2019. október 19. szombatNándor
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Azért járunk a pópához, mert a románok vallásosabbak"

Gy. A. Gy. A. 2005. augusztus 25. 12:54, utolsó frissítés: 2005. augusztus 24. 17:29

Jelenségnek jelenség, a "mágikusan aktív" pópák száma nehezen bemérhető. Szakértők a magyarok ortodox papokhoz való járásáról.





Czégényi Dóra néprajzkutató, az Emberek, szövegek, hiedelmek kötet társzerkesztője, évek óta kutatja a magyarok ortodox papokhoz eljárásának jelenséget a Szilágyságban. Igazolta, ott valóban elterjedt problémamegoldó stratégia román paphoz fordulni és szerinte ez többek közt a két etnikum (román-magyar) együttélésével magyarázható.




"Ha nem használ, nem is árt"


Mivel a román papéhoz hasonló szolgáltatást sem a református, sem a katolikus lelkész nem vállal, bizonyos problémahelyzetek megoldása végett a magyarok is az ortodox lelkészt keresik fel.

"– Analóg rítusról tudunk a felvidéki gyűjtésekből, ahol a katolikus lelkész jelenlétében történik a "felfogadás" - magyarázza az antropológus, aki hozzáteszi: az ottani rítus igen hasonlít az ortodox lelkész által előírt és betartandó mozzanatokhoz. Ellenben az általános az, hogy a protestáns és a katolikus egyházak vezetői elítélően szólnak a román paphoz fordulás szokásáról" – magyarázza a kutató.

Mint kifejtette, az elmúlt kilenc év során rögzített beszélgetésekből kiderül, igen változatos a román paphoz fordulás motivációs skálája. Egyesek "nagyobb erejűnek" tartják, mások "tapasztaltabb" ismerősök tanácsára választják ezt a megoldást. Ugyanakkor az is mérvadó, hogy egy papnak milyen kiterjedt igénylőköre van, illetve az eredményességéről forgalmazott történetek döntéseiben mennyire befolyásoljak a krízisállapotban levő személyt.

Igen gyakori a "ha nem használ, nem is árt" elve alapján felkeresni az ortodox lelkészt. A megkérdezettek hangsúlyosan visszatértek arra is, hogy "a románok azok vallásosabbak" (ti. a magyarokhoz képest).

Kérdésünkre, hogy az ortodox papoknak a közhiedelemben inkább rontás- vagy átoklevevő, gyógyító szerepet tulajdonítanak, vagy éppúgy lehet megátkozó szerepe is, elmondta, a pópákat


mind a fehér, mind a fekete mágiában

járatosnak tartják. Gyógyító és rontó szerepköre igen rétegzett, magatartása ugyanakkor ambivalens: néha ő maga ajánlja ezeket a szolgáltatásokat, máskor pedig lebeszéli a kérelmezőt, például a halálos kimenetelűnek tartott miséről. Van, aki fél az ortodox mágustól, van, aki tiszteli őt speciális tudása miatt.

Egyébként különbség mutatkozik a családos és a nőtlen ("călugăr") ortodox lelkész, illetve szerzetes tevékenységi köre között, mivel a közhit szerint mágusi tevékenységet űzni eleve nem veszélytelen.

Vannak lelkészek, akik elzárkóznak az ilyen jellegű szolgáltatásoktól, de ők az egyházi hierarchia azon vezető rétegéhez tartoznak, akik nyilvánosan elítélik azt, amiről természetesen tudomásuk van, de a gyakorlatot nem gátoljak mindaddig, amíg valamely pap viselkedése botrányossá nem válik.

A "mágikusan aktív" pópák arányát nehéz megbecsülni, hiszen nem könnyű az ortodox lelkészeket meggyőzni arról, hogy erről az valószínűleg jelentős társadalmi jelenségről őszintén beszéljenek. Az adatok ilyen szempontból közvetettek, hiszen többnyire a kérelmezők álláspontját, problémakörét és véleményét tükrözik.

Czégényi Dórát arról is faggattuk, hogy az ortodox lelkész által használt rítusok mennyire tartoznak a kanonikus ortodox vallásgyakorláshoz, és mennyiben a mágiához.

Közlése szerint a rítusról magáról igen kevés konkrét adat van, töredékes szövegek vallanak arról, hogy általában a mise- és böjttartó tevékenysége nem Isten elleni, azaz a dogmarendszernek megfelelő. Ugyanakkor vannak, akik ismeretlen imaszövegekről, illetve félelmet ébresztő hang- és fényjelenségekről


számolnak be az éjszakai misék kapcsán.

Hogy van-e különbség aközött, ahogyan a jelenség falusi illetve városi környezetben felbukkan? Az antropológus szerint a róla való beszédben észlelhető az eltérés. Mindkét környezetben az emberek gondokkal, betegségekkel, félelmekkel, magyarázatra szoruló jelenségekkel néznek szembe, tehát problémamegoldó stratégiaként mindkét közeg "felkínálja" az ortodox lelkész segítségét.



"Az interetnikus kapcsolatok mennyisége és milyensége természetesen mérvadó a református vagy katolikus magyar ember román paphoz fordulásában, ám ez magyarázatként véleményem szerint nem elégséges. A jelenségnek szociológiai, pszichológiai vetülete sem elhanyagolható" – mondja Czégényi.


"A rossz szellemi erőnek is van hatása"

Névtelenül nyilatkozó vallási szekértőnk, egykori székelyföldi katolikus pap is visszaigazolja a magyarok ortodox paphoz járásának jelenségét. Kérdésünkre, hogy átok a vallás szemszögéből miként értelmezhető, kifejtette, hogy az áldás az, amikor a szeretet, amit valaki iránt érzünk, meg akarjuk osztani vele, és ehhez kérjük Isten segítségét.

De épp a szellemi erő következtében létezik az átok is, amikor azonban nem az ördögöt idézzük meg, hanem rosszat kívánunk valakinek, és ez a rosszakarat, a belőlünk jövő kisugárzás bénítani tudja a másik embert. A rossz szellemi erőnek is megvan a hatása, és ez az átok. Elmondta,


az átok alól való felszabadítás

a különböző vallásokban mindig valamilyen szertartás, rítus formájában történik. Itt szükség van a szimbólumhasználatra – de ezek kiüresednek, ha nincs meg annak a belső töltete, vagy a hitele annak, aki használja.

A gyógyulás feltétele ilyen értelemben elengedhetetlenül a belső megtérés, amikor az ember életében fordulat áll be, ez pedig együtt jár a megtisztulással. A Bibliában is számos utalás található arra, hogy Jézus meggyógyítja a megszállottat, kiűzi a gonoszt az emberből – ez az isteni egységgel való találkozás, amikor az emberben minden a helyére kerül.


A nyugati egyházak "túlracionalizáltak"

A böjttel, imádsággal való megtisztítást, megszabadítást minden vallás ismeri, ám vallásszakértőnk szerint a mi térségünkben sajátos, hogy inkább a görögkeleti egyháznak tulajdonítják ezt a szerepet. Minél misztikusabb, titokzatosabb, érthetetlenebb egy jelenség, az emberek hajlamosabbak annál nagyobb hitelt adni neki.

A nyugati egyházak, a római katolikus egyház, és beleértve a protestáns egyházakat is, túlságosan elintézményesült, inkább a külső formák közzé rekedtek, a bensőséges tartalom pedig ennek megfelelően elsorvadt - fogalmazza meg bírálatát megkérdezettünk.

"– Nagyon logikusan meg akart magyarázni mindent, így a nyugati egyház elracionalizálódott, fel is hígult az idézőjeles felvilágosodásban, ez által valamennyire veszített a misztériumból. Ezzel szemben a keleti egyházban több a rejtelmesség, a misztikum, és adott esetben erre kicsit rá is játszanak.

Az ortodox vallásra jellemző, hogy nagyon sokat ad akár a látszat-misztikumra is. Például az ikonosztáz elrejti az oltárt, ott történik meg az szentségek átváltozása, de ennek csak a pap részese, aki ezt utóbb tudatja a hívekkel. Az ortodox klérus megjelenése nagyon sok misztikumot mutat. És aki pszichikailag sárban van, annak fokozottabb az igénye erre, ezt elégítheti ki akár az álmisztikummal" – magyarázta.

Szakértőnk hozzátette: sarlatánságnak tartja pénzért árulni ezt a fajta segítségnyújtást. Véleménye szerint a rítusnak hatása végülis azért lehet, mert az emberek valamilyen formában hisznek benne – de akkor is csak pillanatnyi hatásról beszélhetünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS