2019. aug. 24. szombatBertalan
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A PRM Vadimtalanítása

szerk. 2005. március 14. 16:50, utolsó frissítés: 16:48

#b# [Adevarul, 14.3.2005]#/b# Az ország legmozdíthatatlanabbnak tűnő pártja a változás korszakába lépett. Március 12-én, szombaton Corneliu Vadim #b#Tudor átadta#/b# Corneliu Ciontu eddigi alelnöknek a pártvezéri jogköröket,


helyébe a PRM kevesebb elkötelezettséggel járó tiszteletbeli elnöki tisztségét fogadta el.

A hatalom átadása után a "szellemi vezérnek" több ideje marad az angyalok bibliai jelenlétét tanulmányozni, továbbá kedvenc játékszerével – egy tévécsatornával – foglalatoskodni, egyúttal tovább élve abban a hitben, hogy a szervezetet – melyet az európai néppárti felvételben reménykedve Nagy-Románia Néppártnak neveztek át – ténylegesen továbbra is ő vezeti.

Mérsékelt elnökkel és az új nemzeti-keresztény doktrína bevetésével a PRM-sek a bel- és külföldi politikai blokádot próbálják áttörni, hogy így sikerüljön bejutni egy köztiszteletnek örvendő parlamenti családba, illetve visszaszerezni a túlzások miatt lemorzsolódott szavazótábort.

Ez az első párt, amely komolyan készül a választásokra. A PRM átalakítása nacionál-sovén pártból egy felvállalható alakulattá rendkívül bonyolult feladat, de nem lehetetlen.




A PRM-vezér izraeli,

olasz és más nemzetiségű tanácsadói nem vesztegették az időt. A pártbeli helyzet érett volt egy efféle váltásra, így két évvel ezelőtt éppen az örök jelölttel, a groteszk és gonosz figurával, Corneliu Vadim Tudorral kezdték a munkát, aki a demokratikus pártok és a romániai sajtó kegyeit egyaránt elvesztette.

Az importált Pygmalionok megpróbálták imázsát radikálisan átalakítani, hogy a PRM szavahihetőségén némileg javítsanak, de Galateájuk [Bukarest egyik leghíresebb képzőművészeti galériája a Porcelánmúzeummal szemben – szerk. megj.] senkit sem vonzott.

C. V. Tudor egyik napról a másikra nyílt antiszemitából a zsidó népet megbecsülő és szerető személyiséggé vált – a pálfordulást kihívóan egy auschwitzi, önmegtisztító zarándoklattal jelezve – de ez nem volt meggyőző.


Nem hangzott egyáltalán

őszintének az sem, ahogy sorra bocsánatot kért mindazoktól, akiket az idők során sorra vérig sértett, mivelhogy álnévvel szignált cikkekben a vadimi gyalázkodás saját lapja hasábjain továbbra is ott terjengett. A korrupció és az igazságtalanság elleni harcot (a PRM-kampány legerősebb hívószavai) a tettek elmaradása hiteltelenítette.

Minden erőfeszítésük ellenére a szakértőknek nem sikerült átgyúrni C. V. Tudor arcát, mert igazi énje mindig áttörte az új héjat. Következmény: a decemberi választásokon a PRM elnökjelöltje első ízben kapott kevesebb szavazatot, mint a pártja. A PRM-sek szemében nyilvánvaló volt, hogy vezérük tartalékai elapadtak, mozdonyból fékező erővé vált, és ideje volna csapásirányt váltani.

Az elhatározottság annál is erősebb volt, mivel hiába a harmadik legbefolyásosabb erő a parlamentben, a PRM kizáródott az összes szóbejöhető koalíciós felállásból, ráadásul a C. V. Tudor által hangoztatott szélsőségességre hivatkozva az európai néppártosok is az orrára csukták az ajtót.


A "stratégiai" váltás, az ideológiai átalakítás

– ahogy éppen ő nevezte – a hosszas marginalizáció és a belső elégedetlenség következménye, amely kézzelfogható formában akkor nyilvánult meg, mikor a frissen lecsatlakozott szakszervezetis politikusok (egy szenátor és több képviselő) egyszerűen otthagyta a pártot. Továbbá az Európai Néppártnak is demokratizálási, modernizálási követelményei vannak.

A párt fertőtlenítésének, amelyet az izraeli tanácsadók éppen a fejet fogva kezdtek el, tehát mindenképp folytatódnia kell, hogyha a jövőben valóban az egyelőre blokkolt néppárti vonalon akar a PRM befutni.

Az a tény, hogy C. V. Tudor maga döntötte el, hogy inkább tiszteletbeli lesz, vagy erre a többiek vették rá azzal érvelve, hogy így mindenkinek jobb lesz, nem érdekes a PPRM jövendőbeli pályája szempontjából.

Az érdekes, hogy az exvezér nyilatkozata: "– Továbbra is én vezetem a pártot!" valóra válik, vagy ellenkezőleg, a PRM-sek emancipálódva kilépnek az árnyékából. Egyelőre nehéz elképzelnünk azt a C. V. Tudort, aki csak az angyalokkal és a Cosmos Tv-vel törődve, a bölcsek tanácsa körében lebeg a párt fölött, a politikai váltásokhoz nem kötődve.


Igaz, eddig sem törte a fejét

a "megyeiek őrültségein", így az összes szervezési probléma Corneliu Ciontu dolga volt, ellenben ő volt a párt üzeneteinek egyetlen hordozója, a semmi mással nem összetéveszthető megafon.

Most, hogy az új elnök megkapja szerepkörének egy részét, végre a PRM-ben is feltűnhet egy másik hang, vagyis a PPRM két stílusban fog megnyilvánulni: C. V. Tudor agresszivitása mellett Ciontu nyugodt, de szürke szövege lesz hallható.

Hogyha olyan hatékony propagandaeszközt kap a kezébe, mint egy tévéadó, továbbra is az előbbi fog erősebben harsogni. A PRM-sek emancipációja akkor fog végbemenni, mikor határozottan cáfolni fogják tiszteletbeli vezérük túlkapásait, és nem engedik a pártot egyetlen személlyel azonosítani. Mivelhogy Vadim Tudor uralma alatti történetük igencsak terhes, rá vannak kényszerítve arra, hogy bebizonyítsák: megérdemlik a jó magaviseleti jegyet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS