2018. július 19. csütörtökEmília
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tudósok a pornóról

Gy. A. szemlézte:Gy. A. 2005. november 29. 14:08, utolsó frissítés: 13:58

"A pornón egyszerre lehet élvezkedni és szörnyülködni, ezért mindenkinek tud valamit kínálni."





A budapesti Médiakutató folyóirat nyári számának tematikus blokkja a pornográfiáról szól. Ahogy az egyik szerző maga is kifejti – igaz, a tömegmédia kapcsán –, a pornó kiváló témaválasztás, mert valamiképpen mindenki viszonyul hozzá. A pornót használó tartalomszolgáltatók trükkje éppen az, hogy egyszerre elégítik ki a kukkolási vágyat és adnak teret a bennünk élő hipokrita morálnak.

Gradvohl Edina a pornográfia kapcsán "a morális pánik" jelenségét járja körül, tanulmányában egy kortárs példa, a Janet Jackson féle "kebelbotrány" apropóján mutatja be az antik világ a maitól teljesen eltérő viszonyulását a szexualitás ábrázolásához. Az antik görög-római világban a ma erotikus vagy kifejezetlen pornográf tartalmúnak tekintett szövegek és képek az esetek többségében más jelentést hordoztak a korabeliek számára.


Bűntelen keblek

A tanulmány szerzője párhuzamba állítja azt a 2004-es esetet, amikor Justin Timberlake egy koncert közben "véletlenül" letépte a ruhát Janet Jacksonról, szabaddá téve egyik mellét. A konzervatív amerikai sajtó felháborodásának és a bulvársajtónak hála az esetről az egész világ értesült. Biztosan jóval kevesebben ismerik a görög hetéra, Phrüné esetét, akit egyszer istenkáromlás miatt fogtak perbe.

Tárgyalásán ügyvédje a bírák előtt letépte Phrüné felsőruházatát, és amikor mellei láthatóvá váltak, bírái megállapították, ilyen szép és telt keblekben nem lakozhat bűn – ezért felmentették. Ehhez képest Janet Jacksont az amerikai tévénézők elítélték: a magyarázat, hogy a görög társadalomban az erotika, a szexualitás nyilvános vállalása – legalábbis bizonyos társadalmi rétegek számára – nem volt szégyenteljes.


Az üres has dörzsölése

Arisztophanész mítoszából kiindulva, miszerint az emberek kezdetben négylábú, négykezű, kétfejű gömblények voltak, akiket Zeusz büntetésből vágott ketté, és azóta is keresik a másik felüket, Platón azt a következtetést vonta le, hogy az ideális hadsereg csupa homoszexuális párból állna, hiszen a szeretők egymás előtt szégyellnének megfutamodni.

Ennél még meredekebb elméletet alkalmazott Diogenész, aki a piactéren nyilvánosan maszturbált filozófiai érvelése személtetésére, miszerint természeti szükségleteinket azonnal és nyíltan kell kielégíteni, vagy pedig le kell mondani róluk, különben a rabjaivá válhatunk. Véleménye szerint Parisznak a Helené iránt érzett szexuális vágyát inkább maszturbálással kellett volna levezetni, így elkerülhető lett volna a trójai háború.

Az önkielégítés ilyen provokatív vállalása a nézőkből nem morális pánikot, hanem inkább érdeklődést váltott ki, Diogenész válasza a miértekre pedig az volt: "Bárcsak az éhséget is elűzhetném az üres hasam dörzsölésével!" Tény, hogy Diogenészt utóbb mégiscsak száműzték, de ő kétségtelenül meglehetősen szélsőséges példának számít.

Gradvohl idézi Michel Foucault véleményét is, aki szerint az antik világban a szexualitás a társadalmi törvényeknek és hagyománynak rendelődött alá, de nem kapcsolták össze sem az eredendő bűnnel (ilyet nem is ismertek), sem pedig a gonosszal.

Ennek ellenére a polgári családból származó nők életét például erős korlátok közzé szorították, miközben a férfiaknak elnézték a házasságon kívüli kapcsolatokat, legyen az hetero- vagy éppen homoszexuális: az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat éppúgy elfogadott volt, mint a férfi-nő szerelem.


A szexualitás nyílt ábrázolása

nemcsak a művészetekben volt hangsúlyosan jelen, de teljesen hétköznapinak számított a görögöknél. Az ókori emberek számára megszokott látvány volt a nyíltan szexuális motívumokat tartalmazó tárgy és ábrázolás: ezek jelen voltak az utcákon, szentélyekben vagy a temetőkben is.

A különböző erotikus kultuszokban betöltött rendkívül fontos szerep mellett a fallosz- és a vaginaábrázolásnak nagy jelentőséget tulajdonítottak, házakat, sőt középületeket is ékesítették ilyen motívumokkal. Az ókori sírokból százával kerültek elő fallosz-amulettek, melyeket különösen a gyerekek és a betegek nyakába akasztották rontás ellen.

Emellett a szexuális szolgáltatások nyílt reklámozása is teljesen bevett szokás volt. A mindössze 15 000 lakosú Pompejiben nem kevesebb mint 40 kisebb-nagyobb nyilvánosházra bukkantak – hasonlóak voltak az arányok Rómában is. A bordélyházak falán a cégér látványosan hirdette az intézmény profilját. A feltárt pompeji nyilvánosházak belseje hemzsegett a különféle szexuális eszközöktől; a falfestmények a szeretkezés pozícióit ábrázolták.

Szigeti Péter tanulmányának témája

a pornó kanonizálása

a kereskedelmi médiában. Hogyan vált a pornográfia a tömegkultúra kikerülhetetlen részévé? A cikk azzal a felvetéssel indul, hogy a 20. század végi és a 21. század eleji médiapiacnak szüksége van a pornográfiára. De nem elsősorban magára a pornográf tartalomra, hanem a pornó „fogalmára” és a pornósztárokra, mint olyan figyelemfelkeltő eszközökre, amelyek jelentős eséllyel képesek tömegeket aktivizálni.

"A média a saját logikája szerint, kettős módon használja ki (fel) a pornóipart: egyrészt „mainstream” sztárokat épít az erre alkalmas szexipari munkásokból, másrészt pont az ő segítségükkel megteremti, illetve magyarázza azt a kontextust, amelyben „hagyományos” sztárjainak élete is „pornografálható”, illetve amelyben hétköznapi emberek tehetők sztárrá pusztán azáltal, hogy felfedik testük titkait."

Szigeti szerint Magyarországon a médiapiac kiépülése nagyjából egybeesett a pornó kanonizációjának világméretű folyamatával. (Érdekes lenne ilyen szempontból megvizsgálni, hogy a kétségtelenül jóval szemérmesebb romániai közvélemény és tömegmédia hogyan viszonyul a pornográfiához.)

Magyarországon a média hatására a pornográfia mainstream műfajjá, a szexipar szereplői pedig a tömegkultúra jellegzetes figuráivá váltak. A pornó mai sikerének egyik oka a technológiai fejlődés, aminek köszönhetően ez az ipar bekerülhetett az otthonokba, a másik: hogy kifejezetten alkalmas műfajnak bizonyult a sztárgyártásra.

A tömegmédiában azonban – mely alapjában véve mégis prűd és szemérmes –, szinte soha nem maga a pornó jelenik meg, csak a pornóhoz köthető személyek. A pornósztárok médiabeli megjelenése első lépésben nem magát a pornót, hanem a pornóról való beszédet kanonizálta. A média, miközben figyelnie kell a jogszabályokra, de közönsége igényeire is, mindig egy lépéssel a valóság mögött jár:


hardcore-ról beszél, de azt softcore-ral mutatja be.

Érdekes megállapítás még, hogy média mindig a szokatlant, a furcsát akarja megmutatni: ennek a logikának köszönhető, hogy az átlagembereket és a hírességeket meztelenül, a pornósztárokat viszont ruhában akarja látni. Így kerül Zalatnay Sarolta vagy VV Anett meztelenül a címlapokra, Nikki Belucci pedig Stohl András és Győzike mellé a Rettegés fokába.

Az avantgarde-ból a mainstreambe vezető útkapcsán a szerző megállapítja: "(A pornó) a legmonotonabb, ugyanakkor a leginkább permutálható tartalom. Mindig rá lehet licitálni az előző izgalomra. A tabu határai mindig arrébb és arrébb kerülnek, az extremitás időről időre átértelmeződik. Ami tíz éve tabunak számított, az ma a kereskedelmi televíziók délutáni talkshow-inak természetes tölteléke..."

A cikket Aubrey Beardsley rajzaival illusztráltuk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS