2017. aug. 24. csütörtökBertalan
25°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Tettünk-e valamit, hogy az előítéletet lebontsuk?"

szerk. 2005. november 29. 16:39, utolsó frissítés: 16:30

Még mielőtt bármilyen vitába bocsátkoznánk, le szeretném szögezni: jogilag diszkriminációról van szó a Teológiai Intézet felvételijén.





A helyzet egyszerű: ha összevetjük a tényeket a Romániában – 2002-ben elfogadott és 2004-ben módosított – esélyegyenlőségről szóló törvényben megjelenő meghatározással, nyilvánvaló, hogy diszkriminációval van dolgunk (különben a törvény neve: Legea egalitatii de sanse, könnyen megtalálható az interneten.)


Vitatkozni a törvény értelmében csak arról lehet:

"objektív okokból" diszkriminatív a helyzet (ahogy a román törvényben jelenik meg), vagy ahogy nagytiszteletű Csűry István írja, "tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokról" van szó (a magyar törvény megfogalmazását kölcsönözve).

Mi több, éppen az eltérő élethelyzetek – na meg a román törvényhozás hagyománya –miatt ebben a törvényben is találhatók olyan cikkelyek, amelyekre hivatkozva az eljárás törvényesnek minősíthető. De éppen e kétértelműség miatt érdemes megvizsgálni az esetet. Hadd döntse el a Diszkriminációellenes Tanács, mennyire objektívek ezek az okok, vagy mennyire vonatkozik e törvény az egyházakra és annak intézményeire.


Vizsgáljuk meg előbb a reakciókat.

Nagytiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület püspökhelyettesének nyilatkozata szerint "szó sincs diszkriminációról" (erre vonatkozóan lásd e cikk első bekezdését), továbbá a "protestáns egyház a legliberálisabb Európában".

Teljesen egyetértek – éppen az egyház progresszív szellemisége jegyében várjuk el előbb itt a változást. Azt viszont nem értem, hogyan menthetné fel a protestáns egyházat az, hogy a két konzervatívabb felekezet inkább sérti az emberi jogokat. Ezek szerint, ha a pénzügyőrök valamilyen rendellenességért bírságolni akarnak, nyugodtan mondhatjuk, hogy büntessék a szomszéd céget, mert az lényegesen többet sikkaszt?

Vagy miért nem lehet modellértékűnek tekinteni azt az egyházat, ahol ezt az igazságtalan állapotot felszámolták, és az esetleges negatív kihatások egyike sem valósult meg? (Az evangélikus egyház nem alkalmazza az ominózus kvóta-rendszert: mindenki, aki eléri a 7-es átlagjegyet, teológus hallgató lehet).


Az pedig, hogy hány nőt tud az egyház

munkába állítani, magán az intézményen is múlik. Az a szinte egy évszázadnyi idő, amióta női képzés is folyik a Protestáns Teológiai Intézetben, elegendő lehetett volna arra, hogy bizonyos előítéleteket – melyekkel olyan kényelmesen lehet takarózni – leépítsünk. Történt-e ez irányban bármilyen próbálkozás?

A másik érdembeli hozzászólás a Királyhágómelléki Egyházkerület főjegyzője, nagytiszteletű Csűry Istvántól érkezik. Határozottan elutasítom azt a felsőbbrendű ironizálást, amely áthatja a cikk első négy bekezdését.

El tudom képzelni, milyen szokatlan lehet, mikor szembekerülünk a nők érdekképviseletének valamilyen formájával – olyannyira, hogy minden látszat ellenére mégis valamilyen sötét összeesküvést muszáj sejteni a dolgok mögött – elsősorban politikai érdekeket, de talán puszta anyagiakat is. De ez most nem az az eset.

Az összeesküvés-elméletre való célzások mellett a cikk írója régi és jól ismert húrokat penget, mikor azt írja: "tetemre hívja a román joggyakorlókat" vagy "nagy szolgálatot tettek" a tiltakozók azzal, hogy ezt a vitát nyilvánossá tették. Ez a fajta attitűd annak a nacionalista diskurzusnak része, mely azt állítja, hogy a románság árgus szemmel figyelve csak arra vár, hogy mindent megbosszuljon. Tudatában vagyok annak, hogy a magyarok körében ez nagyon elterjedt nézet.

Ami a román szélsőjobbot illeti, arra nézve valóban igaz is ez az állítás, de korántsem jellemző a román lakosság egészére. Egyszóval: nem lehet minden egyes esetben hangtalanul tűrni mindent


csak azért, mert kisebbségben élünk.

Ugyanakkor helyesek azok a nemzetközi példák, amelyekkel a főjegyző él. A nemzetközi képhez viszont hozzátartozik az európai protestáns egyházak teljes nyitottsága a női lelkészséggel kapcsolatban, sőt mi több, bizonyos országokban női püspökökről is beszélhetünk. Meg vagyok győződve arról, hogy ott tiszteletben tartják a "vallási felekezetek jogait".

A véleményeket olvasva a legfontosabb következtetés számomra az, hogy az egyház intézményként nem volt felkészülve erre az akcióra. Egyértelmű, hogy a szerzők nem ismerik a romániai esélyegyenlőségi törvényt. Megnyugtatásul: nagy valószínűséggel – a törvény kétértelműségének köszönhetően – a jelzést a Diszkriminációellenes Tanács el fogja utasítani,


és nem fog pénzbírságot kiszabni az intézményre.

A civil társadalom szempontjából viszont sokkal fontosabb az a vitasorozat, mely legalább három különböző fórumon is beindult, mert lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük, van-e igény a változásra körön belül és kívül, valamint hogy milyen eséllyel indulhat egy ilyen próbálkozás.

Még mielőtt befejeznem, fel szeretném hívni mindenki figyelmet arra a hozzászólásra, melyet Sógor Árpád, a Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkésze írt a semper_ref levelezőlistára (a szöveg vagy ezen a linken, vagy a kommentár végéhez hozzáfűzve elérhető – szerk. megj.). Szakszerű önreflexióját példaértékűnek tartom.

Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a "rendszeren belül" is vannak olyanok, akik kételyeiknek hangot adnak. Eredetileg az volt a tervem, hogy pontonként elemzem a félelmeket, melyek a női lelkészséggel szembeni ellenállást generálják – de már nincs szükség rá.


____________________________________

[Sógor Árpád hozzászólása a semper_ref listán]


"Kedves barátaim!

A Transindex eljárását nem akarom kommentálni, az szóra sem érdemes. Tőlük nincs miért jobbat várjunk, ez az ő stílusuk. De próbáljunk arra figyelni, hogy mit mondanak, és nem azt, hogy ki mondja.


A női lelkészséggel kapcsolatosan

– illetve az ehhez kapcsolódó kérdésekhez – van néhány megjegyzésem. Itt van egy újabb kérdés, amiről nem szoktunk beszélni, szőnyeg alá seperjük, és csak ha a külső média botrányt kavar, akkor kénytelen-kelletlen vesszük elő.

Őszintén bevallom, hogy én nem a Transindex cikkétől félek, hanem azoktól a lelkészektől érkező válaszoktól, amelyben akár szentírási alapon is bebizonyítjuk, hogy a férfiak mindenben jobbak a nőknél a lelkipásztorkodás téren is. EZ NEM IGAZ.

Nagyon sok ügyes, okos, teológiailag képzett, jó igehirdető, lelkigondozói kvalitással megáldott lelkésznőnk van. Sokuk teherbírása a férfiakat is megszégyeníti. Nem kellene vetélytársakat látnunk bennük, hanem sokkal inkább szolgatársakat, segítőtársakat. Nők és férfiak a szolgálatban is kiegészíhetnék egymást.

Nem szégyen bevallani, hogy lehetnek a lelkipásztori szolgálatnak olyan területei is, amihez lelkésznő kollégáink talán jobban értenek. Egyszerűen azért, mert nőkként másként gondolkoznak, mint a férfiak. Nagy felelőtlenség lenne részünkről kiszorítani a nőket a lelkipásztori munkákból.


Ismerem az ellenvetéseket a női lelkészséggel kapcsolatosan:

"Gyülekezeteink ebből a szempontból konzervatívak. Nem szeretik a női lelkészeket."

Tettünk-e valamit, hogy ezt az előítéletet lebontsuk? Hisz előítélet csupán. Ahol ügyes, lelkiismeretes lelkipásztornő szolgált, ott a gyülekezet nem fogja mondani azt egy esedékes lelkészválasztáskor, hogy ide akárki jöhet, csak nő ne legyen.


"Ha a férje is lelkész, akkor egyikük nem lakik majd a saját parókiáján, s ezt megsínyli a gyülekezet."

Ezt elfogadom: a lelkésznek valóban a gyülekezetében kellene lakni. De akkor nézzünk szembe azzal is, hogy hány férfi lelkész nem lakik a parókiáján, hanem hétvégére ingázik ki a gyülekezetébe.

Amíg kis lélekszámú gyülekezetben vannak, addig egy közös alapból segíthetnénk a lelkipásztor-házaspár kollégáinkat, úgy ahogy helyenként a nagyobb lélekszámú városi gyülekezetek felvállalják a kisebb gyülekezetek központi tartozását. Amikor az idő haladtával egy nagyobb gyülekezetbe kerülnek, akkor már egy nagyobb gyülekezet el kellene tartson két lelkészt is.


"Ha építkezni kell, akkor mit fog tenni egy törékeny lelkésznő, ha parancsolni kell a munkásoknak?"

Lehet, hogy sok lelkésznőnk "elférfiasodik", de valljuk be őszintén, csomó mindent felvállalunk, ami nem kimondottan lelkészi munka, mint például az építkezés vezetése. Talán könnyebben meg fogja osztani a munkát a gyülekezet presbitereivel, és azok végzik el azt, ami amúgy sem a lelkész dolga lenne.


"Ha a lelkésznő elmegy szülési szabadságra, mi lesz a gyülekezettel?"

Ha annyira támogatjuk a gyermekvállalást híveink körében, akkor erre a kérdésre is megoldást kell találnunk a házon belül is. Úgy gondolom, ha kisebbségben élő magyarokként szeretnénk, ha a többségben lévők megadnák nekünk azokat a jogokat (nem kiváltságokat), amik amúgy is járnak nekünk, anélkül hogy harcolnánk értük, illene, hogy mi is jobban megbecsüljük lelkésznőinket és az ő szolgálatukat, és ne várjunk ezzel addig, amíg egy ki tudja milyen, nyugatról érkező feminista mozgalom hatására kerül újból terítékre ez a téma.

Az idén az Erdélyi Egyházkerületben négy lány jelentkezett felvételi vizsgára, közülük csak egyet vettünk fel. A kiesők vígan bejuthattak volna a tizenkét fiú-hely bármelyikére.


Az előfelvételin mind a három kieső

(kettő az idén, egy a tavaly) rendkívül ügyesen szerepelt: intelligensek voltak, nemcsak okosak, jó szervezőkészségről tettek tanúbizonyságot, közösségi emberként viselkedtek, feltalálták magukat a különböző próbák alatt. És előre sajnáltuk, hogy csak egy fog bejutni közülük, és megnyugtattuk a lelkiismeretünket, hogy hát az egyházkerületi Igazgatótanács dönt a helyek számáról. Bocsánatot kérek, hogy ennyivel beértem.

Nem tartom szerencsésnek azt a helyzetet sem, ami tőlünk nyugatabbra van, hogy kezd teljesen elnőiesedni a „lelkészi pálya” is, de azért hol vagyunk mi ettől?

Jelenleg talán úgy látják egyesek, hogy sokkal több gond van a női lelkészek kihelyezésével, szolgálatával, de erre úgy gondolom, hogy nem az a megoldás, hogy egyre kevesebbet veszünk fel belőlük, hanem hogy keressük a megoldásokat arra, hogy minél jobban végezhessék a szolgálatukat az arra rátermettek és elhívottak.


Szeretettel,
Sógor Árpád"

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS