2018. július 21. szombatDániel
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Kálváriától a tragédiáig – a gonddal összerakott mozaik

B. A. M. 2005. november 25. 16:54, utolsó frissítés: 16:25

A zsidóság „gyors, egyetlen évszázadnál is rövidebb” kolozsvári történetét összegezte Lőwy Dániel.





Ezt a könyvet akkor olvassuk helyesen, ha önmagunkat is bele tudjuk szőni – mondta Visky András író, a Koinónia igazgatója a kiadó gondozásában frissen megjelent A Kálváriától a tragédiáig című Lőwy Dániel-kötet bemutatóján.

A Kolozsvár zsidó lakosságának történetét feldolgozó igényes könyvet ismertető eseményt a városban megszokottnál jóval nagyobb érdeklődés övezte.

Azt, hogy hányan is gyűltek össze, nem tudjuk megsaccolni, viszont a Kolozsvári Rádió stúdióterme tele volt – ez azért érdekes, mert a kincses városban a könyvbemutatókon általában mintegy húsz-harminc fő szokott részt venni, közülük legalább öten munkájukat végző újságírók.




Miről is szól a munka, amely ekkora érdeklődésre tartott számot? Ahogy a kötet fülszövegében olvashatjuk: „Egy letűnt, de hagyatékában, szellemi örökségében tovább élő közösség krónikája.

A ”voltaképp gyors, egyetlen évszázadnál is rövidebb történet”, a 19. század közepétől – ekkor engedélyezték a zsidóknak a kolozsmonostori római katolikus templom környékén, a Kálvária dombja alatt a letelepedést – indul, és a közösség erőszakos megszüntetésével, a tragédiával ér véget.

Kolozsvár életéből odalesz egy szín, egy nyelv, s ez a létező kultúrák testéből eltűnő kultúrákra figyelmeztet, s ebben az esetben arra, hogy a megszűnt kultúra a mi identitásunk része – hangzott el a bemutatón.



Szilágyi Júlia szerint a személyes hitelesség adja meg a kötet értékét, és teszi ezentúl megkerülhetetlenné – az irodalomkritikus kiemelte a személyesség és személytelenség jelenlétét is a munkában, azt, hogy a túlélők és keresztény kortanúk megszólalását a szerző személytelen megjegyzései ellenpontozzák. Lőwy Dániel ugyanis távolságtartó: nem ítélkezik, nem marasztal el, és nem magasztal fel senkit.

A szerző dedikálA szerző dedikál


A könyves eseményre Amerikából érkező szerző arra különösen büszke, hogy sikerült mindkét oldalról megközelítenie a témát, hogy nemcsak a szenvedő alanyokat sikerült megszólaltatnia, hanem a keresztény tanúságtevőket is.

A könyv bevezetőjében azt írja: „ Habár közel egy évtizeddel a háború után születtem, már-már úgy érzem, magam is a harmincas évek Kolozsvárának részese vagyok (…) Tanúságtevőim közül többen is barátságukba fogadtak.



A téglagyártól a tehervonatig című kötet (a könyv az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában 1998-ban jelent meg Kolozsvárott – a szerk.) e második, bővített kiadásában a közelmúlt Kolozsvárának egyféle kollektív emlékezetét próbáltam megszólaltatni és összegezni, magamat pedig – olvasóim megértő türelmét kérve – e kollektív emlékezet egyféle szócsövének érzem. Ezzel próbálok törleszteni eredetem és szülővárosom iránti örök kötelességemből.”

Tibori Szabó Zoltán újságíró, szerkesztő a kötetbemutatón úgy fogalmazott: – A mintegy hatszáz oldalas munka emléket állít a kolozsvári zsidó közösségnek, ám nagyon szeretném megérni azt a napot, amikor az itt élő emberek, nemzetiségre való tekintet nélkül összefognak, s a város közterén emléket állítanak az elhurcolt zsidóságnak. S nem egymás bosszantására teszik ezt, hanem az áldozatok tiszteletére és emlékére.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS