Nagyváradon startolt a vigasz biznisz
Soós Róbert 2005. május 01. 12:51, utolsó frissítés: 10:34Nagyvárad állva tapsolt egy olyan rendezvényen, ahol már az is profi volt, hogy playback volt.
Ingyen csak a sajtósok és a nagycsaládosok vigasztalódhattak a Nagyváradon megrendezett egyestés békítő shown. Igaz, az előbbiek nem vigasztalódni akartak, az utóbbiakat meg egyáltalán nem sikerült beazonosítani.
Egy nagyváradi "kiscsaládosnak" vagy szinglinek 300 ezer lejt kellett kifizetnie, hogy egy jobb helyen vigasztalódhasson a tavalyi népszavazás miatt - mint ismeretes a rendezvény 27 millió forintos költségvetéssel pályázott az ORTT-hez, ahonnan az igényelő körülbelül 20-at sikeresen elnyert.
A megpályázott program szerint előző nap a sajtóval lett volna egy empatikus beszélgetés a decemberi népszavazásról, amiből végül nem lett semmi, talán mert időközben a szervezőknek megjöhetett a józan eszük.
Az ingyenesként beharangazott rendezvényre a jegyek már egy hete elfogytak. A teltház nemcsak a kiengesztelődni akaró váradi magyaroknak volt köszönhető, hanem annak is, hogy elég sok román gondolta úgy, egy kis tavaszi vigasz húsvét előtt neki is jól fog.
A Tavasz Színei kódnéven futó megahaknit – a Magyar Sziget óta számunkra sem teljesen ismeretlen – Nox együttes indította. Produkciójuk az élvezhetőség határain belül mozgott, és csak a második szám után lettünk egészen biztosak abban, hogy a táncon és a fényeken kívül minden-minden play back.
Rózsa György – a házigazda – gondoskodott róla, hogy mindenki megkapja az elégségesnek tekintett tapsmennyiséget, és a nagyváradi közönség lelkesen tapsikolt is. Az emelkedett hangulat csak akkor süllyedt egy keveset, amikor Rózsa Gyuri megmutatta családja anyai ága nagyváradiságát bizonyító címert, és elcsukló hangon mesélt a nagyapjáról, aki soha nem jutott el Erdélybe, de most mégis itt van.
A NOX után a Dolly Roll lépett színpadra. Náluk már az sem zavart igazán, hogy nincs is bedugva a gitár, vagy hogy a hang akkor is szól, amikor senkinek sem mozog a szája, sőt, kimondottan örültünk annak, hogy play back az egész. A Ki playbackkel a legrosszabbul? versenyt Kovács Kati magabiztosan nyerte. Neki csak ritkán és csak rövid ideig sikerült ritmusra tátogni. Cserébe megmutatta a gyermekkori képeit, és a közönségbe is alászállt, nem kis felfordulást okozva a színpadfeljáróra tapadt fotósok körében.
A gála első részét a Neoton Familia két tagja, Éva és Ádám zárta. Úgy tűnt tisztában vannak azzal, mit csinálnak és élvezik is. Az, hogy valójában semmit sem csináltak, senkit sem zavart, sőt a „világsztármeghívott” Claydermant leszámítva nekik volt a legnagyobb sikerük.
Aki szünet után úgy döntött, hogy mégiscsak megnézi magának azt a Claydermant, annak előbb Mága Zoltán hegedűművészen és angyalkáin, továbbá néhány operett árián kellett átvergődnie magát.
Mága Zoltánnak elhittük, hogy tudna hegedülni, ha hagynák, viszont az angyalkáknál kicsit zavart, hogy a vonót még tudják ritmusra huzigálni, az ujjacskáik viszont gyakran nem ott, és nem úgy jártak, ahol a hangok szerint járniuk kellett volna. Ennek ellenére tökéletesen szólt minden. Az operett áriáknál nagyon szerettük, amikor minden énekes feljött a színpadra, mert tudtuk, hogy nagyobb baj már nem érhet bennünket. Persze nem kis erőfeszítésünkbe került, hogy az ugribugri alatt ne rohanjunk ki üvöltve.
Míg a közönség az áriaéneklőket tapsolta a műszakisok begurították a filharmónia enyhén kopott zongoráját. Hogy a zongora hogyan is szól, szerencsére nem derült ki, ettől a szervezők megkíméltek minket.
Miután a Richard Clayderman párizsi lakását bemutató kisfilmen túlvoltunk, körülbelül húsz percig nézhettük, hogy hogyan barátkozik egy világsztár meghívott egy jóra való vigasztalan nagyváradi zongorával. Közben volt taps és virágcsokor, sőt még néhány meghajlás is belefért. Reméljük, végül visszakapta a CD-t, amiről a zene ment.
A produkciót a váradi közönség felállva tapsolta meg, és az igazi rajongók egy kicsit még bosszankodtak is azon, hogy a művész mégsem volt hajlandó ráadást adni. Lehet, hogy ez volt a nagycsaládosoknak beígért magyaros ajándékcsomag, amelyet a szervezők szeretettel megpályáztak az ORTT-nél. Mi örültünk ennek az ajándéknak. De a legjobban annak örültünk, hogy a többszörösen beígért bónusz is elmaradt, vagyis az, hogy Clayderman magyar számokat fog zongorázni. Hálát adunk az égnek!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!