2019. július 20. szombatIllés
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A franciák e-világi félelmei és a Google

B. A. M. 2005. augusztus 16. 16:48, utolsó frissítés: 15:46

Kultúrháború a Google e-könyvtára miatt: válaszként a netre kerülnek az európai nemzeti könyvtárak?





Valóságos kultúrháborút robbantott ki Franciaországban, de Európát is alaposan megmozgatta az elektronikus Google-könyvtár építése. Az első ezzel kapcsolatos hír tavaly december 14-től datálható, a Google alapítói, Sergey Brin és Larry Page ekkor jelentették be a Google Print projektet. Eszerint az amerikai New York Public Library, a Harvard, a Stanford és a Michigan egyetem, illetve a brit Oxford egyetem szerződést kötött állománya digitalizálásáról a Google-al.


Mit is jelent ez voltaképp?


Elég sokat: a program nyomán 15 millió cím lesz elérhető a neten. A Stanford és a Michigan egyetem könyvtárának teljes állományát felajánlotta digitalizálásra, a New Yorki-i közkönyvtár a kevésbé hozzáférhető, nem jogvédett dokumentumait, az Oxford egy átfogó XIX. századi válogatást, a Harvard pedig 40 000 dokumentumot "dobott be" feldolgozásra.

Mindez az igenerator.net nevű francia nyelvű honlap adatai szerint 4.5 milliárd oldalnyi anyag szkennelését jelenti. A Google már meg is kezdte a feldolgozást, a munkafolyamat az elképzelések szerint egy évtizedet vesz igénybe, és mintegy kétszáz millió dollárt emészt fel.

Mindez nem jelenti azt, hogy a digitalizált anyagért fizetnünk kell: a dokumentumok ingyenesen elérhetőek lesznek majd, pénzt vélhetőleg az keresőfelületen reklámozóktól kérnek.




A hírt több európai országban is ijedten fogadta a könyvszakma.

Franciaországban cikkek és viták egész sora járja körül a témát, a nemzetféltők az írott kultúra amerikanizálásától tartanak, a kiadók szerint egyre inkább felgyorsul a nyomtatott könyvek piacának mélyrepülése – ahogy a Népszabadság cikkírója megjegyzi, "nyilván az elmaradó jogdíjbevételeket is fájlalják."

A lavinát Jean-Noël Jeanneney, a Bibliothèque Nationale de France, a francia nemzeti közkönyvtár igazgatója indította el a Le Monde napilapban ez év januárjában megjelent Quand Google défie l'Europe (Amikor a Google kihívja Európát) című cikkével – később egy egész könyvet is megjelentetett a témában.

A január 22-én napvilágot látott írásban az egykori kommunikációs államtitkár a világháló angolszáz dominanciájától tart. "Az angolszász tudományos termelés, amely máris bizonyos területeken domináns, a más kultúrnyelveken, jelesül az európaiakon írottakéval szemben erősen túlértékelődik."

Jeanneney egyértelműen diszkriminatívnak nevezi a projektet. A keresőprogram ugyanis elsősorban a keresések száma szerint szelektál - azokat az oldalakat sorolja előre, amelyekre sokan kerestek rá a közelmúltban -, ami szükségképpen az angol/amerikai tartalmak előtérbe, illetve a francia (és más európai) oldalak háttérbe kerüléséhez vezet.

A francofón világ fele kiemelt felelősséggel tartozik Franciaország és nemzeti könyvtára, véli. Európai összefogás szükségességére hívja fel a figyelmet, mondván: egyetlen európai állam sem elég ahhoz, hogy egyedül felvegye a harcot.

Ebben a kontextusban kiemeli a Gallica példáját: a francia virtuális könyvtár már 80 000 írott dokumentumot, és 70 000 képet kínál a hálón szörfözőknek, és rövidesen a XIX. századi francia újságok reprói is felkerülnek a honlapra.

Persze, a Gallicát állami támogatásokból tartják fenn, amelyek igen korlátozottak: Jeanneney szerint e büdzsé a Google e-könyvtár tizedét sem teszi ki. "Túl egyenlőtlen a harc" – sommáz a főkönyvtáros, és gyors összefogást, határozott fellépést sürget, mielőtt még nem késő.


A felhívás nem maradt válasz nélkül.

Az emberi jogok védelmét szolgáló aidh.org honlap tanúsága szerint a francia nemzeti könyvtár felhívására 19 ország (köztük Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Svédország; Nagy-Britannia "explicit módon támogatta", de nem írta alá az iratot) nemzeti könyvtárai indítványt fogalmaztak meg az európai írott kulturális örökség digitalizálásának szükségességéről.




Április 28-án Franciaország javaslatára hat EU tagállam elnöke levélben kérte az Európa Tanács és az Európai Bizottság vezetőit egy átfogó európai digitális könyvtár létrehozásának támogatására. A levelet Jacques Chirac (Franciaország), Alexander Kwasniewski (Lengyelország), Gerhard Schröder (Németország), Silvio Berlusconi (Olaszország), Jose Luis Rodriguez Zapatero (Spanyolország) és Gyurcsány Ferenc (Magyarország) írta alá.


A könyvek digitalizációjánál komoly jogi problémákat

vet fel a szerzői jogok védelme is. A projekt ellenzői között van az amerikai egyetemi kiadók egy csoportja, amely nyílt levélben fordult a Google tanácsosához: ebben fenntartásait fogalmazta meg a kereső kiterjesztésével kapcsolatban. Eszerint óriási veszélyt látnak a Google szolgáltatásában, és attól félnek, hogy ennek elterjedése a szerzői jogok tömeges megsértését jelentené, emellett tragikus helyzetbe sodorná a szervezet publikáló tagjait.

A Google álláspontja az: a közte és a könyvtárak közt létrejött szerződés értelmében csak azok a könyvek digitalizálhatók teljes terjedelemben, melyeket koruknál fogva már nem véd szerzői jog. A szerzői jogi védelem alatt álló munkákat szintén digitalizálják, de csak egy csekély mennyiséget tesznek ingyenesen elérhetővé, a teljes tartalom eléréséhez pedig fizetős szolgáltatást vezetnek be.


A projekt támogatói szerint

viszont a könyvtárak munkája új dimenziókat kap: a nyomtatott könyvek tárházából olyan információs központokká válhatnának, melyek az internet és a multimédia minden előnyével egyre több embert képesek még több információhoz juttatni. Mindemellett meglehet, rövidesen a Google-tervre válaszként a legnagyobb európai könyvtárak állományát is böngészhetjük, és korántsem elképzelhetetlen, hogy néhány évtizeden belül a világ legtöbb könyve digitalizált formában is elérhetővé lesz.

Elemzők szerint ugyanis a Google-projekt csupán az első csepp a pohárban: minthogy a keresőprogram nem exkluzív szerződést írt alá, vélhetőleg az Amazon, a Microsoft és a Yahoo is hamarosan megjelenik a könyvtárak környékén. És azt – minthogy a pénz bármilyen nyelven beszél – azért nehéz elképzelni, hogy e cégek kizárólag az angol nyelvterületet tekintenék potenciálnak.




Forrás: Népszabadság, Le Monde, Libération, Múlt-Kor
Illusztrációk: Neil Leslei

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS