Pozitívba hajló a Depeche Mode újrakeverés-triplája
Balázsi-Pál Előd 2005. február 09. 12:37, utolsó frissítés: 2005. február 08. 18:25Rongyosra hallgattuk a tavaly évvége egyik legnagyobb értelmezési kihívását, a DM nyersanyagból készített #b#tripla mixalbum#/b#ot. A remix szakma alapantológiájáról van szó.
A remix mozgalom egyik úttörője maga a Depeche Mode, amely olykor-olykor ismét korábbi önmagához nyúl, kicsit másképp. Az 1981-től 2004-ig realizált újrakeveréseket tartalmazó triplalemezt az Enjoy the silence-re készült mixalbum előzte meg. A rajongók fogadtatása vegyes lehet, mert a 3 CD is nagyon vegyes. Volt, aki csak a kontűrökön erősített, de volt olyan is, aki az eredetiből csak törmelékdarabkákat hasznosított. A számokat -2-től +2-ig értékeltük. A számok címei egyben linkek az mp3 mintákra. Vegyük sorra!
DISC ONE
1. Never Let Me down Again – Split Mix, (Depeche Mode és Dave Bascombe, 1987)
Saját mix, ezért nincs szétkeverve. Ami új, hogy kicsit gothic hangzást hoz és átszipkáz bele egy jól ismert másik szám témájából. Jó hogy van, mert fel sem tűnik.
2. Policy of Truth – Capitol Mix (Francois Kevorkian, 1990)
Figyelembe véve, hogy a legendás New York-i DJ mixe 15 éve készült, elég merészen indul, és két perc kísérletező felvezetés után igazán jókor jön az első szintifutam, ezután azonban leül a kísérletező kedv, a Dave hangjára rápakolt visszhangosítás nem dobbant, a végén azonban visszatér a játékos kedv egy furcsán bugyborékoló ütőshangszerben – de az összhatás unalmas marad. Fel van aggatva, mint egy karácsonyfa.
3. Shout – Rio Remix (DM és Daniel Miller, 1981)
'81-ben így nézhetett ki egy jó remix: háttérbe szorított énekhang és kórus (mintha egy régi Beatles-bakelit forogna a háttérben), felturbózott ütősök és effektek, a végén meg átcsap egy elektronikus orgiába. Benne van az, ami a legjobb a nyolcvanas években. Retróként kell hallgatni.
4. Home – Air "Air Around the Golf" Remix (Air, 1997)
Arany középút a DM és az Air között: a francia varázslók megtisztították az amúgy is egyszerű szerkezetet, Martin Gore hangja az effekttel is jól érvényesül, a vonósok hangzása és a légies elektronika valódi Air-hatást mutat. Pasztellszínek, Air-es, össze-vissza visszaverődő homályos tükörképek.
5. Strangelove – Blind Mix (Daniel Miller és Rico Conning, 1987)
Tökösebbre akarták keverni, ezért gyengébb lett.
6. Rush – Spiritual Guidance Mix (Jack Dangers, 1993)
Kemény, rockosra hangolt mix, amelyben nem vesznek el az eredeti ízek, dallamok, és egy kis elektronikus pluszt is kapunk. Fogást talált az eredetin. Az új fémes, kristályosabb, érdekesebb a fényvisszaverése.
7. I Feel You – Renegade Soundwave Afghan Surgery Mix (Renegade Soundwave, 1993)
Energikus gitárriffel induló, zajos breakbeat-mix, a Prodigy hőskorszakát idéző hangulatban, amely darabokra szedi a számot, és egy újat rak össze belőle – remekül. J-pop, boszorkányszombat.
8. Barrel of a Gun – Underworld Hard Mix (Underworld, 1997)
Az élet rövid, a mix hosszú. Nyugodtan ki lehetett volna adni az Underworld neve alatt is. A borítóra csak annyit kellett volna nyomtatni, hogy az "I'm not the One" sort a DM-tól kölcsönöztük, a felvételek a Csíkszereda-Csicsó vasútvonalon készültek.
9. Rout 66 – Beatmasters Mix (The Beatmasters, 1987)
Lehet, hogy mégis van benne valami abból, ahogyan Fatboy Slimék generációja gondolja újra manapság az Elvis és Doors-generációk slágereit. Retro, twist, de minek? Nat King Cole és a Rolling Stones után Depeche Mode, majd a remix.
10. Freelove – DJ Muggs Remix (DJ Muggs, 2001)
Elkövetője, a Cypress Hilles Muggs egyből a legkedvencebb DM-dalomhoz nyúl hozzá, DJ létére metálos megközelítésben – az indító basszus-dob kettőst még elbírja Dave hangja, de a metálos gitárhangzás teljesen hazavágja az egészet (valahogy úgy, mintha a kétszintes diszkóban a félemeleten állnál, lent Celine Dion vinnyogna, fent pedig az AC/DC reszelne) – felejthetetlen, no!
11. I Feel Loved – Chamber's Remix (Chamber, 2001)
Minimalista kezdésre proghousos alapok jönnek, lassan bekúszik a basszusdob, s máris olyan a szerkezet, mint a Faithless We Come One-ja, szerencsére Dave énekhangjával.
értékelés:
12. Just Can't Get Enough – Schizo Mix (DM és Daniel Miller, 1981)
Ismét egy őskövület, ezúttal játékos megközelítésben: a szintifutamok még az eredetinél is vidámabbak, szinte már rajzfilmesek, a remix elég keveset tesz hozzá az albumverzióhoz, de amit igen, azt legalább jól.
DISC TWO
13. Personal Jesus – Pump Mix (Francois Kevorkian, 1989)
Kevorkian ezúttal filmzenésre mixeli a DM-ot, kiöli a dalból a hatásvadász elemeket, s egyetlen effektre építi a szerkezetet; '89-ben ezt még a Kraftwerk sem csinálta volna jobban!
14. World In My Eyes – Mode to Joy (Jon Marsh, 1990)
Jon Marsh a The Beloved (nagy slágerük: Sweet Harmony) frontembereként szerzett el nem évülő érdemeket a zeneiparban, s ez a mix is ebben a soft-dances szellemben készült: kedves, finom, tiszta és nyugis.
15. Get the Balance Right – Combination Mix (DM, 1983)
Érdekesnek ígérkező felvezetés után a végtelenségig nyúlik ez a mix, anélkül, hogy igazi extrát nyújtana.
16. Everything Counts – Absolut Mix (Alan Moulder, 1989)
Alan Moulder a DM-mixelésnek köszönhetően a Nine Inch Nails és a U2 producere lett, de itt még csak tanulja az elektronikus közegben való mozgást – fantáziátlan, egysíkú.
17. Breathing In Fumes (DM, Daniel Miller és Gareth Jones, 1986)
Sötét, gonosz, már-már indusztriális megközelítésben (ami 19 éves távlatból nézve nem semmi!).
18. Painkiller – Kill the Pain – DJ Shadow vs. Depeche Mode (DJ Shadow, 1998)
Merész fickó ez a Shadow: lelkiismeret-furdalás nélkül csinált egy hajmeresztően eredeti, ugyanakkor aligha felismerhető számot a Painkillerből, amelyben Dave hangja úgy szól, mint a James Hetfieldé, a többi meg úgy, mint… nos, mint DJ Shadow.
19. Useless – The Kruder+Dorfmeister Session (K+D, 1997)
Finom, kidolgozott keverés, amitől kissé légiesebb lesz a dal; az igazi meglepetés a hetedik percben jön, itt minden kezdődik elölről, egy recsegő bakelittel, ami teljesen az időn kívülre teszi a helyzetet. Intellektuális darab.
20. In Your Room – The Jeep Rock Mix (Johnny Dollar with Portishead, 1994)
A kollekció egyik legjobb, legeredetibb darabja, scratcheléssel, gitárriffekkel, torzított énekkel, érdekes ritmusalapokkal, egy teljesen újraalkotott szintifutammal – Portisheadék már tíz éve is tudták a szakmát!
21. Dream On – Dave Clarke Acoustic Version (Dave Clarke, 2001)
Annyira azért nem akusztikus ez a változat, - nem hiába készítette a foglalkozására nézve lemezlovas Dave Clarke: az elektronikus ritmusszekció ott bújik meg az akusztikus gitár mögött, egy új érzést oltva a dalba, amely így chill-outosan folydogál.
22. It's No Good – Speedy J Mix (Speedy J, 1997)
Kőkemény jungle-kezdés a holland producertől, amibe aztán gitár és némi techno-íz vegyül. Buli playlistekre kötelező.
23. Master and Servant – An ON-Usound Science Fiction Dance Hall Classic (Adrian Sherwood, 1984)
Annyira korszerűnek hat, hogy Sherwood honlapján kellett leellenőrizzem, tényleg 21 éves darabról van-e szó – eszméletlen! Zajos, piszkos, kemény és húszévesen is ott van, ahol mi.
24. Enjoy the Silence – Timo Maas Extended Remix (Timo Maas, 2004)
Mintha Timo zavarba jött volna, hogy a nagy DM-ot kell remixelnie, így a lehető legfinomabban nyúlt hozzá egyik legnagyobb slágerükhöz – persze azért így is eldugott rajta egy-két hamisítatlanul maasos futamot.
DISC THREE
25. A Question of Lust – Remix (Flood, 1986)
Martin Gore hangja üdítő ebben a letisztított, az eredetinél nyugisabb keverésben, ami azonban nem sok plusszal szolgál.
26. Walking In My Shoes – Random Carpet Mix (William Orbit, 1993)
Orbit a Madonnának írt és remixelt Ray of Lighttal robbant be a köztudatba, de hogy már akkor sem volt kezdő, azt mutatja ez az öt évvel korábbi, hosszú, de izgalmas mix.
27. Are People People? (Adrian Sherwood, 1984)
Ennek a Sherwood fickónak totál elment az esze: zumm-zumm-zumm-papp-papp-papp-pal helyettesíti Dave énekét, amihez játékautomata-hangokat társít, és valamitől mégis működőképes az összkép.
28. World In My Eyes – Daniel Miller Mix (1990)
Ebben sok újdonság nincs, sőt, semmi.
29. I Feel Loved - Danny Tenaglia's Labor of Love Mix (2001)
A New York-i Danny grooveosra veszi a figurát, majd átvált houseba, de közben az eredeti háromszorosára nyújtja a dalt – ez a mixalbumok leghosszabb (de szerencsére nem legunalmasabb) trackje a maga 12 percével.
30. It's No Good – Club 69 Future Mix (1997)
Már az első hangokból nyilvánvaló, hogy itt progresszív house-orgiára számíthatunk, de a tetőzésig még közel öt percet kell várnunk: a mix utolsó négy perce az igazán táncolható, felszabadult rész.
31. Photographic – Rex the Dog Dubb Mix (2004)
Egy ésszel, és nem érzésből készített mix, amely egyszerre hajaz a dubra, a kraftwerkesen karakteres szintihangzásra és az electro-clash analóg világára.
32. Little 15 – Ulrich Schnauss Remix (2004)
Ambientes, atmoszférikus mix, a Little 15 talán még soha nem volt ennyire meghatóan szomorú.
33. Lie To Me – 'The Pleasure of Her Private Shame' Remix by LFO (2004)
Fű és angol kedvencek hatására, elnyűtt pulóverben nyomják a kiskiadós amcsi fiúk a garázsban – ilyen a mix hangzása, de legalább életszagú.
34. Nothing – Headcleanr Rock Mix - (Headcleanr, 2004)
Ugribugri kocsmai füst és idült nihilizmus jellemzi. Ha a Nothing rock szám lett volna, nem hallgatta volna meg senki. Azért viccesnek vicces.
35. Clean – Colder Version (Colder, 2004)
Elborult mix, agyontompított énekhangokkal, basszusgitárral, menetelős ritmussal, gyakorlatilag dallam nélkül.
36. Halo – Goldfrapp Remix (2004)
Alison Goldfrapp remixében, noha tőle poposabb dolgokhoz szoktunk, csak a csaj trip-hopos és ambientes oldala fedezhető fel, a leegyszerűsített Haloban nyögdécselve válaszol Davenek.
37. Enjoy the Silence – Reinterpreted (Mike Shinoda, 2004)
Aki nem tudná, Mike Shinoda a Linkin Park agya, ennek ellenére az Enjoy the Silence inkább HIM-esen szól az ő tolmácsolásában, főleg a magasabbra csúsztatott, átható szintihangnak köszönhetően, amely új dimenziót ad minden idők egyik legnagyobb klasszikusának.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!