Jó vétel volt az Aranyszarvasnak Joe Cocker
Balázsi-Pál Előd 2005. szeptember 22. 15:28, utolsó frissítés: 14:55Tíz fok alatt fagy a belső hangerő. Megoldás: rumos tea vagy Joe Cocker.
Joe Cocker azok közé a világsztárok közé tartozik, akiről a többség azt hiszi, hogy max. két slágerét ismeri. De ha elmennek egy koncertre, ők döbbenek meg leginkább, hogy szinte a teljes repertoárt kívülről tudják.
Talán az ismerős dallamok sokaságával magyarázható, hogy a hatvanon túllépett énekesnek sikerült félóra alatt megoldania azt, amit az Aranyszarvas tucatnyi versenyzőjének másfél alatt sem sikerült. Hangulatteremtés tíz fok alatt.
Románia legrangosabbnakaz szánt könnyűzenei versenyén erőteljesen meglátszik, hogy
a közszolgálati tévé építette fel
és futtatja. Evidens, hogy minden a tévénézőknek szól. Nem baj, hogy a díszlet a tavalyi kicsit megcikkcakkozott újrahasznosítása, ami a színpadon irtó bután tud mutatni: fő, hogy a képernyőn jól nézzen ki.
Az sem baj, hogy a fellépő versenyzők körül egy szakállas pasi percenként öt kört ír le egy böhöm nagy kamerával, amivel teljesen tönkreteszi a színpadi showt: fő, hogy a tévében nagyon látványos a "születő csillag" körül forgó kamera. Senki ne essen tévedésbe: a műanyagszékekbe préselt fagyoskodó nézők sem egyebek, mint a díszlet részei. Ráadásul ez még pénzbe sem kerül az amúgy nem túl spórolós szervezőknek.
A hangosítást és a színpadot már nem érheti kritika, egyrészt tényleg szól, mint állat, másrészt a fények is teljesen rendben voltak. A hangosító csapat kilenc nappal a fesztivál előtt már a városban volt, nyolc kamionnyi cuccal. Készültek rendesen, a rossz időjárás tényleg nem az ő hibájuk, és mit mondjunk, talán még hálásak is lehetünk, hogy nincs árvíz a főtéren.
A biztonsági őrök
viszont túl komolyan vették a munkájukat: tudniillik ők azért biztonságiak, hogy meg is mutassák. Az egyik túlbuzgó példány például a szemünk láttára kezdett veszekedni a műsorigazgatóval, meglepően arrogáns hangnemben.
A központot amúgy meg sem lehet közelíteni belépő nélkül, a műanyagszékes területre pedig metáldetektoros csekkolás után lehet csak bejutni, nehogy valaki élő közvetítés közben próbáljon meg a kisbicskájával merényletet elkövetni Mihai Traistariu és kollégái ellen. Este kilenckor még több a szekuritis, mint a néző, pedig már javában folyik a verseny.
A tévéorientáltságot, a hideget és a szekuritiseket azonban egyaránt feledtetni tudta Joe Cocker, aki tipikusan az az énekes, akiről azt szokás mondani, hogy olyan, mint a minőségi bor: minél öregebb, annál jobb. Sajnos nekem nincs viszonyítási alapom, most látom először élőben, de így legalább mellőzhetem a boros közhelyet.
Az öreg Joe felállt a színpadra, dob-gitár-basszus, két billentyűs és két látványos háttérénekesnő kíséretében, és a világ legtermészetesebb módján elkezdett énekelni egyedi, rekedtes hangján. Cocker
önmagában is egy külön show
a színpadon, nem lehet nem figyelni kifejező kézmozgására, amelynek következtében néha úgy néz ki, mintha teljesen szét lenne esve a színpadon. De ha nem hallanánk, akkor is tudnánk, hogy ő az: senki más nem képes úgy gitározni, billentyűket nyomogatni, és énekelni a kezével a nagy semmiben.
Jöttek sorban a nagy slágerek, profin hangszerelve, érzéssel játszva, és a You Can Leave Your Hat On után már mindenki tapsolt, táncolt a mínusz-közeli hidegben.
fotók: TVR
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!