2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Meleg vagyok, ez egyszerű tény"

szerk. 2005. július 18. 12:27, utolsó frissítés: 2005. július 16. 08:52

A négy fal között tiszteletben tartjuk a másságot. Egyébként? Disputa-szemle.






Syntax Terror, július 13, 2005 13:27
(…) az a kérdésem, miért nekem kéne tolerálni a kirívó felvonulásaikat, és miért nem nekik kellene nem kirívóan viselkedni, hanem mindenki máshoz hasonlóan élni a hétköznapjaikat. Ha nem vonulnának, nem hangoztatnák állandóan a másságukat, hanem normálisan élnék az életüket, senkinek nem lenne baja velük. De ez nekik valamiért nem jó, nekik vonulgatni kell, nekik meg kell mutatni magukat.

Ancora, július 13, 2005 18:26


Szóval én meleg vagyok és ez nem "kérkedés", hanem egyszerű tény, illetve ha ez kérkedés, akkor pont akkora kérkedés, mint az, ha valaki kijelenti magáról, hogy ő heteroszexuális.

illusztráció: kpkpillusztráció: kpkp
Szeretnélek megnyugtatni, hogy egyetlen meleg sem vágyik másra, mintsem hogy nyugodtan és "mindenki máshoz hasonlóan élje a hétköznapjait", ugyanakkor ez pillanatnyilag megoldhatatlan a következők miatt.

Én a magam részéről idestova négy éve élek együtt a barátommal, egyszóval kedvesemmel, akit mindennél jobban szeretek és megnyugtatlak, a szexuális életünket a négy fal között éljük. Mégsem tudok "mindenki máshoz hasonlóan élni", mert ha Te megfogod a feleséged, vagy barátnőd, egyszóval a kedvesed kezét az utcán, az nem "kirívó" viselkedés, míg ha ugyanezt én teszem, az "kirívó" és "kérkedő".

Én nem tudok házasságra lépni a kedvesemmel, Te ugyanezt megteheted, ugyanis abba senki sem szól bele, hogy a Te kedvesed barnahajú, vagy szőke, fiatal vagy öreg, termékeny vagy terméketlen, magas vagy alacsony, sovány vagy kövér, mert úgy gondolják, ezt a Te dolgod, ha szereted az illetőt annyira, hogy házasságra lépj vele, megteheted. A felsorolásból azonban hiányzik a "fiú vagy lány"-választás, tehát valakik úgy gondolják, hogy én nem léphetek házasságra senkivel, aki velem azonos nemű, mert az valamiért "más", mintha barna- vagy szőke hajú, fiatal vagy öreg, termékeny vagy terméketlen, magas vagy alacsony, sovány vagy kövér.

Ennélfogva én például nem örökölhetek, mint "hasonlóan mindenki más a hétköznapokban", nem kaphatok sem én, sem a kedvesem özvegyi nyugdíjat, pedig a járulékokat ugyanúgy fizetjük (…)

Tényleg jó lenne, ha a melegek "mindenki máshoz hasonlóan élnék a hétköznapjaikat", de éppen amiatt a kettős mérce miatt, melyet ideírtál, nem lehet megtenni. Nem kell, hogy Neked tetsszen egy homoszexuális párkapcsolat, nem kell, hogy megfeleljen az ízlésednek, egyszerűen tudomásul kellene venned, hogy ilyen is van.

Nekem sem tetszik, amikor egy férfi meg egy nő lefekszik egymással, de ez nem lehet akadálya annak, hogy az a férfi és nő összeházasodjon, látogassák egymást a kórházban, és nem lehet oka annak, hogy kirúgják őket a munkahelyükről, megverjék őket, ez ugyanis nem ízlés, hanem olyan jogok kérdése, melyek minden embernek kijárnának, de mégsem járnak ki.




Ezek mellett fontos tudnod, hogy egy heteroszexuális férfi egy nap legalább százszor a külvilág tudomására hozza, hogy ő heteroszexuális. A jegygyűrűvel, a csajozós történetekkel, a moziban átkarolt barátnővel, az esküvői fotókkal, a nászút történeteivel, a "párom szerint" -kezdetű mondatokkal, azt utcai fütyülgetésekkel és még sorolhatnám, ugyanakkor ha ugyanezeket a történetekkel egy homoszexuális férfi rukkol elő, akkor beindul a "kérkedik", meg "hivalkodik" - féle imamalom, pedig csak "mindenki máshoz hasonlóan élné a hétköznapjait". (…)

Te magad azt írtad, hogy a melegek - köztük én is - "mindenki máshoz hasonlóan éljék a hétköznapjaikat".... Ezt szeretném tenni, de - többek között - épp Te nem hagyod.


B bácsi, július 13, 2005 19:30
(…) azt hiszem, ancora hozzászólásával le is lehetne zárni a témát. Hangsúlyoznám azt a részét, hogy "ugyanúgy fizeti a járulékokat". Szóval ez a "ne kérkedjenek" típusú kijelentések (követelések) azt a román mentalitást juttatják eszembe, hogy minek kell a magyaroknak anyanyelvi iskola, mit akarnak ők mások lenni. (...)

almos, július 13, 2005 22:03
Kedves Ancora! Távol áll tőlem, hogy sértegesselek, tiszteletben tartom a másságot. Azaz ki mit művel a négy fal közt az magánügy. De jól meggondolni, meg ám vajon merre halad az a világ, ahol emiatt összetűzések keletkeznek. Évezredes "szokás" -- hadd nevezzem így a férfi és nő kapcsolatát. (… az Ádám-Éva szindróma). És még nem szóltam az örökbefogadásról. Két férfi közt egy gyerek? Pfuj!


Ancora, július 13, 2005 22:14
(…) a világ haladásának bármilyen iránya nem indok arra, hogy az állam egyes állampolgárait hátrányosan megkülönböztesse.

A szokásokról nem szeretnék sokáig vitatkozni, mert sok helyen máig szokás a nők megcsonkolása, de szokás vagy nem szokás, egy civilizált állam az állampolgárai ilyen sérelméhez sem asszisztálhat arra hivatkozva, hogy a nők csonkolása szokás, vagy például az is szokás volt, hogy a vitás kérdések felbukkanásakor kardot rántottak az emberek (...)

Egyébként összetűzések azért keletkeznek, mert jó néhányan azt gondolják, hogy ami jár nekik, az nem jár másnak, mert azok nők, keresztények, nem keresztények, hetero-, vagy homoszexuálisok, feketék, fehérek vagy sárgák, vagy bármitől is, de nem pont olyanok, mint ők.

Az "Ádám-Éva-szindrómát" pedig nem igazán tudom hova tenni, mivel legjobb tudomásom szerint szekularizált államban élek, ahol is az állam az egyháztól elválasztva működik, úgyhogy szerintem parttalan vállalkozás összehasonlítani az almát a körtével.


SNakke, július 13, 2005 22:19
Kedves Ancora,

A kézmegfogás magánügy. Senkinek semmi köze hozzá! Vagy mit akartok? Az alkotmány tiltsa meg, hogy az embereknek gondolataik legyenek mikor titeket kézenfogva látnak? Ez nem jogi kérdés, hanem társadalmi! Viszont biztos, hogy a szőröslábú rózsaszín harisnyás bohócok vonulása ezen nem fog segíteni.

A házasság problémáját is igencsak lekicsinyíted. Nem kell elfelejteni, hogy egy több ezer éves intézményről van szó ami a társadalmilag elfogadott norma! Legyen egy "fiú vagy lány" - választás kérdése. Ok. Akkor legyen "egy - több" választás is. Legyen "testvérem - nem rokonom" választás is. Legyen "még kiskorú - már nagykorú" választás is. Biztos vagyok benne, hogy felkaptad a fejed némelyikre ezek közül. Pedig hidd el mindegyikre lenne "kereslet" járulékfizető polgárok körében. Van aki már a "fiú-lány"-nál úgy érzi "más", van aki csak lejebb a listán (és ezzel még nincs is vége annak a listának). Na, ezért nehéz betenni egy több ezer éve változatlan listába a "fiú-lány" kategóriát...

Különben egyetértek veled, hogy a megkülönböztetések igazságtalan. Meg kellene találni a módot, hogy örököljetek, hogy legyen láthatásotok a kórházakban, hogy az állam szemében élettársak legyetek.

Viszont, hogy megvernek. Ugye nem akarod, hogy külön törvény legyen a "melegeket megverők" megbüntetésére? Erre már vannak törvényeink, a "bárkit megverők" megbüntetésére!




Az imamalmos rész megint csak nem egyenjogúsági probléma. Ez mind magánügy. Ha te el akarod mesélni a "pasis" sztorijaidat, és én meg akarom hallgatni őket, akkor minden ok. Ha meg nem, akkor úgyse lehet kényszeríteni. Mint ahogy, ha nincs kedvem a "csajos" sztorikat se fogom meghallgatni.

Biztos, hogy ez mind zavaró, de nem tehetünk minden meleg pár mellé egy rendőrt, aki rendreutasítja a ferdén néző járókelőket. Ezekkel te kell harcolj, mivel te választottad ezt az utat. De erre megint nem jó módszer a rózsaszín harisnyás felvonulás, mert csak megbotránkoztat.


almos, július 13, 2005 22:45
Ancora! Megfektettél! (vagy mit is beszélek, hiszen ez lehetetlen) na most szerinted hencegni kell azzal ami a "másságot" jelenti, kell vonulni? Mi mit csináljunk, heterók? Veletek az a baj, hogy a látvány, ami rossz irányba terelheti a "jövő generációját". Ezt a TI dolgotokat nem felvonulva kell intézni, tessék tömörülni a politika színére vinni. Szavaztatni az állampolgárt! IGEN-nel vagy NEM-mel.


Ancora, július 13, 2005 22:59
Kedves SNakke! A kézmegfogás tényleg magánügy, én sem gondolom ezt másképp, mindenesetre ezt sokan nem így gondolják, hiszen ha én megfogom a kedvesem kezét, akkor ellenállhatatlan vágy fogja el őket, hogy "mocskosbuzizni", vagy akár verekedni kezdjenek azt gondolván, ez nem az én, hanem az ő magánügyük.

Az emberek gondolatait ugyanakkor nem akarja megtiltani senki, de a dobálások, "mocskosbuzizások", verekedések vagy verések nem gondolatok, hanem tettek és ezekkel a tettekkel mások - konkrétan a homoszexuális emberek - jogait sértik már.

(…) A házasság polgári jogviszonyban alkalmazott vagyonjogi aktusa pedig nem több ezeréves szokás! Amire Te gondolsz, az az egyházi házasság, ez azonban nem összetévesztendő a polgári házassággal, mivel én magyar állampolgárként nem az egyház tagja, hanem a Magyar Köztársaság állampolgára vagyok egyazon jogokkal és egyazon kötelezettségekkel, melyekből egyelőre csak az "egyazon kötelezettségekkel" -rész az igaz.

Ami pedig a "normákat" illeti, hát lehetséges, hogy valaki számára "norma" az, hogy pl. nem az örökli majd a vagyonát, akinek örökül szeretné hagyni, de számomra nem ez a "norma"...A további norma volt például 1947 után, hogy kommunista legyél. 1944-ben "norma" volt, hogy ne legyél zsidó, ezzel párhuzamosan "norma" volt, hogy nemeslányt nem vehet feleségül parasztfiú (…)

Az imamalmos rész pedig azért nem magánügy, mert ha én elmesélem a munkahelyemen, hogy az én szerelmem is fiú, akkor kirúgnak érte, pedig ugyanannyit, ugyanolyan jól és ugyanakkor dolgozom, mint az, akinek a szerelme lány. Ez viszont már nem magánügy. (…)

Ami még nagyon fontos; nem választottam a homoszexualitást, ahogyan Te sem választottad a heteroszexualitást. Mindkettő veleszületett és természetes tulajdonság, nem pedig választás kérdése.

A megbotránkozás pedig igen egyszerű kérdés, ugyanis nem kell, hogy tetszenek a homoszexuálisok, vagy maga a homoszexualitás, ezt nem is várja el senki. (…)

Syntax Terror, július 13, 2005 23:09
Ha az ember véleményt alkot egy problémáról, annak mindig van egy objektív és egy szubjektív oldala.

Kezdem a szubjektívvel: nekem (és velem együtt az emberek döntő többségének) visszautasító és gyomorforgató látvány egy homokos pár. Számunkra nem természetes, részben mert így neveltek, részben - és akkor térjünk át az objektív okokra.

A világ akkor működik, ha születnek gyermekek. A gyermekek pedig mindig egy nő és egy férfi kapcsolatából születnek, soha nem két nő vagy két férfi kapcsolatából. A fajfenntartás eszköze a szex. Ha két azonos nemű létesít szexuális kapcsolatot, abból soha nem lesz gyerek. Tehát a homoszexualitás nem normális, mert ellentmond a fajfenntartás legalapvetőbb szabályainak. (…)

A kérdés az, hogy akkor hogyan kell hozzáállni, minek kell tekinteni? Én azt mondom betegségnek, olyan betegségnek, amivel a benne szenvedő együtt él, ám ami alkalmatlanná teszi őt bizonyos dolgokra. Sok ilyen betegség van, pl. a fogyatékosságok. A házasság férfi és nő közötti életközösség, így én mindenképpen ellenzem a homokosok összeadását. Az élettársi kapcsolat más, mert az egy kizárólag jogi státusz, amivel az öröklés és a többi gond is megoldható.

Azt pedig nem várhatjátok el, hogy a társadalom úgy kezeljen, mintha teljesen normálisak lennétek, mert - és ez lehet, hogy durván hangzik - de nem vagytok azok. Szexuális szempontból semmiképpen nem, a fentebb említettek miatt. És nem a társadalomnak kell alkalmazkodnia a természetelleneshez, hanem nektek kell tiszteletben tartanotok azt.

Természetesen minden más megkülönböztetés szerintem sem jó. De ugyanúgy ahogy egy kerekes székes soha nem lesz kosárlabdabajnok, csak ha a többi kerekes székessel játszik, ti sem várhatjátok el mindenben a heteró párokkal azonos bánásmódot. Egymás közt pedig azt csináltok, amit akartok, ahhoz senkinek semmi köze.


Ancora, július 13, 2005 23:36
Véleményed szubjektív részéhez nem igazán tudok mit mondani, mindenesetre szerintem számos gyomorforgató látványt fel tudnánk sorolni, amely mindkettőnknek visszataszító és gyomorforgató, például az önmagukat már ellátni képtelen, magatehetetlen öreg vagy beteg emberek látványa, akik maguk alá piszkítanak, stb., ám ez a viszolygás korántsem elegendő ok arra, hogy az állam ezeknek az embereknek ne biztosítsa ugyanazokat a jogokat, mint Neked - vagy épp nekem. (…)

Egyébként azt nem várom el, hogy a társadalom engem úgy kezeljen, "mintha normális lennék", mivel nem "mintha" vagyok normális, hanem egyszerűen normális vagyok és az én párkapcsolatom pontosan olyan szeretetteljes és emberi kapcsolaton alapszik, mint adott esetben a Te párkapcsolatod.


Ancora, július 14, 2005 00:04
(…) szerintem szexualitásnak nem a fajfenntartás a legalapvetőbb feladata, hanem az emberek egymás iránti érzelmeinek egyik kifejezési módja, a gondolkodás mellett ebben is különbözünk az állatoktól, emellett pedig a maszturbálás sem felel meg a fajfenntartás céljainak, bár a '40-es évekig tényleg azt hitték, hogy gerincferdülést okoz, ezért azt sem gondolták "normálisnak".


Toró Attila, július 14, 2005 00:51
Én még így ismeretlenül is sajnálom azt a jobboldali homoszexuálist, aki ide betéved, s neki is illik (jobboldaliként) itt homofóbnak lenni.

Ancora, július 14, 2005 01:43
Kedves SNake!
"Ti nem a -jogaitokért- harcoltok, hanem egy meglévő szokásrendszer megváltoztatására törekedtek."

(…) a jogaimért és nem szokások ellen harcolok. Azért, hogy nekem is jogom legyen házasodni, ha a kedvesemet el akarom venni, ez a jogom nem érinti senkinek semmiféle szokását, a jogok ugyanis nem szokásoktól függnek, attól ugyanis, hogy én a velem azonos nemű barátommal lépek házasságra, másnak egyrészt semmiféle joga nem csorbul, másrészt ettől még - szokásból - bármelyik fiú elveheti a barátnőjét. De ha szokás is lenne, akkor felhívom a figyelmedet arra, hogy rabszolgákat, jobbágyokat tartani is szokás volt (…)

"Ez viszont nem specifikusan a ti problémátok, hanem nagyon sok más emberé. (…) Ezek egyszerű köztörvényes dolog. Itt a megoldás a feljelentés. Az sem ártana, ha csendes többség eljutna oda, hogy ilyenkor kiálljon melletted!(…) (Csak azt megint nem segíti a felvonulásosdi)"

A csendes többség történetesen belőled is áll. A csendes többség úgy állhat mellém és a többi szidott, mocskolt és elvert kisebbség mellé, hogy levetkőzi a "Nem az én dolgom, nem az én problémám" -mentalitást, mert - pl. a családon belüli erőszakkal párhuzamosan - ezeknek az erőszakoknak is a csendes többség közönye a legnagyobb élénkítője. (…)

(…) a felvonulásokon nemcsak harisnyába bújt emberek vonulnak, hanem ott van mellettük a hagyományos öltözetű melegek is, akiket nem mutat a tévé, mert az nem szenzáció.

(…) nagyon szomorúnak tartom, hogy egyes emberek más emberek öltözködésének ügyét a saját ügyüknek tekintik és felháborodnak mások öltözékén - mintha nekik kellene viselniük, nem annak az embernek. (…)

"Szerinted hol kell meghúzni a határt a normák megváltoztásánál? Tehát választhass "lány-fiú".

(…) Az ember-állat, felnőtt-gyerek összehasonlítása a homoszexuális párkapcsolattal alapvető tévedéseken alapul. A homoszexualitás nem betegség, ennélfogva a homoszexuálisok sem azok, ezt rögzítsük. Két felnőtt, egészséges ember, legyenek azonos- vagy különneműek, tehát kölcsönös(!) beleegyezésen alapuló érzelmi-szexuális viszont létesíthetnek, mivel egyrészt kölcsönösségen alapul, másrészt pedig nem betegség.

Az állattal létesített szexuális aktus ugyanakkor tényszerűen a bestialitás kategóriája, olyan személyiségfejlődési rendellenesség, amelyet az állam - épp a rendellenes volta miatt - nem szentesíthet. (…)A másik oldala pedig az, hogy egy állat nem jogalanya a jogrendszernek (…)

A gyerek és felnőtt között létrejött szexuális kapcsolat is személyiségfejlődési rendellenesség, azaz betegség, ezt pedofiliának nevezzük. Önmagában azonban, ahogyan egyetlen betegséget sem, az állam nem rendeli büntetni, hiszen az nem büntethető. Ebben a viszonyban sem a betegséget, hanem a betegségből származó cselekményt, konkrétan a pedofil bűncselekményt rendeli büntetni. (…)

Az egy férfi-több nő viszony ellenben ennél sokkal összetettebb, hiszen az a vagyonjog olyan átfogó területe, amellyel nehéz megbirkózni. Racionálisan indokolhatatlan, hogy egy férfi miért is ne szerethetne több nőt és fordítva, ugyanakkor egy ilyen viszonyban - meglepő - de a nő jogai sérülhetnek, mégpedig az öröklés területén.

Konkrétan azért, mert a "család"-fogalom jogilag azt hordozza magában, hogy a család tagjai érzelmi és gazdaségi közösségben élnek, ugyanakkor pl. az "egy férfi-három nő"-viszonyban, az egyik nő és a férfi leszármazottja - kettejük közös gyereke - (annak hiányában a pár egyik tagja) örökölné az ilyen családban élő másik két nő vagyonát is, akiknek a gyerek már nem leszármazottja, tehát az Alkotmányban rögzített örökléshez való joga csorbulna, mégpedig a két, gyermeket nem szülő nő esetében. Mások jogsérelmével járó kapcsolatot ugyanakkor az állam megint csak nem szentesíthet.

A fentiekből kiderül, hogy két felnőtt, egészséges azonos nemű ember kapcsolata révén ugyanakkor senkinek a jogsérelme nem következik be, így az állami elismerés hiánya racionálisan indokolhatatlan.


B bácsi, július 14, 2005 11:50

eredetileg hozzászólt Szőke Mária - Magdolna:
Igaziból, nincs más dolgotok mint ezen vitázni?

Igaziból van, csak tudod, rettenetesen feldühít, amikor valakiből hiányzik az empátia. Amikor az öklével gondolkodik (bocs a képzavarért) és nem az agyával. Amikor normális-nem normális kategóriákkal operál (amiket természetesen ő határoz meg) és ebből kiindulva meg akarja szabni, hogy ki mit csináljon. És tudod miért? Mert ebben éltem húsz évig, román többségű környezetben.

(…) Furcsa, hogy (másféle) többségiként egyből ugyanúgy viselkedünk, mint a románok.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS