2017. aug. 24. csütörtökBertalan
25°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csűry: "ünneprontó egyházellenes támadás"

2005. november 28. 16:33, utolsó frissítés: 16:33

Reagál a Királyhágómelléki Egyházkerület főjegyzője – írásával indul a vita a nők egyházi diszkriminációja témában.





Az utóbbi évtized karácsonyváró ideje egyszer sem telt el úgy, hogy ne érkezett volna, talán megrendelésre, valahonnan valamilyen ünneprontó egyházellenes támadás. Így történt ez most is. Két bokorból is „lődöztek” egyszerre egyenesen három célra. A Transindex kiadó és a Désiré Alapítvány feljelentette a két református egyházkerületet és az unitárius egyházat a Diszkriminációellenes Tanács előtt.

A vád nagyon súlyos, hiszen ezek a gonosz csuhások kevesebb helyet biztosítanak a nők részére a teológiai intézet felvételijén. A magyar jégkorongozókat megbüntető, a polgári szövetségben politizáló elszólót megriasztó Tanács elnöke párbajsegédként azonnal kapható lett a példás eljárás végrehajtására. Gyönyörű skalpok reményében, hatalmas kártérítések bírósági megítélése érdekében máris intézkedik.

Nyilvánvaló provokáció ez olyanok részéről, akik sejthető indítékok miatt kompenzálnak. Azaz kifejlesztenek egy sikeresnek ígérkező tulajdonságot, amivel elhárítják a kisebbrendűségi érzés fájdalmas terhét. Az egyháziak testvéri szeretetből akár szívesen közreműködnek ilyen lelki problémák sikeres megoldásában.

Azonban mindenek előtt néhány dologra rá kell világítanunk. Először arra, hogy ez a provokáció a megnevezett célpontokon túl erőteljesen érinti, sőt tetemre hívja a román joggyakorlókat. A feljelentők „nagy szolgálatot tettek”, mert felhívták a figyelmünket arra, hogy jogászok között vannak, akik a diszkrimináció fogalmával sincsenek tisztában. Lehet, hogy a feljelentők a Diszkriminációellenes Tanács nagyérdemű törvénytudóit is vizsgáztatják?!

Ha az Európai Unió fáradozásait nyomon követjük az alapvető jogok minél precízebb meghatározása és életbeléptetése terén, akkor fájdalmas dolog látni, hogy nálunk még ott tartunk, hogy indulatok kerekednek a joggyakorlat fölé, sőt legtöbbször sikeresen. No, de nem maradhat ez így sokáig, hiszen Románia is keresi helyét az európai házban.

A vádlók álláspontja szerint a szóban forgó egyházak „dokumentálható formában diszkriminatív helyzetbe” hozzák a teológiára felvételiző nőket. A panasztevők egészen egyszerűen nem tudnak arról, hogy a jogban igenis vannak ilyen és ehhez hasonló esetek, és mégsem lehet (a butaság vádja nélkül) diszkriminációról beszélni.

Az európai jogalkotók 1957 óta igyekeznek különbséget tenni az elkülönítés, az egyenlő bánásmód, és az esélyegyenlőség között. Illene legalább annyit tudni, hogy valakit „elkülöníteni” az európai normák mellett nem lehet tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül.

Uraim, higgyék el minden felvételit nagyon komoly, tárgyilagos, ésszerű mérlegelés előz meg. No, de tudható, hogy ez önöket még nem elégíti ki. Ezért most az Amszterdami Szerződésre hivatkozom. (1991. május 1.) Az alapvető jogok kiszélesítését nemcsak a nők és férfiak esélyegyenlőségének deklarásában tették meg, hanem a következő bekezdésben azonnal a vallási felekezetek jogainak tiszteletben tartását fogalmazták meg.

A magyarországi törvénykönyv, átvéve az európai normákat, már tételesen le is írja, hogy: „nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségéből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés” . Ezt így tudják és gyakorolják Európában, illetve az önök által „békén hagyott” ortodox egyházban, európai normák nélkül is.

A perirat szerkesztőjének figyelmébe ajánlom továbbá az egyházak Románia által is elismert autonómiáját. A Zsinat szerepét ne felejtsék el, annál is inkább, mert a kánonalkotás mellett joga és kötelessége szabályrendeleteket hozni. Többek között ilyen szabályrendelettel: „meghatározza a lelkészképzés, felszentelés és alkalmazás módozatait.” (171/h/2)

Keserű szívvel írtam minden mondatomat, mert érzékelem, hogy megint sikerült a magyart a magyarral üttetni, sőt most megint a legszentebb területen, az Anyaszentegyház környékén, ráadásul ostobán és törvénytelenül.


Csűry István
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS