2020. május 31. vasárnapAngéla, Petronella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gonoszság-tanfolyam VIII: az önvád hülyeség!

Gy. A. Gy. A. 2005. augusztus 11. 17:58, utolsó frissítés: 17:58

Soha semmilyen körülmények között ne vádold magad semmiért! Elmagyarázzuk:





Az önvád vagy a lelkiismeret furdalás az élet megrontója, azaz egyenes út a depresszióba. Akinek az a rossz szokása, hogy módszeresen vádolja önmagát, tudja, hogy igazunk van. Talán eddig nem voltak meg érvei, miért van ez így. Gonoszság tanfolyamunkban megtalálja ezeket az érveket!

Mert ha valami disznóságot követtél el, ismerd el, és kész, többet érdemben úgysem tehetsz. Higgadtan gondold végig, hogy mit miért tettél, már csak azért is, hogy legközelebb cifrázni is tudd.

Elég egy megfontolatlan önreflexió és kezdő gonoszkódokban már fel is támadhat a lelkifurdalás és semmirekellő alaknak, gonosztevőnek érzi magát. Pedig:




Az önvád totál haszontalan

Egyáltalán nem jó semmire: a tényeken már nem változtathatsz, ráadásul miért pont magadat gyötörnéd, mikor ugyanezt másokkal is megteheted? Az önvád támadás saját személyiséged ellen. Másoknak elnéznéd, hogy ellened fordulnak?

Ha más alázna meg azokkal a vádakkal és jelzőkkel, amikkel te szapulod önmagad, akkor nem tiltakoznál-e ellene? Kikérnéd magadnak, nem igaz? Tehát jobb, ha nem teszel szemrehányást magadnak, a múltat zárd le nyugodtan, és tekints a reményteljes jövőd felé.


Az önvád valójában az önteltség titkos jele

Persze az önmagában nem baj, ha tisztában vagyunk fantasztikus képességeinkkel, de azért ne tartsuk magunkat a legjobbnak – ez megakadályozhat minket a fejlődésben. Az önvád arról tanúskodhat, hogy felsőbbrendűnek tartjuk magunkat másoknál, mert arról szól, hogy az, amit másoknak botlásként elnézünk, maguknak egyszerűen nem tudjuk megbocsátani. Nagyképűségünkben elfelejtjük, hogy azért mi is csak emberek vagyunk, tévedhetünk és hibázhatunk, mint bárki más. Nem vagy szupreshős, ne vádold magad, mert még azt hinnők, magadon kívül mindenkit lenézel.


Az önvád gyávaság

A bűntudat megakadályozhat minket abban, hogy nagy tetteket hajtsunk végre. Ne hagyjuk! Hány bátor cselekedettől hőköltünk vissza amiatt, mert féltünk attól, mit érzünk majd utána? A bűntudat gyáva féreggé silányíthat minket, ha hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk. Ne hagyjuk! Mert ha igen, mások kihasználhatnak bennünket. Ez pedig brrrr!


Az önvád nem tesz erkölcsösebbé

Belénk verték, hogy a bűntudat egyféle lelki kín, és ez így van jól, mert szerepe az, hogy a kín miatt – amit el akarunk kerülni –, nem ismételjük meg újra meg újra ugyanazt a bűnt. Pedig semmi sem nagyobb akadálya az erkölcsi javulásnak, mint a bűntudat által szétmarcangolt egó.

Ha valaki olyan elvetemült, hogy meg akar javulni, hiába szapulja sokat magát, hogy tudniillik ő mekkora szemétláda. Akkor előbb utóbb nem is fog tudni megjavulni, mert a végén elhiszi magáról, hogy tényleg egy szemétláda, és akkor hogyan is változhatna meg?


Az önvád nincs összhangban a vallásos tanokkal

A vétkezésről a vallás is azt tanítja, hogy emberi dolog, és meg kell bocsátanunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Azt is mondja, szeresd felebarátodat, mint önmagadat – vagyis őszintén meg kell bocsátanunk önmagunknak is, hogy szerethessük. A vallás hangsúlyozza, hogy az ember legyen tudatában annak, hogy gyarló emberi lény, aki nem válhat sohasem tökéletessé.

Akkor meg minek is strapálnánk magunkat? Az ember gyönge lény, aki minden igyekezete ellenére is vétkezni fog. Ha pedig Isten, aki nem teremett minket tökéletesre, megbocsátja gyarlóságainkat, miért ne lehetnénk hasonlóan nagylelkűek és elnézőek magunkkal szemben?


(Tanfolyamunk e részének alapötleteit Paul Hauck: Mélyponton c. könyvéből merítettük és ferdítettük.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS