Hogyan díszítsük tényekkel összeesküvés- elméletünket?
Sz. P. 2005. augusztus 23. 16:38, utolsó frissítés: 16:34Kvázi-szamizdatként terjeszti politikai vitairatát egy ismeretlen Kolozsváron.
A szöveg fénymásolva és postaládákba dobva terjed – a hozzánk eljuttatott példány az alternatív kulturális eseményeket szervező Tranzit Ház levelei közül került elő, de a kolozsvári regionális tévéstúdióhoz is érkeztek nézői jelzések e pamfletről. Úgy tudjuk, főleg a Donáth negyedi postaládák voltak a célpontok.
A fogalmazványt feltehetően a papír- és fénymásolás-spórlás szándékával nyomtatták egészen apró betűkkel, hogy a valós társadalmi problémák felvetését élénkítő, vehemens RMDSZ-kritika együtt elférjen egy A4-es oldalon.
Címe, valószínűleg a kolozsvári magyar napilapra célozva:
"Ami a SZABADSAG-ból kimaradt..."
Az ismeretlen szerző elemzésének kiindulópontja többé-kevésbé korrektnek tűnik (a szövegből betűhíven idézünk):
"Az RMDSZ ért el eredményeket de ezek jobbára kultúrális jogokat adnak a magyar kisebbségnek. Való igaz, hogy a magyar tanügy helyzete javult, a magyar egyetemisták száma nött. A kétnyelvű helységnévtáblák jelenléte is valóság. Ezek az eredmények egy az 1980-as vagy 1990-es években politikussá lett magyar ember számára tényleg sokat jelentenek. Egyértelmüen pozitív fejlemények ezek. De közben eltelt tíz - tizenöt év. Vajon még mindig a kúlturális és tanügyi gondjai a legégetöbb problémái az erdélyi magyarságnak?"
A következő bekezdésben a szerző gazdasági elemzésbe vált át:
"Végigjárva a Székelyföldet, kétségbeejtö a kilátástalanság és gazdasági mélypont mértéke. Kézdivásárhelyen például a központban állnak az üres, kiadatlan üzlethelységek. A fél város külföldön van, a diplomások és a mesteremberek nagyrésze más városokban igyekszik maradni, ott boldogulni. Persze az úthálózat katasztrofális, Brassóba kell elmenni, ahhoz, közvetlen út nincs, de még vasút sincs. Ez egyértelmüen szándékos elszigetelö, elnyomó hatalmi politika eredménye (...)
"A gazdasági pangás az elszigeteltség következménye. Az elszigetelés a román kormány politikája amellyel embertelen sorsba kívánják taszítani és tartani az öshonos magyarokat, hogy elvándoroljanak, miközben folyik a románság betelepítése."
Ennek olvastán felvetődik a kérdés, hogyha valóban ilyen erős az elnyomás, akkor egyenesen csodának minősül, hogy egyáltalán még élnek magyarok Romániában. A szerzőben is felmerül
a nemzethalál víziója:
"Vagy akár a mi Kolozsvárunkat is megvizsgálhatjuk: számszerüen kimutathatóan csökkent a magyarság részaránya. (…) De mit szóljunk azokról, a román hatalom által szándékosan hátrányos helyzetbe hozott és hátrányos helyzetben tartott székelyföldi településekröl ahol az árak magasabbak mint nálunk, a rnunkanélküliség megdöbbentö méreteket öltött, az emberek jövöbe vetett hitüket vesztették el, italba menekülnek- vagy kivándorolnak. "
Az egészségügy és a mentőszolgálat katasztrofális taglalása után következik a morál – bár a szerző elfeledkezik arról, hogy nemcsak Erdélyben néznek ki úgy a kórházak, mintha Tarkovszkij Zónájában működnének, hanem ez országos baj.
Szóval a tanulság:
"Embertelen dolog az emberek életével játszani. Ezek emberi lények, éreznek, szenvednek, jobbra vágynak, de amit a romániai magyar valóságtól kapnak az folyamatos kínlódás. Folyamatosan le kell mondaniuk a legelemibb apró örömökröl, vagy el kell halasztaniuk azokat mert éppen nem futja a pénzböl. Aki ezeket az állapotokat fönntartja, bünt követ el az emberiség ellen."
A következő sorokban, igaz, kissé döcögős prózában, Vörösmarty hallatszik: "Hány emberélet kell tengödésben lassan elmúljon, amíg valami javulás áll be és emberként élhetünk itt, ezen a földön?"
A következő sorokban a romániai magyar közérzet egyik alapmítosza bukkan elő: "Egyszerüen hihetetlen, hogy a románok mennyire csúfot űznek a székelyekböl."
A példa: "Egy másik székely falu határában földgázkitermelő állomás van, de a faluba nincs bevezetve a gáz, holott a lakosok emberemlékezet óta kérvényezik. Az öshonos székely földböl eredö gáz oltyánékhoz jut."
Ezután a szöveg visszakanyarodik
az egészségügyi helyzet taglalására, majd éles váltással "magyarul beszélő oláh brancsnak" minősíti az RMDSZ vezérkarát, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy "télen a betegekkel teli kórtermekben megfagy a víz reggelre."
A pamflet mintegy egynegyednyi terjedelmében a szerző kizárólag "a nemzeti erőket száműző" romániai magyar sajtót kritizálja: a szerző látásmódja szerint a romániai magyarok a helyi napilapokból tájékozódnak, azokat pedig az RMDSZ pénzeli a Communitas Alapítvány révén, mely Magyarországról kap költségvetési támogatást. Máris összeállt az összeesküvés-elmélet, azt a tévedést leszámítva, hogy a Communitas romániai költségvetési forrásokat oszt szét.
A médiakritika végeztével következik a szerző politikafilozófiájának újabb toposza: "Másik hazugság: csak a parlamentben van esély hatásosan védelmezni a magyar kisebbség jogaitVagyis a lehetöség fogalmát szándékosan öszekavarjuk a kész megvalósítás fogalmával. A parlamentben elméletileg lenne esély de a gyakorlatban ez az esély nem vált valósággá az elmúlt évtized során."
A szórványiskolák sanyarú állapotát bemutató, fejlett szociális érzékről tanúságot tevő bekezdés után következik a tanulság: "törjük meg az RMDSZ jelenlegi vezetése által ellenőrzött sajtó egyeduralmát! Lehet másképpen is: alkossuk meg a valós autonómiát, törvényalkotó, közigazgatási, igazságszolgáltatási jogosítványokkal!"
Utóiratként az álneves aláírást sem alkalmazó szerző felsorol néhány, "ennél pártatlanabb", mérsékelten vagy szélsőségesen jobboldali hangvételű újságot, melyek közül a kedvencünk egy székely népművészeti ajándékbolt, a gobeshop.com.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!