2018. október 16. keddGál
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vizsla drive-teszt: bőrborítás és hangvezérlés

S. Z. 2005. szeptember 08. 15:36, utolsó frissítés: 15:10

Vahúr, egy héthetes német vizsla lakik nálunk ideiglenesen. Az elfogult verdikt: kéne.





Férfi és nő, gyermek és felnőtt térdre esik előtte, ha befordul a sarkon. Még a szürke öltönyös, kopaszodó üzletemberek sem mennek el mellette úgy, hogy legalább egy simogató pillantást ne vetnének rá, a tömbházban lakó gyerekekről nem is beszélve: ahogy meglátják, Vaúúúúú! – hangzik a csatakiáltás, és már rohannak is feléje. Mindenki azt állítja, aki sétált már vele:


soha még ennyi mosolygó


ember nem jött vele szembe az utcán. Szinte lehetetlen megállni, hogy az ember végig ne simítson az illatos bundáján. És ha már odatévedt az ember keze, alig veszi le róla. Különleges fílinget ad az, hogy mintha a bunda vagy két számmal nagyobb lenne – könnyű felgyűrni és muszáj minden alkalommal megmatatni a nagy kajla füleit.



Vahúr – bár néha már egy-egy lépcsőfok is meghaladja terepjáró képességeit, és a magas fűben elmerül – akkor sem jön zavarba, ha három-négy gyerek gyámbássza egyszerre. Térül-fordul, egy vakkantás, kis rükverc, kihívó pacsi, majd támadás. Az is őrület, hogy milyen


gyorsan feltalálja magát:

töltött már néhány napot irodában, de kocsmatúrát, kártyapartit, szerkesztőségi ülést vagy szomszédolást is flottul megbír. Érkezés után gyors terepszemlére indul, majd egy-kettőre összebarátkozik mindennel, ami él és mozog.



Egy hét telt el, mióta kölcsönkaptuk, de már tudjuk: minimum három gyerek, vagy egy óriási tál lasagna kell ahhoz, hogy egy éjszakát nyugodtan végigaludjon. Éjszaka egyébként az okozza a legtöbb konfliktust, hogy Vahúr az ágyat szeretné, szerintünk a fotel is elég jó kell legyen neki. Hogyha


nem jön össze az esti hancúr,

akkor úgy cikázik a lakásban mint a tájfun: az állandó 4x4-meghajtásnak meg a nagy, kajla légterelőinek köszönhetően kanyarban nagyon stabil. Persze előfordul hogy egy húskonzerv láttára elfogja az izgalom és a fara nekisodródik a hűtőnek, de a háj-ütközők ezt gond nélkül kivédik.



A harci kedve is töretlen: Vahúr vívott már élet-halál harcot a ceruzával, a ruhakosárral, a strandpapuccsal, a pulcsival meg az ágyterítővel. És persze olvasni is szeret.

A dicshimnusznak külön szakasza kell szóljon arról is, hogy milyen okos: ugyan egyelőre csak az evés, az alvás és a játék-lehetőségek kötik le figyelmét, de már ismeri a nevét, és általában hallgat is rá.


Ajtót manccsal nyitni 2-3 napja tanult meg,

és nyivákol, mielőtt pisikálna. Ha az ember elég gyors, a szomszéd lábtörlőjéig, vagy az udvarig is eljuthat, mielőtt csorgatni kezdene. Vahúr nem igényes: a nappali szőnyege is megfelel neki. Persze a hibákról is szólni kell: ezt mi úgy kerüljük meg, hogy kijelentjük, Vahúrnak nincsenek hibái, mivel tökéletes.



Kellemetlenségek viszont adódnak: éjjel kétóránként kivinni eléggé macerás, és úgy hajnali 4 órai sipákoláshoz egyszerűen lehetetlen jó pofát vágni. Némi szervezés is kell hozzá: ugyanis nem jó sokáig egyedül hagyni. Elfoglalt embereknek jól fog egy ilyen kutya mellett a nagyi – persze, saját kert sem árt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS