpen még mindig sóvárgunk az „ellenzéki értelmiségi”-típusok iránt, ám ilyeneket egyszerűen nem találni hetven év alatt.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS