2019. június 17. hétfőLaura, Alida
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Valamiféle szomorúságot tapasztalok Romániában”

B. A. M. 2005. november 24. 17:04, utolsó frissítés: 15:39

Rébecca Loulou és a kolozsvári képzőművészetis diákok tárlata – iróniával kevert társadalomrajz dobozokban.





Szemesbab és román zászló, vonatjegy és „plikkescukor”, pillepalack dugó és műanyag feszület, napraforgómag és subás pásztort ábrázoló fotográfia – ezek a tárgyak jól megférnek egymás mellett egy-egy dobozban, legalábbis Rébecca Loulou szerint.

Az ember összetett lényAz ember összetett lény


A fiatal francia képzőművész a kolozsvári képzőművészeti egyetem diákjaival közösen készítette el a Boîtes de mémoire. La Roumanie (Emlékdobozok. Románia) című tárlat anyagát; a kiállítást csütörtökön délután nyitották meg a kolozsvári Tranzit Házban.


Belső utazásBelső utazás


„Én mindig is dobozokkal dolgoztam, úgy gondolom, hogy a dobozba zárt valóság az emlékezet kifejezője, memoárjaink úgymond összesűríthetők benne” – mondta el a Transindexnek Rébecca Loulou.

KözönyKözöny


„Ezekkel a munkákkal bele szerettem volna élni magam a románok mentalitásába, helyzetébe, ugyanakkor adaptálódni szerettem volna az itteni körülményekhez. Persze ez csak egy bizonyos távolságból sikerülhetett, hiszen franciaként próbáltam meg” – tette hozzá.

TörténelemTörténelem


Talán ezzel a kívülállással hozható összefüggésébe a munkákban fellelhető irónia, bár a már-már szarkasztikus hozzáállás a román köznapok valóságához, a román történelemhez ugyanakkor egyfajta öniróniát is sugall – ennek oka vélhetőleg a képzőművészetis diákokkal való együttműködésben keresendő.

A hallgatás végeA hallgatás vége


Rébecca Loulou számára a humor az önkifejezés elengedhetetlen eszköze – munkáiból viszont e szemszögön át társadalomrajz, szokások, hagyományok, honi létmódok egyaránt kiviláglanak. „Saját Románia-képemet próbáltam dobozolni. Valamiféle érdekes és egyben különleges kettősség tapasztalható itt a latinitás és a balkániság között, és ennek kölcsönhatásától nem lehet eltekinteni.”

Természet és kultúraTermészet és kultúra


NépNép


Ugyanakkor szerinte Romániának e kettősség között meg kell találnia a csak rá jellemző középutat: a képzőművész a nyitottság jelenlétét hiányolja – úgy véli, az itteni embereknek bátrabban ki kellene tárulkozniuk az idegenség, a másság előtt, befogadóbbakká kell válniuk; szerinte az ország jó úton halad effelé, és az EU-csatlakozás reményei szerint felgyorsítja ezt a folyamatot.

Fény az éjszakábanFény az éjszakában


„Valamiféle szomorúságot tapasztalok Romániában, amelyet voltaképp nem is tudok megmagyarázni. Lehet, hogy csak amiatt tűnik így, mert kívülállóként szemlélem a dolgokat, nem is tudom…Háromszor jártam eddig az országban, és a Románia-képem ezalatt folyamatosan alakult. Először nagyon elveszettnek éreztem magam, mert nem beszélem a nyelvet, nem ismertem a viszonyokat.

ImádomImádom


Aztán egyre inkább kezdtem adaptálódni a környezethez, úgy érzem, most már egész otthonosan mozgok itt.” Hogy mennyire, azt talán munkáiból is kiolvashatja a szemlélő – a tárlat december 5-ig látogatható.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS